Az m1 egyik új sorozata, amely koránt sem kapott akkora reklámot, mint a Marslakók, s mondhatni annyira csöndesen hiredetett, mint a mostanra már elkaszált Szájhősök. Az m1 2011 vége óta elindította a Hacktion-t, a Marslakókat, a Szájhősöket és a Munkaügyeket. A Hacktion kezdeti közepes nézettsége ellenére zuhanni kezdett, de nem olyan gyorsan mint a Marslakók. A Szájhősök havi sorozat volt, 2-3 részt élt meg, de szintén gyenge nézettséggel. A Munkaügyek is 200-300 ezer nézőt vonz, ellenben szerintem a legjobbra sikerült sorozat a fenti négyes közül.
Nemcsak azért, mert sitcom, hanem mert tényleg jó sorozat is. Miért is jó? Csak pár dolgot zanzásítva. Először is Dumaszínházasok írják (Litkai Gergely, Hadházi László és Kovács András Péter), Kálomista Gábor (pl.: Zimmer Feri) a producer. A poénok, vicces szituációk néhol közhelyesek, és egy-két alkalommal kínosak és gyorsan felejtősek, de többségben vannak a számomra könnyfakasztó poénok sorozatai.
A szereplők közül nem emelnék ki senkit, mivel kiemelkedő nincs, annak ellenére, hogy egy-egy részt kimondottan egy szereplő visz a hátán. Az ok, hogy nem emelek ki egy embert sem inkább az, hogy minenki egyformán jó, és nagyon hitelesen formálják meg azt a köztisztviselőt, azt az embertípust, akit a legtöbb magyar elképzel.
Nem mellesleg az apró fricskák, megjegyzések, amik nem is igazán poénok, inkább a kiábrándító valóságot mutatják be a magyar állami szervekről. Persze tisztelek a kivételnek. Sok helyen azt olvastam, hogy biztos Office utánzat lesz ez az újabb m1-es próbálkozás. Annak ellenére nem értek egyet ezzel a kijelentéssel, hogy én az eredeti brit és az utána készült amerikai Office-ból is csak egy-két percet láttam, mert számomra azok a poénok laposan és sok helyen kínosak. Ellenben ez tényleg magyar sorozat, és a poénok ugyanolyan, néhol pedig sírva röhögősek, mint a Dumaszínházasok.
Az első évadot úgy ahogy bepótoltam, de kivétel nélkül minden részben akadt egy-egy poén, ami miatt biztosan megéri megnézi ezt a sorozatot, amely durván 25 perces per rész. Az első pár részben azt éreztem hogy minden másodpercben volt valami vicc, szellemeskedés és jó sok igazi nevetős megszólalás, de úgy az 5-6-7. részek mintha laposodni látszanának, de lehet, hogy már csak én várok el többet. De ezen túllendülve, most pontosan nem emlékszem, de a 9. vagy 10. rész, melyben pletykaáradat indul el arról, hogy ki lesz az új főnök, mindenért kárpótolt, mert szinte percenként könnyesre nevettem magam.
A pozitívumok ellenére egy picit zavarnak csak a kínos, erőltetett jelenetek. De aki könnyed kikapcsolódásra vágyik és van szabad egy órája az nézzen meg ebből a sorozatból úgy 2-3 részt, szigorúan az elejéről, hogy értse a szituációt, mivel folytatásos sorozat.
Értékelés: Hatost szerettem volna adni, de mivel az első mostanában vett igazi sitcom, és mivel voltak poénok, amiken még most is nevetek, felhúzták a pontszámot.
7/10
