Múltkor a véletlennek köszönhetően kezembe került néhány, megnézve, igazán kitűnő sorozat. Minőségileg és színészileg is kiváló szériák. A közös bennük az, hogy mind angol közbenjárással készült. Ezen műsorok kis ékkövei a televíziózásnak, hiszen nem hasonlítanak az Amerikai Egyesül Államokban a több századik résznél járó, tucatnyomozós sorozatokra. Nyomozós szériák ezek is, de az igényesebb fajtából. Persze megvan a hangulata az NCIS-nek is, DiNozzio és Gibbs jelenlétének, vagy éppen Horatio egysorosainak, ezeket is kedvelem, de néha szükség van a tényleg szívből készült, igényes műsorokra. Ezeket pedig a szigetország szállítja.
Nem az első sorozatom a Wallander, amit az angolok készítettek, régebben zömével szitkomokat néztem, és azok is a kíválóbbak közül valók. Viszont most drámák is a kezem ügyébe akadtak. Ezek a sorozatok háromszor kilencven perces évadokban készülnek. Megéri várni rájuk. Most azonban részletesebben a Wallander-ről.
A BBC 2008-ban úgy döntött, hogy a sokadik svéd adaptáció után saját Wallander-t készítenek. Henning Mankell svéd író regényeiből készített és készít a BBC adaptációt, nem kis sikerrel. A legendás nyomozó szerepére nem kisebb nevet, mint Kenneth Branagh-t sikerült megnyerni. Valamint itt tűnt fel először érdemben Tom Hiddleston, aki később Loki-t is alakította, valamint a War Horse-ban is szerepet kapott. A Wallander eddig két évadot kapott és a harmadikat most vetítik az Egyesült Királyságban. Az évadokat kétévente adják, 2008, 2010 és 2012-es keltezéssel.
Az első évad pedig tökéletes volt. Remekül sikerült elkapni a svéd érzést, a kicsir rideg, lassú és kékes-szürke színeket. Ennek érdekében a létező legjobb kamerát használják, a Red One digitális kamerát, amelyet nem kisebb név irányít, mint az Oscar-díjas vezető operatőr Anthony Dod.
Az első három epizódban megismerkedünk Wallander-rel. Feleségétől külön él, csendes, nyugalmas, ám szomorú környezetben. Borostás arca és kissé esendő viselkedése jobban erősíti azt, hogy nem egy idealizált nyomozótípusról van szó. Lánya külön él tőle, de gyakran látogatja és gondját viseli apjának. Megismerjük a munkatársait, majd nyomozni kezdenek, ami szintén nem egy CSI:, már csak azért sem, mert a számítógépeket leszámítva nincsen technikai eszköz, nincsenek mindenre választ adó adatbázisok sem. A főszerepbe a nyomozás, kikérdezés, gondolkodás és az érzések, érzelmek kerülnek.
A kamera szeret elidőzni arcokon, reakciókon és a környezeten. Nem ritkák az állóképek, amikor a víz hullámzásával, egy-egy arcmoudzlaton, esetben egymás mellett álló embereken időzünk. Ezek segítik a nézőt kicsit megnyugtatni, segít abban, hogy átérezzük a táj hangulatát, azonosuljunk az emberek érzéseivel. Viszont az egész epizódnak, a kilencven percnek még lassab folyást ad, nincsenen pergő, hadaró párbeszédek. Minden megfontolt és mindennek helye van. Ha gondolatainkat eltereljük, mással foglalkozunk már nem is fogjuk érteni a dolgokat. Ugyanúgy, mint a Sherlock-ban itt is minden másodperc fontos, csak a Sherlock-ban a gyorsaság miatt, a gondolkodás tempója miatt kell figyelni, pattognak a történések, itt viszont szépen az állóképekbe vannak adagolva az információk.
Az egyik legfeltűnöbb dolog a sorozatban, hogy keveset lőnek, vagyis az első részben csak egyszer lőttek, akkor is egy zárat lőttek szét. A harmadik részben már többször dördül el lövés, de az első részben nagyon feltűnő.
Mindenesetre részleteket nem szeretnék elárulni az egyes részekről, remélem ennyi elég lesz kedvcsinálónak. Viszont ne ijedjünk meg attól, hogy lassúak az egyes részek, nem azok, csak elsőre tűnik annak, amikor beszív a történet, nem lesz feltűnő. Teljesen kitöltik a kilencven percet, és még hogyan.
Értékelés: Mindent leírtam, amit szerettem volna, élvezhető és jó sorozat. A színészek nagyot alkotnak, mintúgy a rendezők és operatőrök. A BBC ismét belenyúlt a jóba, igaz, hogy legalább négy éves az első évad, de legalább nem kell így várnom két évet a második évadra, vagy a harmadikra.
9/10
