A legtöbb kritikában azzal kezdik ennek a sorozatnak a bemutatását, a cikk felvezetését, hogy leírják, A férjem védelmében messze a legjobb országos adón futó dráma jelenleg. Sokáig gondolkoztam azon, hogy mivel kezdjem a bevezetőt, mit írjak elsőként és bármennyire is el akartam térni a sokszor olvasott, már-már klisés mondatoktól, a sorozatot nem ismerők számára üresnek ható formuláktól, egyszerűen én sem tudok mást mondani, csak azt, hogy ennél jobb sorozatot jelenleg keresve sem találhattok az amerikai televíziós piacon.
Régen kerültem ennyire egy sorozat hatása alá, mint most a The Good Wife esetében és azt hiszem régen okozott számomra bármi is egyszerre ennyi örömöt, bánatot, jó és rosszkedvet, mint ez a sorozat. Nem tudnám azt sem megmondani, hogy mikor láttam utoljára egy ehhez hasonlóan, szinte tökéletesen vezetett, kontrollált történetet, mint amit ennek a sorozatnak a készítői írtak. Egyszerűen nem lehet szavakkal kifejezni, hogy A férjem védelmében milyen brutálisan jó és hogy miért zseniálisak a színészek egytől egyig.
A sorozat évadait nem elemezném ki külön-külön, főként azért, mert nem tudom nem egy egészként kezelni a történetet és azért sem, mert a darálás miatt ez inkább volt egy komplex, tökéletes egész, mintsem hat, összefüggő évad. Amiatt is tartom A férjem védelmében történetét annyira zseniálisnak és szinte hibátlanul megrajzoltnak, mert ha leszedjük az évadszámozást, a sorozatos formát akkor egy olyan tömény drámát kapunk, amiben a legkisebb, a fő irányhoz csak pár hajszállal kapaszkodó esemény is a végletekig ki van dolgozva.
A férjem védelmében legnagyobb erősségét keresve nem lehet csak egy valamit kiemelni, hiszen a történet nem ért volna semmit egy ilyen erős színészgárda nélkül és ez természetesen fordítva is igaz. A heti ügyek, a bírósági eljárások, magának a jognak az ilyen szintű alkalmazása és az ehhez kötődő erkölcsi kérdések mind-mind elgondolkodtattak. Az írók pedig nagyon okosan nem engedték, hogy a néző csak kívülálló legyen, bevontak minket az esetekbe, együtt gondolkodtunk az ügyvédekkel, együtt próbáltuk megfejteni az igazságot az esküdtszékkel és együtt izgultunk azért, hogy felmentsék az ártatlant vagy elítéljék a bűnöst.
A sorozat persze nem csak fekete vagy csak fehér. Sokszor azzal is tudtunk szimpatizálni, aki a bűnt elkövette és bármennyire is furcsa, de emellett megvetettük azt, aki az igazáért harcolt vagy az idézőjeles jó oldalon állt, mivel a főszereplők, a kedvenceink ellenfelei voltak. Nagyon furcsa érzéseket keltett bennem A férjem védelmében, hiszen sokszor feszegetett olyan témákat, amik hús-vér embereket is érintettek és nagyon is valóságosak voltak. Bemutatták, hogy a jog, a törvénykezés milyen szigorú és mennyire igazságtalan tud lenni egyes esetekben és mennyi kiskapu van a szabályokban, az egész rendszerben, melyeket könnyen ki lehet játszani.
A heti esetek és jogi ügyek mellett kaptunk családi és politikai drámát, valamint egy kis nyomozást is. A családi szálak elsősorban a főszereplőhöz, Aliciahoz kapcsolódtak, de a többi szereplő magánéletét is nagyon szépen felfejtették és kidolgozták a hat évad alatt. A politikai machinációk ugyan a legutóbbi évadra picit kifakultak, de sikerült úgy fonni a történet szálait, hogy egy eddig a sorozatban még be nem mutatott oldaláról is megismerhessük a politikát, a választást és az írók az első évadok kemény hadjáratai után egy könnyedebb, ám sokkal szomorúbb fináléval rendelkező történettel képesek voltak újat mutatni a nap alatt. Amennyire sikeresek voltak Peter, Alicia férjének kampányai, Alicia útja annyival rögösebb és kegyetlenebb volt, melynek a vége sajnos a közel totális megsemmisülés volt.
A főszereplőnőt építették talán a legjobban az évadok során és úgy bántak vele, mint az acéllal, ami az egyre csak elébe kerülő próbák során nemesebb és erősebb lett. A hullámvölgyek és hullámhegyek, a munkahelyi és magánéleti kavarás, a csalódottság és a tragédiák árnyékában Alicia tényleg megedződött, határozottabb és kegyetlenebb is lett, bár még mindig előfordul, hogy nem pontosan tudja, mit szabad megtennie és ha valamit szeretne, azt tényleg megteheti-e. Folyamatosan kérdések gyötrik saját magával és munkájával kapcsolatban, örök elégedetlen és ha alkalma van rá, akkor sem tud felhőtlenül boldog lenni.
A sorozat alapfelállását két dolog kavarta fel úgy igazán, persze több fontos esemény is történt az eddigi hat évad alatt, de kettő volt olyan jelentőségű, amik új irányba fordították a hajó kormányát. Az egyik Alicia-ék kilépése az ügyvédi irodából, a másik pedig az egyik állandó szereplő halála. Ez a kettő esemény volt az, ami az ötödik évadban képes volt megújítani magát a sorozatot és a történetmesélés ritmusát is, hiszen ez után láttuk talán a legzseniálisabb részeket, legdrámaibb eseményeket. Az ötödik évad ominózus, 5x15-ös epizódja után a szereplők is új arcukat mutatták meg, ki keményebb, ki engedékenyebb lett és megváltozott az atmoszféra, a hangulat is.
A történet mellett szót érdemelnek még a színészek. Az alap, állandó szereplőket most csak azért nem sorolom fel, mert kivétel nélkül jók voltak mind, viszont ki kell emelnem két, a szívemhez legközelebb álló karaktert, akik közül sajnos az egyiket már nem fogjuk viszont látni vagy csak nagyon kevés alkalommal. A férjem védelmében egyik legzseniálisabb karaktere és szerintem egyben a legjobb visszatérő figurája a Carrie Preston által alakított Elsbeth Tascioni, akiért én tényleg őszintén rajongok, mert egyszerűen elképesztő, főleg Zakariás Éva magyar hangjával, tökéletes páros. A másik Finn Polmar, akit Matthew Goode játszik és aki a sorozat történetének talán legszimpatikusabb alakja és sokáig drukkoltam azért, hogy összejöjjenek Alicia-val, de sajnos a hatodik évad fináléja elég határozott pontot tett ennek a végére.
A férjem védelmébennel kapcsolatban végül, de nem utolsó sorban meg kell dicsérnem a magyar szinkront is, mert fantasztikusak a hangválasztások a Universal Channel változatában. Németh Kriszta, Ruttkay Laura, Kocsis Mariann, Czvetkó Sándor, Molnár Levente, Vass Gábor és Kassai Károly mind zseniálisak voltak és itt is fel tudnám sorolni az egész stábot, annyi jó párosítást és játékot hallhattunk.
A 24, a Boston Legal és a Trónok harca óta nem okozott sorozat számomra ekkora élményt. Élveztem minden a nézésével eltöltött percet és gondolkodás nélkül újra átélném, mivel most kereshetem az új alanyt, ami csillapítja a minőségi dráma iránti "függőségemet".
