Mostanában egyre jobban kényeztetnek minket nézőket a sorozatkészítők. Amennyire nem találtam az országos újoncok között nekem igazán tetsző sorozatot, annyira sok jön be azok közül amiket a midseason-ban indítottak vagy nem is az Amerikai Egyesült Államokban. Ezen a listán a legelső helyen a Hannibal áll, ami az egyik legjobb újonc sorozat idén. A listára pedig feliratkozott az angol nyomozós sorozat, a Broadchurch. Egyszerűen remek, stílusos, gyönyörű a látványvilága, a színészek tökéletesen játszanak és a hangulata is egyedi.
Az új sorozatok közül sok az olyan nyomozós, ami szerializált és kisvárosban játszódik. Mondhatjuk, hogy divatba jött az ilyen stílusú krimi. Az biztos, hogy a bűnügyi sorozatoknak ez egy újabb generációja, ami igazán népszerű nem csak a televízióban, de a kritikusok körében is. Persze nem elég csak ennyi hozzá, valami plusz is kell, ami a Broen-nél maga a skandináv légkör, a The Killing-nél a nyomasztó hangulat és a Broadchurch-nél a helyszín.
A történet középpontjában egy fiú, a tizenegy éves Danny Latimer halála áll. A család szokásos módon kezdi a reggelt, készülődnek az iskolába vagy a munkába, minden jó, mindenki boldog. Viszont érezhető, hogy van valami a levegőben, van valami, ami miatt nem lehet teljes az idill. Amikor az édesanya keresni kezdi Danny-t már látható és érezhető, hogy komorodik a sorozat. A fiú nincs az iskolában, az újságokat sem hordta ki. Sehol nem találják. A rendőrség viszont a város partjánál talál egy holttestet. A test pedig Danny-é.
A sorozat alaptörténete nem is annyira egyedi vagy újdonság. És nem is emiatt annyira jó a Broadchurch. Sokkal inkább a látványban, a színekben és a színészekben keresendő a megoldás. Sokszor látjuk azt, hogy a tájat a készítők úgy alakítják, hogy tükrözze a főszereplő vagy legalábbis a szereplők lelki világát. Ezt nagyon jól csinálják a brit Wallander-nél és a Hannibal-nál is. Ebben a sorozatban viszont nem lesz rideg és komor a táj, nem lesz baljóslatú. Maguk a szereplők és a sorozat hangulata viszont feszültséggel teli és kicsit nyomasztó, ami kontrasztban áll a helyszín színeivel. Emiatt pedig rendkívül élvezhető, gondolkodtató és hatásos a sorozat.
A gyilkossági ügyet a városba érkező, hírhedt nyomozó vezeti, akinek a társa az a detektív hölgy lesz, akinek az állását kapta meg. A kettejük kapcsolata érdekes. A hölgy barátkozóbb, lazább és emberibb, kimutatja az érzéseit és mindenkit ismer a városban. Míg a férfi ridegebb, komorabb, távolságtartóbb és ami a fontos, kívülálló. Nem a városban él, nem ismeri a helybelieket és kilóg közülük. Az ellentét tehát nem csak a légkör és táj között van meg, hanem a város lakói és az új nyomozó között is.
Remekül építették fel a részt. Megismertük a szereplőket, a történetükből hol nagyobb, hol kisebb szeletet. Nem erőltették a készítők, hogy már mindenki gyanús legyen. Voltak olyan jelenetek, amikből lehet valami titkolózásra következtetni és gyanítani, hogy neki valami köze van a gyilkossághoz, de ezeket nem tolták a nézők arcába.
Értékelés: Ami nagyon tetszik a sorozatban az a látvány. Remekül megfogták az egészet és egyedik hangulatot ad neki. Nem a sötét és rideg tónusok vannak előnyben, hanem az élénk és pasztel színek. A jelenetek néhol úgy néznek ki, mintha festmények lennének. A színészek remekül játszanak, különösen a két főszereplő. Az ilyen nyomozós sorozatok közül eddig ez a kedvencem.
8/10
