Nem szoktam talkshow-kat nézni. Ennek főként az az oka, hogy a jelenlegi kínálatban - legyen szó amerikai, angol vagy akár hazai viszonylatról - nem igazán van olyan műsorvezető, akit szívesen néznék hétről hétre, vagy akár napról napra. Néha el-el szoktam csípni interjúkat James Cordentől, Jonathan Ross-tól, és igaz ugyan, hogy régen nagy rajongója voltam Alan Carr-nak, de most egy kezemen meg tudnám számolni, hány teljes epizódot láttam bármely talkshow-ból az idén. Mivel igazán igényem sem volt egy-egy kiragadott szegmensnél többre bármelyik hasonszőrű műsorból, ezért nem is kerestem az újakat, vagy esetleg a régi klasszikusokat.
Azonban áprilisban véletlenül belebotlottam a The Fox (What Does The Fox Say?)-jel világhírűvé váló norvég humorista-zenész testvérpár, azaz az Ylvis formáció saját műsorába, az I kveld med YLVIS-be, jobban mondva annak egy vicces videósorozatába, az Intelevator-be. Ennek nemes egyszerűséggel az a lényege, hogy az egyik szálloda liftje felett Bård és Vegard veszi át az irányítást, az ebbe beszállók pedig kénytelenek belemenni a különféle játékokba, vicces helyzetekbe, hogy a "hangvezérelt" lift a kívánt emeltre vigye őket. Ajánlom ezeket mindenki figyelmébe, főleg a negyediket a Donáld Kacsa-üzemmóddal és a végén a dallal, mert embertelen jó! A TOVÁBB mögött folytatom a kedvcsinálót.
A fiúk muzikalitása - ha most a videoklipeket külön kezeljük - nem csak ebben a liftes szegmensben, hanem a műsor minden részletében megmutatkozik. A tehetségüket pedig nem cél- és súlytalan, a néző számára is kínos ökörködésre használják, hanem igazán ördögi, és iszonyatosan szórakoztató átverésekben kamatoztatják. A liftes mellett a másik nagy kedvencem a két epizódos fogorvosi sorozat, amelyben Bård-ék egy fiktív rádiót üzemeltetnek, és amelynek adását a váróteremben ülők kénytelenek hallgatni. A rádióból szóló műsorok, és zenék pedig egytől egyig szívatják a fogorvosra várókat, akik hirtelen nem is tudják hova tenni azt, hogy az éppen elhangzó dal róluk, az öltözékükről vagy arról szól, amit éppen a váróteremben csinálnak. Ennél a résznél pedig megint ki kell emelnem azt, hogy ezek a pár másodperces dalocskák mennyire jók, és hogy egyes improvizált szövegek mennyire betalálnak.
A harmadik ilyen zenés szösszenet a Radio Taxi, amiben a testvérpár az adott autó új GPS-rendszerének és rádiójának kölcsönzi a hangját, olyan zenéket játszva, amelyek hasonlóan a fogorvosos történethez, reflektálnak arra, amit az utas tesz, vagy éppen nem tesz. Aki szeretne megismerkedni az I kveld med YLVIS-szel, azaz a Ma este YLVIS-szel című műsorral, az szerintem ezzel a fenti hármassal kezdje, és nem kell megijedni attól, hogy esetleg nem beszélitek a norvég nyelvet, ugyanis a tévéadó, és jó pár lelkes ember - akiknek innen is jár a köszönet! - lefordították és feliratozták ezeket az 1-5 perces videókat.
Az I kveld med YLVIS-ből eddig öt évad került képernyőre Norvégiában, a testvérpárnak azonban nem ez az első saját tévéműsora, vagy önálló produkciója, ugyanis ez előtt volt már egy show-juk és egy színpadi estjük is, amely szinte végig teltházas volt. A srácok népszerűségét pedig mi sem mutatja jobban, mint hogy a negyedik szezonra elköltöztették a műsort a korábbi 400 helyett már 1400 férőhelyes színházterembe, amit nem kell mondanom, de estéről estére meg tudnak tölteni. És a legfontosabbat még nem is említettem, az I kveld med YLVIS ugyanis a negyedik évadától kezdve élőben látható a tévében, minden ökörségével, előadott feladatával, interjújával együtt, és csak néhány, pár perces kis szegmens az, amelyeket előre fel kell venniük, a többi élőben megy. A közönségükkel pedig nagyon jól bánnak; az adások előtt ők csinálják a hangulatot, és nem egyszer aktívan dolgoztatják a publikumot. Ebben a videóban például nagy buborékba zárva végigmásznak a közönségen, majd vissza a nagy bowling bábuhoz.
