Elérkeztünk a Downton Abbey magyar szinkronjáról szóló cikksorozat utolsó részéhez. Aki esetleg nem olvasta volna a színészinterjúkkal, valamint a fordítók élményeivel tarkított első két beszámolót, az ezen és ezen a linken bepótolhatja.
Ebben a cikkben van minden, mi a szinkron rajongóinak érdekes lehet. Konrád Antallal végigvettük, miben hasonlít egymásra a Csengetett, Mylord? és a Downton Abbey, valamint James és Mr. Carson figurája. Kiss Virág elmesélte, miért nem az első résszel kezdték a forgatást, Gémesi Krisztina beavatott minket a gyártásvezetés rejtelmeibe, Árvay Zoltán, a sorozat hangmérnöke pedig olyan technikai dolgokat árult el, amelyekről eddig csak keveset olvashattatok.
Zárásként pedig nem csak azt tudhatjátok meg, hogy milyen nézői visszajelzéseket kaptak a szinkronizáló színészek, hanem Kiss Virágnak köszönhetően azt is megnézhetitek, hogyan is mutat élőben Downton Abbey. A beszámoló harmadik részét a TOVÁBB-ra kattintva tudjátok elolvasni.
Tovább folytattuk a beszélgetést Kiss Virággal, de ezúttal már nem Sybillről, hanem a Downton Abbey szinkronizálásának kezdete került terítékre. A színésznő elmesélte, hogy különös módon nem az első epizóddal, hanem a sorozat forgatását bemutató werkfilmmel kellett kezdeniük.
„Két évadon voltak akkor túl Angliában, amikor mi megkaptuk a megbízást és csak annyi volt az instrukció a StoryTV részéről, hogy különös gonddal kezeljem a szereposztást. A werkfilmről tudni kell, hogy a második évad végén készült, és abban már benne voltak az első világháború idején játszódó történet szereplői is.
Arra nagyon emlékszem, hogy sokat kellett gondolkodni azon, ki marad és ki megy, mi történik vele, mennyire nehéz és bonyolult színészi munkát igényel a magyarítása. Illetve fontos volt, hogy legyenek benne olyan színészek, akik ismertek, de arról, hogy nagyon jók a szinkronban.”
Kiss Virág a szereposztással kapcsolatban elmondta, hogy nem nézi sem a külsőt, sem az életkort: „Úgy osztok szerepet, hogy mikor szedem szét tekercsekre a filmet, akkor nézem a szereplőket, és az esetek nyolcvan százalékában azonnal beugrik hozzá a magyar hang. Nem kell rajta sokat gondolkodnom. A maradék húsz százalékra, egy kisebb szereplőre, vagy éppenséggel egy bonyolult karakterre néha alszom egyet, de elég gyorsan osztok szerepet.
Hogy konkrétumot is mondjak, Carsonnál például fontos volt, hogy olyan színészt válasszak, akinél van honnan jönnie a mély hangnak, és elég erős a rekeszizma ahhoz, hogy megtámassza. Egy cingár férfiból értelemszerűen nem fog egy ilyen mély hang kijönni, mert nincs meg a - csúnya szóval élve - doboza hozzá.”
A szereposztás egyik legnagyobb ellensége az egyeztetés. Ha a kiválasztott színész nem ér rá és sehogyan sem sikerült megtalálni egy mindenki számára megfelelő időpontot, akkor borul a koncepció. Itt szerencsére nem történt ilyen: „Mivel elég rugalmasan tudunk forgatni, sikerült mindenkit megszerezni. Volt olyan, hogy szombaton bejöttünk azért, mert az illetőnek a forgatási napokon – hétfőn és szerdán – bemutatója volt vidéken.
Az a fontos, hogy a végeredmény jó legyen, és ha meg tudjuk oldani, akkor alárendeljük az időt ennek. Nem mindig sikerül, mert mi is pénzből élünk és sokat kell dolgoznunk, de ezt a sorozatot különös szeretettel kezeljük. Csak szívvel lehet ehhez hozzányúlni, egyébként nem működik.”
