A Nyerő Páros kapcsán - nem tagadom - voltak fenntartásaim. A kacifántosnak tűnő leírás, a kevés promóciós anyag és a beválogatott, számomra kevésbé ismert emberek nem igazán csigáztak fel a műsor indulása előtt, és így nem is vártam azt, hogy végig fogom majd követni ezt az elsőre igazán megfoghatatlannak tűnő celebes kalandot. Miután viszont megnéztem az első részt gyökeresen megváltozott a véleményem, és majdnem hogy egyből beleszerettem A rettegés fokával vegyített Celeb vagyok, ments ki innen! "olcsóbb" változatába.
A vetélkedő lényege így utólag már roppant egyszerűnek tűnik; összezárnak nyolc párt egy olyan villába, ahol nincs két egyforma szoba, és a legjobbtól a legpuritánabbig, a saját fürdőszobás királyi lakosztálytól a régi idők nyári táborait idéző csak egy kerti tussal rendelkező (cirkuszi) faházig minden "komfort" megtalálható, majd hol a párok hölgy, hol a férfi tagjait küldik szórakoztató, gusztustalan, sokszor a kapcsolatukat igencsak próbára tevő feladatokra, hogy minél több pénzt gyűjtsenek össze. A műsor általában három körös fordulókból állt, melyeket mindig egy közös feladat zárt le, a két veszélyzónába került pár közül pedig a többiek választották ki, melyikük is maradjon a villában.
Az első rész már megadta az alapkonfliktust, ugyanis a bemutatkozó feladatban elért helyezés szerint választhattak a párok maguknak szobát, így akinek az sem esett túl jól, hogy vesztett, még azt is le kellett nyelnie, hogy esetleg kint, egy minden mozdulatra megremegő és jobbra-balra dülöngélő lakókocsiban kellett aludnia. A feszültségeket azonban nem csak a szobák különbözősége élezte részről részre, hanem az az egyszerű tény is, hogy ha idegen embereket összezárnak, akkor ott bizony még inkább előjönnek, felnagyítódnak az apró problémák, kellemetlenségek, szokások, és az egyébként vicces gesztusok egy idő után irritálóvá válhatnak. Ilyen összezördülésből, vitából pedig kaptunk eleget.
A kritika folytatását a TOVÁBB-ra kattintva tudjátok elolvasni.
A Nyerő Páros számomra legérdekesebb elemei a játékok voltak, azokat is vártam a leginkább, így mikor egy-egy konfliktus eluralta az epizódot, akkor kicsit visszaesett a lelkesedésem, hiszen a feszültséget nem csak a helyszínen, de szerintem a képernyőn keresztül sem lehet jól elviselni. Sok volt a sírás, mindenki kibeszélte a másikat, a műsor felétől elkezdődtek a taktikázások, kis csapatok alakultak és az utolsó részekben érezhetően a győzelemre hajtott mindenki, ennek köszönhetően pedig néha sikerült úgy igazán a másik lelkébe taposni. Míg az elején könnyed, nagyon is szórakoztató volt a hangulat, a végére a feszültség, az apróságokból is kialakuló konfliktusok határozták meg az adások szerkezetét.
Nem mondom, hogy ez annyira rossz volt, mert bár nem szép dolog, de érdekes nézni az ismert embereket ezekben a konfliktushelyzetekben, és meglátni, hogy ők sem tökéletesek és ez a műsor sok embernek azt az oldalát is felfedte, amit lehet hogy a folyamatosan hordott álarc és álruha, vagy csak egyszerűen a közvélemény, a bulvár vagy egy-egy műsor által rápakolt szerep, skatulya miatt nem enged (nem tud) megmutatni. Az viszont nagy meglepetés volt, hogy az elsőre érdektelennek tűnő szereplőgárda ennyire jó műsort tudott csinálni. Tartottam kicsit a civilektől, hogy mennyire fognak feszengeni a kamerák kereszttüzében, de néha őszintébbek, hitelesebbek voltak, mint ismert partnereik.
Az pedig külön dicsérendő, hogy nem olyan celebeket válogattak be a műsorba, akik amellett, hogy a csapból is folynak, minden mozdulatuk rutinból megy. Nekik is megvan a helyük, ha lehet ezt ilyen csúnyán megfogalmazni, de én nagyon örültem annak, hogy kvázi ennyi ismeretlen ember került a műsorba, bár tény, hogy ez volt számomra pont az egyik olyan faktor, ami miatt kevésbé voltam kíváncsi a Nyerő Párosra. Azt nem tudni, hogy lesz-e folytatása, de szerintem terveznek vele, hiszen brutálisan jó nézettséget hozott, és így, húsz részben ez teljesen fogyasztható produkció volt, ami garantált a sok konfliktus ellenére is napi egy-két olyan mozzanatot vagy poént, ami mosolyt csalt az arcomra.
Egyedül csak a fináléval nem vagyok kibékülve. Nem azért, mert Peller Anna és Lukács Miklós nyert, azt hiszem, a műsor utolsó másfél hetében már egyértelművé vált, hogy ha döntőbe jutnak, akkor ők fognak diadalmaskodni. Engem az zavart, és ezt Balázs is elmondta a fináléban, hogy "olyan ez az egész, mint régen a Ridikül Jakupcsekkel. Kanapén ülve beszélgetünk...". A döntő ugyanis nem szólt másról, mint a szembesítésről, a beszélgetésről, a rossz hangosításról, és egy plusznak betett, élőben annyira nem jól működő játékról. A Nyerő Páros van annyira jó műsor, hogy ilyen élő adással, a nézők beleszólásával kár elrontani. Hagyni kellett volna, hogy ha már játékokkal jutottak el a versenyzők a döntőig, akkor játékok során is dőljön el, ki az év nyerő párosa.
