A CBS legnézettebb sorozatáról nem sokat írtam, mondjuk nem is a kedvenc sorozatom, így csak akkor nézem, ha belekapcsolok a TV2-n, vagy eszembe jut, hogy lehetne darálni belőle pár részt. Így voltam most is vele és a 9x24 újranézése után jött az Amerikai Egyesült Államokban is képernyőn levő tizedik évad első része.
Nem mondom, tetszett a robbantásos évadzáró és a nem egy rész alatt behozott „főgonosz”, pedig maga a történet és a megvalósítás is néhol suta és esetlen volt. Harper Dearing úgy dönt, hogy felrobbant pár hajót és megbosszulja fia halálát a tengerészeten, mivel hanyagságuk miatt vesztette el a fiát Dearing. Ugyanis olyan kábelek kerültek a hajókra, amik könnyen lángra kapnak. A férfi pedig úgy döntött, hogy felhívja erre a problémára és magára a figyelmet.
A nem annyira kiélezett és feszült tempójú részek, amikben szerepelt ez az átívelő történetszál nekem tetszett, úgy is, hogy ennél lehetett volna jobban is megoldani a részeket. A kilencedik évad utolsó részében még szereplő Jamie Lee Curtis a tizedik évad első részében huss, eltűnik. Ezt mondjuk nem értem, mivel az előző részekben sokszor szerepelt és kikérték a véleményét is.
A robbantás. Harper Dearing az NCIS központ előtt robbant, az igazgató autójába rejtett bombával. A kártyát, hogy valaki a csapatból megsérüljön nem játszották ki, csak tessék-lássék módon zárták be Zivát és DiNozzio-t a liftbe és McGee-n is „csak egy karcolás” esett. A dráma vonalat meg lehetett volna erősíteni egy ilyen eseménnyel, ami akkor ütött volna, ha egy nézőknek szimpatikus szereplő, mondjuk Jimmy (Dr. Mallard asszisztense) vagy Abbey sérül meg. De az írók ezt az egész történetet nem akarták tovább húzni és egy rész alatt „lerendezték” azt, amit eddig részeken keresztül csináltak. Elkapták Harper Dearing-et.
Az NCIS gyermekbetegsége, ha lehet így nevezni az a nem fejlődés. Egyik karakter és a karakterek közötti viszonyok sem fejlődnek. Gibbs ugyan az a morcos, komoly nézésű férfi, Ziva és DiNozzio pedig csak ott tart, hogy mindketten szeretik egymást, de egyikük sem mondja ki, mit érez. Ezeken az írók nem változtatnak és nem is fognak, ha egyszer ezt szeretik a nézők. Nem negatív véleményként mondom, mert szeretem az NCIS-t, csak, a nézettsége nem arányos a minőséggel. Ahogy a The Big Bang Theory-nál is mondtam, ha a nézettség magas, akkor az írók azt gondolják, jó amit csinálnak, pedig a minőség nem mindig jelent nézettséget.
A robbantás után Gibbs Dearing nyomába ered és sem az FBI, sem egyik ilyen szervezet sem képes elkapni őt, csak Gibbs. Mondjuk az érdekes, hogy Dearing régi házában egyik szövetségi ügynökség sem kereste, csak Gibbs, de ez most nem is releváns, mivel összecsapták a tizedik évad első részét. Az átívelő történetszálakat bogozgatták részeken keresztül, majd egy részben megoldották. Az írók vagy le akarták tudni ezt a történetet, vagy nem volt ihlet, hogy hogyan kellene még folytatni ezt a történetet.
Értékelés: A kezdő rész az összevisszasága és érdekes jelenetei miatt nem volt jó. A kilencedik évad évadzárója sem volt az a hű de izgalmas, de jobban volt megoldva, hogy nem egy rész alatt lett egy „közellenség” a sorozatban. Az egész Harper Dearing-ügy lezárása is az NCIS-hez képest unalmas volt. Az epizodikus részek jobban tetszenek, valahogy az íróknak mintha nem lett volna kedvük tovább bajlódni ezzel és el is varrták a történet ezen szálát.
4/10
