A címbe bele szoktam írni általában, hogy az egész sorozatról vagy annak csak egy évadáról mondok-e véleményt, most viszont bajban voltam és vagyok is még picit, mivel minden jel, vagyis a legtöbb abba az irányba mutat, hogy viszontlátjuk még a szereplőket, de amíg hivatalos bejelentés nincs, addig semmit sem lehet biztosnak venni. A címbe így beleírt rövid véleményem el is árulja viszont azt, hogy nagyon is elégedett vagyok azzal az összképpel, amit a sorozat a hat rész alatt nyújtott és bár voltak ugyan kisebbek hibák, de így is egy teljesen új színt hozott a hazai sorozatok világába.

 Az Egynyári kaland hat, közvetlenül az érettségi után járó fiatal nyári, a Balaton mellett töltött élményeit követi nyomon és mutatja be belőle az izgalmasabb részeket. Tipikus tinisorozat, mondhatnánk, én viszont nem hasonlítanám ezt a CW nevű amerikai adó sorozataihoz, mivel csak a témában mutatkozik meg némi azonosság, a kivitelezés, a színészi teljesítmény és az egész hangulata számomra sokkal inkább fogyasztható és sokkal inkább élvezhető, mint a legtöbb, már-már giccses, mézes-mázas amerikai produkció.

 Igen, kicsit a hazai felé húz a szívem, de ezen nincs mit csodálkozni. A legtöbb amerikai sorozatnál nincs kapcsolódási pontom, nincs olyan elem a történetben, amit a magaménak tudnék érezni, köszönhetően annak is, hogy nem elsősorban a világpiacra, azaz nem nekünk magyaroknak, hanem az amerikai nézőknek készülnek az alkotások. Az univerzális, minden országra levetíthető sorozatokkal sokszor az a probléma, hogy elvesztik jellegzetes arcukat, egyéniségüket. Az Egynyári kaland viszont le sem tagadhatná, hogy melyik országban játszódik és ezt nem feltétlenül negatív értelemben mondom.

 Az atmoszféra a környezetnek és a nosztalgiára ráerősítő képsoroknak köszönhetően már az első részben megteremtődik és végig is vonul mind a hat epizódon. A sorozat egyik legnagyobb erénye, hogy olyan pozitív hangulatot árasztott magából, ami mellett szerintem nem volt, aki egy percig is búslakodott volna. Jó volt nézni a szereplőket, a kis kalandjaikat és ha nem is állnak hozzám túl közel azok a problémák, amiket bemutattak és mi nem is járunk a Balatonra, mégis könnyen tudtam azonosulni mindegyik karakterrel. Nem utolsó sorban pedig meg is kedveltem a főszereplőket.

 A történet nem váltotta meg a világot és nem sok újat mutatott a már más sorozatokban látott elemeken felül, de ennek ellenére azt mondom, hogy egy rendkívül tisztességesen megírt, epizodikus sorozatot kaptunk. Igaz ugyan, hogy voltak átívelő történetszálak, de az alap mégis az egy rész egy esemény volt, amin ha lesz második évad, szerintem nyugodtan túl is lehetne lépni vagy ne ennyire direkt módon tálalják a kis kalandokat. A hat rész alatt volt egy-két a rövidsége miatt erőltetettnek ható jelenet (mint a fináléban a komisz gyerek), amiket érdemesebb lett volna jobban kibontani, kidolgozni, mert a játékidő szűkössége miatt sokszor kitalálható volt, hogy mi lesz a végkicsengés.

 Az apró hibákon felül viszont mégis azt tudom mondani, hogy egy másodpercig nem bántam meg, hogy végignéztem az Egynyári kalandot. Tekintsünk most el attól, hogy a mai fiatalokhoz a sorozatban látott karakterek mennyire hasonlítanak és ezek a problémák mennyire relevánsak, mert szerintem megvan mindegyikükben valamiféle alap jellemrajz, amire sokan, köztük én is, könnyen fel tudja fűzni saját magát és meg tudja találni azt a kapcsolódási pontot, ami az első lépések között van ahhoz, hogy élvezni lehessen egy történetet.

 Nagyon örülnék annak, ha ugyanezzel a szereplőgárdával lenne folytatás és a vendégszereplők közül is lenne, aki visszatér, főleg Kálloy-Molnár Péter és papucsa, mert ahogy ő ment az ötödik részben, úgy csak nagyon kevesen mennek. Ez a figura nagyon jól állt neki, csak kár, hogy ilyen keveset kaptunk belőle, de persze érthető, a fiatalok a főszereplők és nem szabad a háttérbe szorítani őket. Az amatőr színészek belejöttek az első rész után a szerepbe és a játékba, nem feszengtek annyira, viszont egy-két vendégszereplő nem tűnt tökéletesnek, szerencsére azonban nem lett belőlük állandó karakter.

 A Kossuthkifli nagyon tetszett, bár a vége sajnos sokat rontott számomra az összképen, az Egynyári kaland pedig ebből a szempontból jobban teljesített, mivel mind a hat epizód hozta ugyanazt a színvonalat, ami lehet valakinek nem jött be, de én már most lefoglalnám az apartmant a jövő nyárra.