Úgy látszik, hogy a zenés adásrészletek találtak el engem nagyon, mert a sokadik kedvencem, amit a figyelmetek ajánlok az imitátor-verseny, ahol Bård, Vegard és Calle - a sidekick, aki egyébként évadról évadra egyre inkább lesz társa, "testvére" a fiúknak, mintsem csupán szárnysegédje - beöltöznek híres embereknek, és előadják egy-egy daluk részletét. Eddig Elvist, Michael Jacksont és a "norvég Aradszky Lászlót", az Ole Ivars frontemberét, Tore Halvorsent utánozták frenetikusan. Az én kedvencem a trióból egyértelműen Bård, ugyanis testhosszal neki van a legjobb hangja, az Elvis-produkciójától libabőrős lettem.
A zenés betéteken felül rengeteg csínyt is elkövetnek a srácok. Az egyik legjobb az UNICEF-adáshoz készült, melyben mikulás jelmezbe öltözve megpróbáltak minél több mindent összelopni. A boltvezetőkkel ahogy olvastam le volt beszélve az akció, csak a dolgozóknak nem szóltak arról, hogy itt előre lezsírozott "tolvajlás" fog történni, és iszonyatosan vicces kis szegmens lett, nem is árulnék el róla többet, nézzétek meg. De nagyon jó még az a kis sorozatuk, amelyben fenékbe rúgják a gyanútlan járókelőket, és érdekes megfigyelni, hogyan reagálnak erre az emberek Norvégiában, Londonban és Párizsban, és még érdekesebb lenne megnézni, idehaza mi lenne egy ilyen csínyre a reakció - gyaníthatóan semmi jó.
A srácokat egy párszor leküldték már egy sötét helyiségbe, és ott különféle feladatokat hajtattak végre velük. Kellett például bokszolniuk, salátát készíteniük, egy buli után takarítaniuk és különféle élőlényeket felismerniük úgy, hogy semmit sem láttak. Az abszolút kedvencem ezek közül a salátás, mert ebből is látszik, hogy ez nem egy polcorrect, szégyellős műsor, ugyanis a legfurcsább nyálkás dolgoktól elkezdve anyatejen át halott egérig mindent a fiúk elé toltak, akiknek a reakcióit érdemes megnézni. És hogy lássátok, a norvég tévézés a Slow TV mellett még például miben tér el a hazaitól, szerintem nézzétek meg a helyi "Vacsoracsatát" (vagy inkább norvég "Hal a tortánt"), ahol Bård, Vegard és Calle már a bevásárlásnál be voltak csiccsentve, mire a vendégek megérkeztek, már pocsolya részegek voltak, és ezt nem játszották meg.
Ha hozzám hasonlóan már szinte az összes, YouTube-on elérhető szegmenst megnéztétek, akkor jöhetnek az adások, ugyanis a nyitószámok és táncok, a beszélgetések és a sztárokkal megcsináltatott különféle csínyek nincsenek mind fent külön-külön az interneten. Illetve így a végére megosztanék veletek egy érdekességet; az elején, amíg csak az Ylvis klipjeit ismertem és csak pár csínyüket néztem meg, nem is gondolkoztam azon, vajon hány évesek is lehetnek a srácok. Aztán ahogyan egyre több és több videót ismertem meg tőlük, úgy kezdett egyre jobban foglalkoztatni a szerintem 25-28 év körüli testvérpár életkora. Amikor pedig megtaláltam, hogy Bård, akit a legidősebbnek gondoltam 34, míg Vegard 37, és Calle pedig 40 éves, akkor elgondolkoztam azon, hogy Norvégiába kellene költözni, mert nem tudom, hogy a jó levegő, a sport, a sok tengeri kaja, a gének, vagy mi teszi, de hogy 10-15 évet szinte minden szereplője a műsornak letagadhat, az is biztos. Az I kveld med YLVIS-t és a duó zenéit ajánlom a figyelmetekbe, mert nem nagyon találni ennél viccesebb, őrült(en) szórakoztató műsort.
A kép forrása: zzyqxn.com