A gyártásvezetés – A gyártásszervezés
Hogy pontosabb képet kapjunk arról, hogyan is készül egy magyar változat, érdemes, sőt muszáj is beszélni a színészeken és a szinkronrendezőn felül a stáb többi tagjával is. Az első cikkben már olvashattátok, hogy a fordítók milyen kis műhelytitkokat osztottak meg velünk, most pedig lássuk közelebbről a gyártásvezető munkáját, azt hogy a gyártásvezetőnek mi is pontosan a feladata: „A gyártásvezető munkáját nehéz pár mondatba belesűríteni. Ha nagyon leegyszerűsítem, akkor leszervezi, összerakja, összeállítja a forgatás menetét; kit mikor és kivel vesznek fel.
Figyelembe kell venni a színházi próbákat, az esti előadásokat, a magánéleti dolgokat, és bele kell kalkulálni az utazást és a többi szinkronmunkát. Ezt néha hosszas egyeztetés előzi meg magával a színésszel és a többi gyártásvezetővel.” – meséli Gémesi Krisztina, a Downton Abbey gyártásvezetője.
„Az teljesen változó, hogy mennyire könnyű időpontot egyeztetni. Ha a színész a színházi munka vagy egy forgatás miatt elfoglalt, akkor előfordul, hogy egy-két nap is eltelik, mire reagálni tud a megkeresésemre, arra hogy jó-e neki a szóban forgó nap. Vannak persze egyszerűbb esetek is, de a sokat foglalkoztatott színészeknél ez benne van a pakliban.”
A színészek a stúdiókba mindig megadott időintervallumra érkeznek. Gémesi Krisztina elmondta, hogy azt, ki milyen hosszan dolgozik majd a mikrofon előtt a gyártásvezető számolja ki a tekercsszámok alapján. Ilyenkor figyelembe veszik az adott színész munkatempóját, azt hogy egyedül vagy partnerrel veszi-e fel a jelenetet, illetve hogy mennyire nehéz az adott produkció. „Fontos megjegyezni, hogy még egy nagyon rutinos, profi színésznek is kellhet a szokásosnál sokkal több idő, ha nehéz a film nyelvezete, vagy nagyon összetett a karakter.”
„Ha lehet, akkor folyamatosra gyártjuk a munkanapokat. Hagyunk ebédidőt és a felvételek között pár perc pihenőt a stábnak, de nekünk gyártásvezetőknek az is a dolgunk, hogy egy forgatási nap mind időt, mind pénzt tekintve a lehető leghatékonyabb, legoptimálisabb módon legyen összeszervezve.”
A szinkronban szinte mindenkitől azt hallani vissza, hogy ez nem olyan munka, amit hazaérve le lehet tenni. A szinkronrendezők, a hangmérnök és a fordítók is rengeteget dolgoznak, sokkal többet, mint azt gondolnánk, vagy mint ami látszik. És mint kiderül, a gyártásvezetőknek sem rövidebb a munkaideje: „Le lehet tenni a munkát, de nem ajánlott. Jó, ha bármikor elérhető a gyártás. Mivel sok ember életét kell összeszervezni egy adott napra, és mivel bármikor bárkivel történhet magánéleti vagy szakmai dolog, így a gyártásvezetőnek minél hamarabb reagálnia kell, vagy orvosolnia a felmerülő problémát.
Úgy kell elképzelni a már készre, vagy akár félkészre gyártott anyagot, mint amikor jengázik az ember. Ha valaki rossz helyről húz ki egy darabot, akkor összeomlik az egész torony. Nekünk ilyenkor kell megmenti a helyzetet.”
A szakmai kihívások, és titkok
A Downton Abbey hangmérnöke Árvay Zoltán, aki amellett, hogy meg is vágja a felvett hanganyagot, az utolsó munkafázist, a keverést is elvégzi, sőt, ő is küldi a megrendelőnek az elkészült epizódokat. Kiss Virág szerint olyan bizalmi kapcsolat van kettejük között, ami nélkül ezt a munkát nem is lehetne végezni:
„Zoli bármilyen hangmérnöki munkára tökéletes, és azzal, hogy ha kell nemzetközi hangot is gyárt, lefedi a szakma teljes spektrumát. Mivel, hogy ő adja ki kezéből az anyagot, így nekem már nem kell pluszban leellenőriznem, mert tudom, hogy jó lesz.”
