A Hannibal ezen része nem csak, hogy sokkoló és undorító volt, hanem ijesztő is. Olyan részt hoztak össze Bryan Fullerék, hogy az ember jogosan gondolkodik el azon, hogy ez a sorozat méltó a filmekhez. A hat rész alatt voltak hullámvölgyek, de az első rész után megint egy olyat tettek le az asztalra, ami után komolyan depressziós lesz a néző. Annyira minőségi, annyira hatásos, hogy csak dicsérni lehet az íróktól kezdve a színészekig mindenkit.
Mads Mikkelsen pedig ebben a részben brillírozott. Az alakítása részenként javul és ő is egyre jobban elkapja azokat a jegyeket, amikkel jól tudja hozni Hannibal-t, az elegáns gyilkost. Annyira jól játszik, és nem csak ő, hogy nincs egy kínos, erőltetett jelenet, sőt párbeszéd sem. A sorozat írói munkáját dicséri az is, hogy úgy epizodikus a sorozat, hogy több történetszálat is görgetnek, de egyik sem veszi el a másiktól a játékidőt. Mindenre, minden érzésre, finom hangulati elemre van idő. Nincs összecsapva, tesznek fel kérdéseket, amiket nem mindig válaszolnak meg, hagyják, hogy a néző gondolkodjon.
A továbbiakban spoileresen folytatom.
Az első rész volt eddig a legjobb, minden szempontból. Remekül összerakott történet, rémisztő jelenetek, komor, rideg és kimért hangulat. A hatodik rész pedig rávert erre, ugyanis hozta azt, amit az első rész, csak emellett olyan sokkoló és ijesztő volt, hogy az első jeleneteknél nem néztem oda.
Látjuk, ahogyan Will-t is egyre jobban megviseli az, amit csinál és látjuk, hogy Jack hogyan küzd a jelenével és a múltjával, ami ebben a részben kísérti. Hannibal pedig a szokásos formájánál is jobb volt, lubickolt a szerepben és komolyan fél tőle az ember. Az aktuális epizódszereplő pedig jobban megkeverte a történet szálait, mint az ügynökök gondolták.
A rész központi vendégszereplőjét úgy tartják fogva, hogy minden bizonyíték arra utal, ő az a mészáros, akit keresnek. Ezt pedig csak fokozza azzal, hogy az egyik nővért hasonló módszerekkel öli meg. De persze ez csak addig megvezetés, amíg nem látjuk Hannibal-t és tudjuk meg, nem konkrétan, hogy ő az, akit keresnek. Innentől pedig érdekes az epizód. Mivel látjuk, hogy a férfi mindent megtesz, hogy Will, Jack és Dr. Bloom elhiggyék, ő a tettes, pedig a néző tudja az igazat. Azonban annyira jól építették fel a rész történetét, hogy a nézőket is megvezetik.
A visszapillantások Jack életében különös hangulatot adtak ennek a résznek. Egyrészt a több szálon futó események nem voltak kidolgozatlanok és csapongóak, másrészt érdekes dolgokat tudtunk meg Hannibal-ról. Amíg az előző részekben konkrétan nem láttuk, hogy mit csinál az áldozatokkal, addig itt már megkaptuk, hogy miért is veszélyes és ijesztő szereplő ő.
Ugyanis az ő szerepének fontossága nem kimondottam a brutalitásából, a rémisztő voltából ered (persze ez sem elhanyagolható), hanem abból, hogy ügyel a látszatra, arra, hogy elegáns és kimért legyen, figyel a mozdulataira, szavaira, talán túlságosan is mást mutat, mint amilyen. És ezt teszi úgy, hogy azokban az ügyekben, amikhez köze van, ő ad tanácsokat a rendőröknek, nem egyszer manipulálva a nyomozást.
Értékelés: A sorozat szépsége, ha lehet ilyet mondani, a történetvezetés és a színészi játék. A remek díszlet csak ráadás, mivel a hangulatot az írók és a szereplők adják. Ami remekül jellemzi a sorozatot az Hannibal. A hangulat és nem csak a sorozaté, hanem a többi szereplőé is hozzá igazodik, befolyásolja a szereplők egymás közötti viszonyát, az előtérben van, s senki nem gyanakszik rá.
8/10
