A héten exkluzív sajtóvetítésen mutatta be a TV2 a november 7-én este induló vadonatúj realityjének, az Ázsia Expressz első részét. A sajtó meghívott munkatársai, köztük jómagam is a versenyző celebritásokkal együtt szembesült először azzal, milyen is lesz ez az egzotikus utazós valósághow. A rendkívül szórakoztató első adásról hamarosan bővebben is írunk majd.
A vetítés után volt lehetőség beszélgetni a szereplőkkel és a készítőkkel. Én pedig, ha már egy sorban ülve néztük végig a premiert, azonnal lecsaptam a műsor egyetlen apa-lánya párosára, R. Kárpáti Péterre és Kárpáti Rebekára. Ők meséltek a műsorról.
Amikor elvállaltátok, tudtátok, hogy ilyen kaland lesz? Megnéztétek esetleg, hogy milyenek a külföldi verziók?
Péter: Ez ilyen szempontból hasonlít a szakmámhoz, a színészethez. Amikor készülök egy új darabra, amit a nagy elődök már eljátszottak, akkor nem nézem meg, hogy ők hogyan csinálták, mert az óhatatlanul is hatna rám, átvennék gesztusokat és ez nem szerencsés. Nem akartam tudni semmit előre a műsorról. Úgy álltam hozzá, hogy legyen ez egy teljesen friss élmény.
Rebeka: Én belenéztem, talán épp a lengyel verzióba. Nem láttam végig és nem is kezdtem boncolgatni az adásokat, csak kíváncsi voltam, hogy mégis milyen lehet ez a műsor.
Tudtatok rá valahogy mégis készülni? Akár mentálisan, akár fizikálisan?
Péter: Sajnos nem, mert az indulás előtt nagyon összezsúfolódtak a dolgok, mindenféle színházi és egyéb kötelezettségemnek eleget kellett tennem. Tulajdonképpen időm se volt belegondolni abba, hogy mi is vár majd rám. A reptéren esett le, hogy milyen kalandra vállalkoztunk.
Ezelőtt sosem jártatok még ezekben az országokban?
Péter: Soha. Emiatt olyan sok új impulzus ért minket és annyira pörgetett az adrenalin a versenyhelyzet miatt, hogy teljesen másképp érzékeltük az idő múlását. Most, miközben néztük az első részt szembesültem azzal, hogy az első feladatban 108 kilométert kellett megtennünk. Ott nem is tudatosult bennünk, hogy milyen hosszú utat tettünk meg.
Már az első részben is látszott, hogy nem beszélnek szinte semmilyen idegen nyelvet az ott élők. Ennyire drasztikus ez a valóságban is?
Péter: Elenyésző, hogy valaki tudott mondani egy-két angol szót. De ez még nem is volt akkora baj. Sokkal több gondot okozott, hogy más a kultúrájuk, az attitűdje az embereknek és teljesen más a gesztusrendszerük. Ha itt Európában útbaigazítást kérek, de nem beszélünk egy nyelvet, a kérdő arckifejezésemből, a nonverbális gesztusokból meg tudjuk érteni egymást.
Viszont Ázsiában minden kérdésre bólogattak és mosolyogtak az emberek. Ha azt kérdeztük, hogy erre kell-e menni és mutattunk az egyik irányba, akkor bólogattak. De ha ugyanezzel a lendülettel megkérdeztük, mutatva a másik irányba, hogy nem inkább arra? Akkor is bólogattak. Borzasztó volt, hogy a testbeszéd sem működött. Emiatt még nehezebb volt.
Amikor igent mondtatok, akkor tudtátok úgy alakítani az itthoni életeteket, hogy ne okozzon gondot ez a munkában?
Rebeka: Nem volt egyszerű, de szerencsére mindent meg tudtunk oldani. A forgatásaimat el tudták tolni, és az egyéb munkáimat is sikerült pihentetni. Ennek az volt csak a hátránya, hogy amikor visszaérkeztünk, akkor minden egyszerre szakadt a nyakamba, és újra fel kellett pörögni, fel kellett venni a fonalat.
Péter: Hála Istennek, jó korán szóltak arról, hogy lesz egy ilyen műsor, és hogy vállaljuk-e. Én egy kis időt kértem, hogy megnézzem, milyen munkáim is vannak lekötve, mert a színházakban, a szinkronban is jó előre tudni lehet egyes produkciókról, hogy mikor dolgozunk rajtuk. De szerencsém volt, a kiváló munkatársak megoldottak mindent, és úgy csoportosították át a munkákat, hogy el tudjam ezt a műsort vállalni.
Így, hogy már hazaértetek és eltelt egy kis idő a forgatás óta, hogy látjátok, milyen élmény volt?
Rebeka: Nagyon kemény menet volt. Szerepeltünk már mindketten jó pár produkcióban, de nem gondoltuk volna, hogy ez tényleg ennyire valóságshow lesz, és nem lesz sehol úgymond megbuherálva. Gondolok itt arra, hogy a kamera kikapcsolásakor nem mentünk át egy szállodába aludni, vagy nem kaptunk stikában enni, ha épp nem sikerült élelemhez jutni. Valóban olyan embert próbáló volt, mint amilyennek majd a nézők is látni fogják. De azt mondhatom, hogy maximálisan megérte ez a kaland. Biztosan sosem fogjuk elfelejteni.
Fotó: Jasinka Ádám és TV2