Bár tudtam arról, hogy a filmekben hallható zajok, zörejek, sőt, még az eredeti párbeszédek sem mind a helyszínen rögzített, tiszta hangok, mégis meglepő volt szembesülni azzal, ahogy le lehet választani egymásról a különböző hangsávokat. Árvay Zoltán ennek kapcsán beavatott abba, hogyan is zajlik a filmforgatás.
„Szinte minden stúdióban készül, a helyszínen nagyon kevés hasznos hangot rögzítenek. A színészek szivacstalpú cipőben járnak, a poharak alját is leragasztják és ügyelnek arra, hogy minél kevesebb zajt csapjanak.
Egy jelenetet általában három mikrofonnal rögzítenek; a színészeknek van gégemikrofonja, van egy kis mikroport a fejükön és felülről pedig belógatnak egy harmadik mikrofont is. Ha megvan a felvétel, akkor a stúdióban, steril körülmények között újrajátsszák a jelenetet és a keverésnél - ahol bent ül a rendező - dől el, hogy milyen arányban használják a helyszíni három mikrofon hangját és az ADR-t, azaz stúdióban felvett dialógot.”
Ez az utószinkron, ahogyan a neve is mutatja, szinte azonos azzal, amit idehaza a szinkronizálás során végeznek a színészek. A zaj és zörej azonban egy fokkal érdekesebb módon kerül a kész anyagra:
„A zaj és a zörej csak a hang után érkezik. A helyszínen felvett hangsávon ugyanis szinte csak a dialóg van, ami viszonylag zörejmentes. Úgy tudják végképp letisztítani, hogy a felvétel után a hangmérnök benn marad a helyiségben és felveszi a teremnek vagy a szobának az atmoszféráját. Majd azt a hangsávot ellenfázisban a dialóg alá teszik, így az kioltja az atmoszféra frekvenciáját. Nagyon nehéz a helyszínen úgy felvenni a dialógot, hogy semmi zaj ne kerüljön bele, ez a szakma csúcsa.
A zajt és a zörejt külön stúdióban állítják elő. A mozdulatszínészeket Foley-színészeknek hívják, mivel először Jack Foley használta ezt a megoldást és állította elő utólag a film hangját. Ennek az a lényege, hogy a mozdulatszínészek nézik a vásznat, a színészek mozgását és különféle eszközök segítségével előállítják az adott zajt vagy zörejt. Ha például a szereplő leül egy bőrfotelre, akkor ezt a mozdulatot a stúdióban is eljátsszák.
Nekünk a szinkronban akkor van nehéz dolgunk, ha valami miatt nincsenek meg ezek a zajok. Akkor a különféle, megvásárolt hangmintatárakból kell dolgoznom és onnan kell kikeresnem azokat a hangokat, amikkel nagyjából reprodukálni tudom azt, ami a képen is látszik. Szerencsére minden nagyobb filmstúdiónak van saját zaj- és zörejtára, és ezeket árulják is. Ha pedig ez is megvan, akkor a legvégén rákerül a filmre a zene is.”
Mivel még nem beszéltem vágóval, és igazán vágásról sem, ezért nem tudtam, hogy mennyi idő is egy részt elkészíteni, de az egyből kiütközött, hogy a Downton Abbey-t a szokásosnál is tovább tart készre vágni: „Óránként tíz percet tudok belőle megvágni, nagyjából ilyen tempóban szoktam haladni. Ez borzasztóan lassú, nem minden munka ilyen.
Az első három évadban még kényelmes, nyugodt tempóban mentek, de amióta az amerikai piacra is berobbantak, más lett a sorozat és átváltottak kördialógra. Ez az, amikor elindul egy mondat és mindenki mond benne valamit, szünet nélkül. Mivel a Downton Abbey tele van idős színészekkel, akik nem mindig precízek, és ha ők szeletelnek fel egy dialógust, akkor azzal nagyon sok meló van.
