A személyes kedvenc nyomozós sorozatom új évadára bizony sokat kellett várni, ugyanis az RTL Klub több mint egy éven át pihentette A főnököt, hogy a nézettség miatt újra (négy hónapos) szabadságra küldje Brendát és a Kiemelt Bűnügyek Osztályát. Persze nézhettem volna eredeti nyelven (mivel mind a hét évadot leadták már), de ez is egyike azon szériáknak, amit csak magyarul vagyok hajlandó követni.
Mindenesetre a csatorna leadta ezt a tizenöt részt is, és abszolút nem bántam meg, hogy vártam a magyar változatra. Nem értem egyébként, hogy sokaknak miért nem jön be ez a sorozat; az ügyek fondorlatosak, a karakterek dinamikája élvezhető (ez a humor egyik forrása), nincsenek high tech berendezések, a logikát, a józan észt, a kihallgatásokat használják az ügyek felderítésére és varázsütésszerű megoldást is ritkábban kapunk, mint az átlag tucatnyomozós szériáknál.
A főszereplő, vagyis Kyra Sedgwick az, akit még indokként szoktam olvasni, hogy miatta nem nézi valaki A főnököt. Persze, ízlések és pofonok különböznek, mert én kedvelem őt (és Götz Anna fantasztikus hangját); remekül játszik, a karaktere köré írt dráma élvezetessé teszi a részeket, nem a szokásos módon oldja meg az eseteket, de nem is látnoki, vagy más szuperképességek segítségével, s szerintem pont ettől (és az ügyek bizarrságától) emberibb, mint más epizodikus sorozatok.
Az ötödik szezon első részeire, bocsássatok meg, de nem igazán emlékszem, a negyedik évadzárójára pedig csak halványan, így passzolom volt-e cliffhanger, és ha igen micsoda. Az előző évadból egy átívelő történetszálra emlékszem viszont, amiben behoztak egy igazán gonosz és dörzsölt alakot, Philip Stroh-t, aki szerintem Brenda nemezise lesz, mivel többször is visszatérő motívumként jelenet meg az ötödik évadban. Azonban, hogy a dráma faktort ne hagyják ki ebből az etapból előtérbe került a főszereplő magánélete.
Az évadzáróban Fitz választás elé is állítja Brendát, amire közvetve választ is kapunk, habár a kérdőjelet meghagyták az írók. A másik, szezon közben elvarrt szál egy rokonhoz kapcsolódik, ugyanis belefűzték a történetbe Brenda unokahúgát, Charlie-t. Az elején nem igazán értettem, hogy miért játsszák ki a bajos, drámás tinédzser kártyát, de annyira jól keverték a lapokat a készítők, hogy megkedveltem ezt az új szereplőt, akit nem mellesleg a főszereplőt alakító színész lánya formál meg. Ja és igen, Kyra Sedgwick férje és ezáltal a lány apja pedig Kevin Bacon.
Az előző etaphoz képest, most nem a nyomozásban, hanem a családi háttérben, a drámában kaptunk átívelő történetszálat, ami nem volt rossz ötlet, mivel sikerült mélyíteni a mellékszereplőket. A legfontosabb az, hogy nem ment az aktuális ügyek rovására, nem kapott kevesebb játékidőt a nyomozás, a rendőrségi vonal, és így nem kellett butítani, összecsapni.
A kedvenc epizódom az évadzáró volt, s habár nem olyan katartikus, mint a negyedik évadban, az írók itt sem fukarkodtam a csavarokkal, jól felépített traktusokkal. Az egyik legunszimpatikusabb karaktert, Raydor kapitányt újra megkaptuk a fináléban és hozta a tőle megszokott pökhendi, fellengzős vonásokat, bár kevésbé volt irritáló, mint az évad elején. Az ügy tetszett, a megoldása és a cliffhanger is, úgyhogy összességében jó évad volt ez is.
Értékelés: A főnök nekem bejön, s talán az a siker kulcsa, hogy rengeteg emberi vonása van. Nem csak a drámára gondolok, hanem arra, ahogy a nyomozásokat megoldják, és ahogy érzelmekkel töltik fel a történetszálakat. A szereplők, a színészek (a magyar szinkron) és a zene valahogy olyan világot alkot, amit rendőrségi sorozattól még nem láttam tévében. Az évadzáró simán 8/10, az egész szezon viszont egy picivel, de közepesebb.
7/10
