Az idei szezon versenyzőinek be kellett bizonyítani, hogy az előző évadban elkövetett szörnyűségek, énekelni nem tudó jelentkezők okozta halláskárosodás csak egy próba volt az RTL Klub részéről, amiben felmérték azt, hogy a brand mennyire tudja eladni magát. A jó hír, hogy a műsor nézettsége, habár brutális volt, közel sem hozott úgy, mint az első, vagy a második etap. De mivel két millió néző, az két millió néző, a csatornának semmi oka nem lett volna arra, hogy ne egy bulvárközpontú szezont varázsoljon megint. De lássuk be, az ingerküszöbünket a harmadik évad igencsak elérte, s szinte kívántuk a jó hangokat, énekeseket.
A negyedik X-faktorra pedig kaptunk új zsűrit, új műsorvezetőket és egy sokkal, de sokkal átgondoltabb, összefogottabb és precízebben felépített élő adást, ami után azt mondom, hogy ez jó, ezt szórakoztató volt nézni és hallgatni. A már-már első évados hangulatot idéző show kisebb bakitól és nekem nem tetsző produkciótól leszámítva az utóbbi idők egyik legjobb X-faktor epizódja.
A zsűri frissítése kellett, főleg azért, mert Alföldi Róbert – akit elég régóta kedvelek – a legjobb eleme az ítészgárdának; jó meglátásai, érdekes gondolatai vannak, megmondja a saját versenyzőinek is, mi nem tetszik neki, nem védi őket elvakultan, csak azért mert az ő mentoráltjai. Azon felül, hogy mind a három lányának remekül választott dalt, van valami tisztelnivaló benne, amitől nem mezei előadónak, vagy dalszövegírónak, hanem kultúrembernek tűnik.
A válogatókon extrovertáltan viselkedő Tóth Gabi az élő adásban csinos és érett volt, józan meglátásai voltak, néha kicsit érdemtelenül, de kiállt a versenyzői mellett. Valahogy nincs elszállva magától, a hibákat a saját énekeseinél ő is meglátta. Nem játszotta az eszét, nem vihogott és ugrált, amiért jár a dicséret. Szikora Róbert picit elvarázsoltnak tűnt, hozta azt, amit a válogatókon láttunk tőle, de így is jó választásnak tűnik a legenda szerepére, aki jól összerakta a csapatai előadását, a furcsa mondatfüzérei miatt pedig üde színfoltja a zsűrinek.
A negyedik szezont is elvállaló Geszti Péter azt csinálta, amit az előző évadokban megszokhattunk tőle és a versenyzőitől. A dalválasztásokba, az aktuális történet kitalálásába belekeverte a reklámvilágban szerzett tapasztalatait, s noha tetszettek az énekesei, az az érzésem volt, hogy ilyesmi fordulatokat, karaktereket az előző Geszti-mentoráltak között is láttunk. Mindazonáltal a zsűritagok között remek a kémia, a kakaskodás mutatja, hogy nem csak az előadók, de a mentoraik is versenyeznek, viszont a show-t nem lopják el az énekesek elől.
A műsorvezetők érdekesek, ugye a felvételről leadott adásokban nem sok derült ki Lilu és Istenes Bence párosának dinamikájából és én is tartottam attól, hogy a néha idegesítő és erőltetett srác mit fog csinálni. Azt kell, mondjam, remek, nem játszotta az agyát, profi volt, nem utánozta Sebestyén Balázst, nem vette túl poénosra a figurát és megkockáztatom azt, hogy jobb volt, mint a rutinos Lilu. A kettejük közti csipkelődés annyira nem volt vicces, hangolódniuk kell egymás humorára, de ahogy a zsűri, ez is jól működik.
A versenyzők közül az első élő adásból a legjobban Alföldi Róbert mentoráltjai tetszettek, Péterffy Lili meglepett, egyrészt nem tudtam, hogy ilyen jó ez a dal, másrészt csinos volt és remekül adta elő. Batánovics Lili egyik mostani kedvencemet – a Sons of Anarchy-ból – énekelte pazarul, Eckert Anikó előadását megvallom nem figyeltem, de fél füllel hallgatva érdekesnek tűnt.
A többiekről felemás a véleményem; az MDC és Fat Phoenix nem voltak valami különlegesek, előbbi zavarosnak tűnt, utóbbinál pedig hiába tetszik az énekes hangszíne, ha unalmas volt az előadás. Tóth Marcell az, aki nem tetszett, se a dal feldolgozása se az ő stílusa nem jött be, Szabó Ádám nem volt rossz, ahogyan Csordás Ákos sem, bár egyikük éneklésében sem volt semmi olyan, amitől megkedveltem volna a hozott zenét. Bozsek Márk és Danics Dóra azok, akik nagyon jól használják a hangjukat, de nagy a bizonyítási vágyuk, ezért csúszott félre kicsit mind a kettejük produkciója. Márkéban nem volt semmi extra, a színészkedés lefogja az előadását, Dóra pedig nagyon ráfeszült, nem jött át semmi érzelem tőle, pedig ő az egyik kedvencem. Kicsit olyan lesz mint Muri Enikő, amikor először jelentkezett a műsorba nagyon jó volt, érzelmes, utána pedig sterilen, kidolgozva jutott a döntőbe, és annak ellenére, hogy jól énekel, a feszesség, tökéletességre törekvés művé teszi a produkcióját.
Akik ugyan tetszettek, de mégis valami furcsa volt az előadásukban; Krasznai Tünde és a ByTheWay. Előbbi érdekes stílusban, általam kedvelt hangszínnel adta elő a számot és az egésznek különleges volt a hangulata, míg Szikora Róbert csapata zavarosan kezdett, de a dal közepétől bedobták magukat és jó bulit csináltak tetszetős megoldásokkal.
Az X-faktor renoméján ez az adás javított, kevésbé bulváros, ámde énekelni tudó előadókkal is lehet élvezhető és szórakoztató műsort csinálni. A válogatókon brillírozó zsűri az élő adásban is működött, voltak annyira poénosak mint a felvételről leadott adásokban, jó értékeléseket mondtak és az interakciók bejöttek. A nyertest nem tudnám megtippelni, kiugró tehetség nincs, mivel mindegyik versenyző tud énekelni.