Arról pedig ne is beszéljünk, hogy ezt tűpontosra kell vágni, ami még inkább lassítja a munkát. Szerencsére mindenkit külön veszünk, így mindenre van lehetőségem és bármit meg lehet csinálni a hanggal. Két nap alatt másfél részt készítünk el, ami durván hatvan percnyi anyagot jelent, ez pedig 100 perc alatt senkinek sem éri meg. A Downton Abbey viszont szakmai szempontból kihívás.”
Csengetett, Mylord?
A Csengetett, Mylord? és a Downton Abbey több közös vonással rendelkezik, mint azt elsőre gondolnánk. A Downton Abbey története a Titanic elsüllyedésének évében, 1912-ben kezdődik, a klasszikussá vált szitkom pedig az első világháború vége, 1918 után játszódik. A korszak tehát hasonló, ennek következtében a társadalmi berendezkedés, a politika és az emberek mindennapi gondjai is rímelnek egymásra, csak máshogyan tálalták a meggyes lepényt.
A két széria között meglevő azonosságokat, kikacsintásokat fejtegettük a mind a két sorozat szinkronján dolgozó Konrád Antallal: „Olyan egy kicsit, mintha anno a Csengetett, Mylord?-dal a Downton Abbey paródiáját, parafrázisát csinálták volna meg. Nagyon különleges élmény nézni kétféle feldolgozásban is ezt a korszakot, ami Anglia számára az első világháború után nagyon nehéz időszak volt. Érdekes látni azt is, ahogy ezek a több tíz éve ott élő meggazdagodott, nemességet viselő férfiak és hölgyek hogyan kénytelenek szembenézni a jövő kihívásaival. Azzal, ahogy az emberek gondolkodása, viselkedése megváltozik a körülmények hatására.”
Konrád Antal a Csengetett, Mylord?-ban James Twelvetrees, a lakáj magyar hangja, míg a Downton Abbey-ben a cselédség vezetője, a komornyik szól az ő orgánumán. A színművész elmondása szerint bár a két karakter sokban különbözik egymástól, abban mégiscsak hasonlítanak, hogy ragaszkodnak a hagyományokhoz, és mindketten nehezen fogadják el a változásokat.
„James először is egy humoros figura, másodszor pedig egy nyársat nyelt, rátarti, sznob fiatalember, aki titokban nagyon is büszke a szépségére, míg Carson egy igazi, régi bútordarab, aki megfelelő méltósággal képviseli a saját világát, a szolgák világát az urak között. Határozottan szert tett egy olyan viselkedésre, ami tiszteletet parancsol annak ellenére, hogy ő végülis egy beosztott. Carson egy nagyon kedves és hiteles figura, jó őt szinkronizálni.”
A Mr. Carson és James közti hasonlóság, valamint a két sorozat magyar változatai közt felfedezhető párhuzamokról kérdeztük a szinkronrendezőt, Kiss Virágot is: „Egy kicsit valóban olyan, mintha a Downton Abbey-ben az idősebb Jamest látnánk, de James csak szeretne olyan méltóságteljes lenni mint Carson. (nevet)
Pont a múlt héten beszéltem a hangmérnökkel, (Árvay) Zolival arról, hogy több átfedés is van a két magyar változat között. Zsurzs Kati itt például szakácsnő, a Csengetett, Mylord?-ban Miss Poppy, azaz arisztokrata hangja volt. Pásztor Erzsi viszont feljebb lépett, miközben Beregi Péter például mind a két történetben rendőrt szinkronizál. Egyik sem volt szándékos.”
Konrád Antal figurája, Mr. Carson azonban nem csak Jamesre hasonlít bizonyos mértékben, hanem a tőle jellemben teljesen távol álló Stokesra, a Csengetett, Mylord? komornyikjára is. Az egyik legszembetűnőbb hasonlóság az, hogy az ötödik évad végétől Mr. Carson is elfogyasztja az étkezések során megmaradt italt. Igaz, nem egyedül, hanem Mrs. Hughes társaságában.
