Ejnye, most mit írjak? Komolyan gondban vagyok, de sajnos nem azért, mert olyan részt pakoltak elénk, hogy megfájdultak az arcizmaim. Nem. Koránt sem. Nem tudok napirendre térni afölött, hogy milyen semmilyen, poénmentes részt kaptunk. Egyszerűen azt éreztem, hogy nagyon, de nagyon elfogytak a poénok, s a képernyőre tehető emberek, mert bizony ez az adás súrolta az értékelhetetlen vonalat.
A minap nosztalgiáztam és videókat néztem régi magyar humoristákról. Elő kell vennem egy klisét, de a Showder Klub-ra és arra a humorra, amit képvisel ez igaz, régen minden jobb volt. Nem a legnagyobbra, Hofi Gézára gondolok, mert ő még mindig veri az egész magyar humort, ez nálam evidens, hanem a szintén sziporkázókra, olyanokra, mint Boncz Géza, a Markos-Nádas páros, Gálvölgyi János vagy Maksa Zoltán. A mostani korosztálynak szerintem ők sótlannak és erőtlennek hatnának, pedig érezhető a különbség.
De ne nosztalgiázzunk, hanem nézzük, hogy mit is kaptunk az évad hetedik részében. A fellépőket látva még nem gyanítottam, egy ilyen rossz epizódba futok bele. Ugyanis mind rutinos, mind általam kedvelt humoristák is felléptek. A műsorvezető Rekop György volt. Az ő humorát szeretem is, meg nem is. Vannak jó poénjai, de úgy igazán nem miatta nézem az RTL Klub-os stand-up műsort. Mint műsorvezető nem bizonyult valami jónak, felejthető poénokat mondott és a helyi közönség se volt vevő rá. Az első fellépőre tehát poénok és nevetés nélkül kanyarodtunk rá.
Tőle, Kovács András Pétertől, habár nem kedvelem annyira, vártam, hogy megmenti a műsort. Úgy gondoltam, a rutinnal sikerül egy korrekt produkciót letennie a még mindig botorkáló évadban. Azonban semmi, voltak poénocskák, humor tic-tac-ok, de két rágás után már nyeltem is le őket, a számban pedig hamar elillant a mentolos íz. Lehet, hogy a Munkaügyek és a Rádiókabaré elveszi a tényleg kidolgozott poénokat?
A második fellépő Benk Dénes volt. Mikor élőben láttam szórakoztató volt, most azonban a kevés játékidő miatt értékelhetetlen volt. Nem tudom, hogy velem, vagy a műsorral van-e a probléma, de hiába tudtam, ez a poén, nem nevettem. Lehet az előadásmód, lehet a körítés, de nem tetszett. Jól állunk, gondoltam, háromból fél produkció jött be.
Az epizód utolsó fellépője Bellus István. Nem is reménykedtem sziporkázásban, rekesz- és arcizmot megterhelő poénokban, de ennél többet vártam. Többet és összeszedettebbet. Bellus Istvánt egyébként kedvelem, vannak nagyon jó poénjai, beszólásai (a Massás, a kisgyerekes-majmos és a Panoptikumos), de ez nem talált. Lehet, hogy a kevés játékidő miatt, de nem tudott kibontakozni, nem volt élvezhető.
Úgyhogy megint egy teljesen felejthető részt láttunk. Viszont most még az évad eleji közepes adásoknál is gyengébbek voltak. Elnézést mindenkitől, aki szereti a Showder Klub-ot, én is kedvelem, de ennél nekem már komolyabb, megkínáltabb, kidolgozottabb produkciók kellenek, amit ebben az évadban Kőhalmi Zoltán és Mogács Dániel, átlagban pedig Badár Sándor tud.
Értékelés: A tizenegyedik évad közepesen indult, majd két olyan részt adtak nekünk nézőknek, hogy leesett az állam. Szórakoztató poénok, amiken könnyesre nevettem magam. Azonban hektikus ez az évad, mert hiába a remek részek, ha hozzák az ellentétét is. A Showder Klub jó lenne, ha összeszedné magát, legyenek megint különkiadások, és kapjon saját adást Kőhalmi vagy Badár.
3/10
