A Stephen King azonos című regényéből készült nyolc részes széria egyszerűen lenyűgözően sikerült. Láttam már jó pár sorozatot - persze nem rengeteget - de ehhez hasonló minőséggel, főként az adaptációk között még nem találkoztam. A 11.22.63 ugyanis minden ízében egyedi és különleges, egy olyan tévés produkció, amelyből szerintem nem is kell egy évadnál több, mert bár elnéztem volna még ahogyan Jake, a főszereplő visszautazik az időben és vágytam is arra, hogy összejöjjön Sadie-vel, de a sorozat akkor pont a végén lépett volna bele abba a gödörbe, amit az elején vártam, és amelyet nagyon okosan elkerültek.
A 11.22.63 központi mozgatórugóját, a John F. Kennedy elleni merénylet megakadályozását, az arra irányuló bármiféle kísérletet egy "valami", egy időkapu tette lehetővé, amelyen azonban nem lehet büntetlenül ki-be mászkálni. Ha ugyanis átmész, akkor automatikusan felülírod a korábbi, a múlton végzett változtatásokat, azaz minden visszaáll alap állapotába. Ez pedig magában hordozta annak a veszélyét, hogy Jake, amint elér valamit, vagy olyasmit tesz, amit szeretne visszacsinálni, fogja magát - vagy akár véletlenül - kilép a jelenbe, majd pedig vissza a múltba, ezzel nullázva addigi tetteit. Azt nem tudom, hogy a könyvben King meghúz-e bármi hasonlót, de nagyon örültem neki, hogy a sorozatban, miután Jake felszerelkezve a kapott iratokkal, dokumentumokkal és tanácsokkal átlép 1960-ba, onnan csak küldetése beteljesítése után tér vissza.
A J.F.K. elleni merénylet hírhedt alakját, Lee Harvey Oswald-ot szerintem sokan ismerik, és bár minden jel és bizonyíték az ő bűnösségét igazolta, rengeteg írás és könyv született arról, hogy valójában nem is ő ölte meg az Amerikai Egyesült Államok elnökét. Stephen King ezzel a történetével nem hiszem, hogy az igazságot szerette volna megírni, hiszen azt talán senki sem ismeri, de a saját elképzeléseit elmesélte, a fellelhető dokumentumok alapján pedig megrajzolt egy lehetséges eseménysort, amelyben Oswald a tettes, az indítékára azonban nem igazán tudott, vagy talán nem is akart rávilágítani. A sorozatban ugyan kaptunk információmorzsákat arról, miben is különbözött össze Oswald jó pár vezető tisztségviselővel, és milyen eszméket vallhatott, de nem nagyon jutottunk közelebb a megoldáshoz, és inkább az emberi oldalát ismertük meg a figurának. A TOVÁBB mögött folytatom a kedvcsinálót.
A több évtizedes mítosz és rejtély megoldását számunkra jelen esetben az is nehezítette, hogy sok kulcsmomentumot szándékosan nem mutattak meg nekünk, és itt rejlik a sorozat - és vélhetően a könyv - zsenialitásának egy darabja. A főszereplőink ugyanis amint közel kerültek ahhoz, hogy bármivel is befolyásolni tudják a múltat, vagy olyan információkat tudjanak meg, amelyekkel meg tudják változtatni a jövőt, a múlt közbeavatkozott, hol finom, hol brutális eszközöket alkalmazva. Így nem csak Jake, hanem mi nézők sem tudtuk meg a válaszokat egyes kulcskérdésekre, ha pedig mégis sikerült valamit elérni, mégsem lehettünk benne százszázalékosan biztosak. A történet folyamatosan kételyek között hagyott minket, és ahogy néztem, az események egy darabig magát a főszereplőt sem győzték meg arról, ki is állhat a merénylet hátterében.
Az évadban - vagy talán nevezhetem nemes egyszerűséggel sorozatnak is, hiszen lezárt, kerek történet - a James Franco alakította Jake három partnert kapott utazása, küldetése során maga mellé. Az első Al (Chris Cooper), aki nem is annyira a társa, mintsem az az ismerőse volt, aki ebbe az egészbe belerángatta, és rávette hogy mentse meg John F. Kennedy-t, és ezáltal tegye jobbá az Amerikai Egyesült Államok történelmét. Al "helyére" Bill (George MacKay) érkezett - mintegy véletlenül - és segített Jake-nek többek között az Oswald elleni kémkedésben. A harmadik társa pedig Sadie (Sarah Gadon) volt, akivel kicsit elevezhettünk a merénylettől, az összeesküvés-elméletektől a romantikusabb, ám egyáltalán nem nyugodt és idilli vizekre. A múltban játszódó események vége e tekintetben kiszámítható volt, de ami a jelenben történt, arra nem voltam felkészülve.
Egyrészt kiderült, hogy Stephen King - és vagy a sorozat készítői - mit is gondolnak arról, mi történt volna az Amerikai Egyesült Államokkal, ha Kennedy nem lesz merénylet áldozata. Ez persze fikció, viszont annak elég meredek volt, ugyanis egy olyan disztópiát festettek le, egy olyan Amerikát képzeltek el, amelynek nagyon rosszat tett az, hogy Kennedy-t kétszer is elnöknek választották. Arról persze nem kapunk képet, hogy a világ többi részén mi is a helyzet, hiszen csak a történet helyszínül szolgáló kis városka egy-két utcáját járjuk be, de ezek alapján máshol sem lehet olyan rózsás a helyzet. Jake sem erre számított, és amint megtudja, hogy az elnök megmentésével tönkretette az országot, visszamegy a múltba, ezzel törölve korábbi tetteit.
A sorozat zárásáról többet nem árulnék el, így is sokat fecsegtem, de annyit még elmesélek, mert magamat is megleptem, hogy ami a finálé utolsó tíz percében történt az rám nagyon nagy hatással volt. Nem tudnám megmondani, hogy mikor és mitől lettem ennyire szentimentális, de az utolsó jeleneteket nézve nem csak könnyeztem, hanem sírtam is. Lehet, hogy másból semmilyen érzelmet nem váltottak ki és nem is fognak ezek a képsorok, de én még a végefőcím alatt is zokogtam, olyan gyönyörű és szép, sallangoktól mentes és igazi volt. Szándékosan nem írok se neveket, se semmi konkrétumot a zárásról, mert nem szeretnék senkit sem megfosztani attól, hogy ezt teljesen át tudja élni. Utoljára sorozaton talán a Downton Abbey-n könnyeztem, filmen viszont a meghatottságtól szerintem csak az Ace Venturán, amikor a kis mosómedve lezuhant a szakadékba.
A 11.22.63 kapcsán három dolgot emelnék még ki végezetül; az egyik, hogy Kertész Andrea szereposztásával fantasztikus szinkront kapott a sorozat, Balsai Móni és Schmied Zoltán eszméletlenül jó és összeillő párost alkottak, a második, hogy James Franconak ezért kell, hogy valami szobrocskát adjanak, mert a sok, őt azért eléggé megbélyegző, kevésbé minőségi film ellenére egy irgalmatlanul jó színész, a harmadik pedig, hogy bár csak a végén fedeztem fel, de gyaníthatóan az egész sorozat tele van utalásokkal, elég csak a fenti lépcsőházas képet és rajta a falat, és a REDRUM feliratot megnézni.
