A Munkaügyek-ről nem első ízben írok, és mindig vagy dicsérem vagy éppen azt emlegetem, hogy mennyire hullámzik a humor színvonala. A legelső írásomban a sorozatról is említem, hogy pár rész alatt is látszott a nem annyira egyenletes színvonal, és ez a második évadban is így van. Azon, szerencsére az írók túllendültek, hogy behozták a mézes kartársat, ami lássuk be, nem volt jó döntés, mivel azokat a részeket nem a viccek, hanem megszokás miatt néztem. Ezért is volt felüdülés a második évad eleje, amit aztán el is rontott az évad közepének hullámzása.
A szereplők felállása nem változott, inkább kiforrottak a karakterek és tudni lehet, hogy kitől mit várhatunk, ki hogyan fog reagálni egy-egy szituációra, ami egyrészt nem jó, mivel kiszámítható, másrészt viszont poénos, mivel jól oldják meg a színészek is a feladatot.
- Nem vagyok munkaképtelen.
A sorozattal a probléma inkább a humorban keresendő, mert azzal nincs gond, hogy részenként van egy-kettő ütős poén, helyzetkomikum, viszont vannak olyan részek, ahol ezeken felül semmi nem történik és vagy kínosak a jelenetek vagy humormentesek. Gyöngyszemrészek azért akadnak, ahol minden klappol és tényleg minden jelenet vicces.
A 2x15-ös rész amolyan közepesen jó és rossz rész volt. Karesznek felajánlottak egy nemzetközi állást, amit elvállalt volna, de így Jánost nem léptették volna elő, mivel az ő helyét Karesz kapta volna meg, és hogy Karesz máshol fog dolgozni, nincs olyan, akit felvehetnek János helyére. Emiatt a kollégák összefognak és Karesz nem vállalja el a cég állását, mivel nem akar máshol dolgozni, csak a Munakügyi Hivatalban.
A kedvenc részem a második évadból az, amikor Katalin úgy dönt, hogy felvesznek egy GBLT munkatársat, hogy ezzel is megfeleljenek a normáknak. A meleg szereplők jók voltak és az egész jól volt megoldva, a poénok, a fricskák és az iroda munkatársainak viszonyulása az olyan emberekhez, akik saját nemükhöz vonzódnak. A legjobb pedig a „Te hajad is Árpi nyírja?” kérdés volt.
A Munkaügyek – IrReality Show-t három Dumaszínházas humorista írja és ezért is vannak humoristák a sorozatban, akik vagy állandó szereplők lesznek, mint Mogács Dániel vagy vendégszereplők, mint az első évadban Csenki Attila. Mogács Dániel karaktere például érdekes, mert vannak vicces dolgai, de a „dührohamai” és furcsa viselkedése miatt nem annyira szeretem.
A szereplők közül mindenkit szeretek, mert mindenkit lehet valamiért. Jó poén Albert iszákossága, Karesz tudatmódosítása, Timi néha fájóan szőkesége, Elvira „munkamániája”, Katalin talpnyalása és okoskodása, Imre ügyetlenkedése és János gyógyszerei. Szóval a szereplőkkel nincs probléma, sőt a sorozat legjobb része ez és a remek színészek.
A humor színvonalának lehet jót tenne, ha egy-egy részt vendégíróknak adnák és egy évad amerikai sorozatokhoz híven huszon részekből állna. Így nem kellene annyi mindent írniuk a humoristáknak a fellépések mellett és nem lennének szerintem izzadságszagú részek a sorozatban, ami még ezek mellett is magyar szinten kimagasló színvonalú.
Értékelés: A magyar vígjáték sorozatok közül úgy három az, ami tetszett, jobban mondva emlékszem rájuk. Az első a Pasik, ami az RTL Klub egyik legjobb saját gyártású műsora, a másik pedig a sok ellenszenvet kiváltó Győzike Show, mert ezen jól lehetett szórakozni, sőt még mindig jól lehet. A harmadik pedig a Munkaügyek, mert hogy jó és vicces, azt nem vitatom, csak az elvárásaim picit nagyobbak a magyar sorozatok felé.
7/10