„Én is fölfigyeltem ezekre a jelenetek, és mondtam is magamban, hogy milyen érdekes, Carson is hasonlóan gondolkozik. Hogy ha már ott maradt az ital, akkor úgy véli, joguk van elfogyasztani, de Stokes-szal ellentétben ő nem megy le a pincébe és lopja el csak maguknak, hanem a maradékot fogyasztják el. Itt különbözik is Jamestől, aki annyira sznob, hogy akkor sem nyúlna az italhoz, ha az egészet meghagyták volna.”
Ami pedig tovább fűszerezi a két karakter kapcsolatát, az a szerelmi szál. Konrád Antalnak, mint James és Mr. Carson legjobb ismerőjének erről is volt mit mesélnie: „Az volt a szép a történetben, hogy mikor Poppy eltűnik James életéből, akkor csak összetalálkozik Ivy-val és a végén elindulnak egy új, közös világ felé.
Az pedig mennyire érdekes, hogy akkoriban sokak számára, legalábbis ebből az osztályból az volt a kiút, ha az összekuporgatott pénzükből vállalkozni kezdenek. Ebben pedig megint hasonlítanak Carsonékra, akik szintén panziót szeretnének nyitni. Bár úgy vélem, hogy Carson ezen a téren sikeresebb lesz, mint James.”
A nézői visszajelzések és a rajongók
Mint minden sorozat, vagy éppen színészi munka esetében, a Downton Abbey-nél is szépszámú rajongótáborról beszélhetünk. Andresz Kati például elmesélte, hogy az egyik ismerőse nagy rajongója a sorozatnak és neki köszönhetően előbb tudott Mrs. Hughes házasságáról, mintsem hogy a forgatásban odaértek volna. A színésznő a nézői visszajelzésekkel kapcsolatban megosztott velünk egy érdekes történetet is: „Még régen jártam úgy, hogy velem azonosították azt a figurát, akit szinkronizáltam és mivel az a nő elképesztően gonosz volt, majdnem megtéptek miatta a fodrásznál.
Ez az Esmeralda idején volt, azt a színésznőt egyébként már többször is szinkronizáltam, és mindig gonoszt játszik, emiatt pedig azt hiszik, hogy én is az vagyok. Szeretem a negatív szereplőket, mert egyrészt érdekes karakterek, és miután a való életben én nem vagyok gonosz, így baromira élvezem. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy ők azok, akik általában végig benne vannak a sorozatban.”
Azonban nem csak a civil nézők, hanem a kollégák részéről is érkezik visszajelzés. Erről már Németh Kriszta, Mrs. Drew szinkronhangja mesélt: „Szerintem az nagyon fontos, hogy ha látok valamit, akkor tudjam azt mondani a másiknak, hogy ez jó volt, hogy ez nekem tetszett. Nagyon jó magyar színésznők vannak, és nem dicsérjük eleget egymást. Nem kellene hagyni, hogy a személyes rivalizálás előbbre való legyen, mintsem hogy elismerjük, hogy valaki hatással volt ránk.
Egy kolléga véleménye szerintem kiemelt fontosságú, nekem legalábbis az. Különösen egy női kollégáé. Mivel ő a szakma része, jobban belelát a kulisszák mögé, fontos elismerés, visszajelzés ha egy kolléga megdicsér. Természetesen a néző is nagyon fontos, hiszen értük, a közönségért dolgozunk.”
A Downton Abbynek pedig nem csak „külsős” rajongói vannak. Ahogyan azt korábban olvashattátok, a szinkronizáló színészek között is vannak jó páran, akik szeretik ezt a korhű históriát. A rajongást azonban a legmagasabb szinten a szinkronrendező, Kiss Virág űzi. A színésznő pár éve egy angliai utazás során többedmagával ellátogatott a forgatásnak helyszínt adó kastélyba, az ő képei következnek.
