A Játék határok nélkül kétségtelen, hogy az egyik legnézettebb és legkedveltebb műsor volt régen a köztévén, ezért nem is meglepő, hogy volt igény, mind a nézők, mind pedig a tévéadónál dolgozók részéről az új évad elkészítésére. A klasszikus műsorból azonban nem lehetett új epizódokat forgatni, így az MTVA kénytelen volt a több ország által is sikeresen használt recepthez, egy az eredetihez nagyon hasonló, ám mégis más formátumhoz nyúlni.

 A régi Játék határok nélkül című műsornak nem vagyok a rajongója, részleteket, játékokat láttam csak belőle, ezért nem is akarom nagyon egymáshoz hasonlítani a klasszikus részeket és az új epizódot. Az, hogy az eredetit nem ismerem annyira, lehetett az oka talán annak is, hogy nem voltak elvárásaim a műsorral kapcsolatban, természetesen azt leszámítva, hogy szórakoztasson valamilyen formában. Az első adás pedig a kezdeti fintorgás után ki is elégítette ezt a vágyamat.

 A reklámokban látott bikától elsőre megütköztem, egyrészt ugyanis nagyon veszélyesnek tűntek a játékok, másrészt a részletek alapján a bikának sem lehetett egy kellemes élmény, ahogy a karámban csetlik-botlik a körülötte rohangáló és riadt emberek felé. Az első részben komoly sérülés nem történt, vagy nem vágták bele az adásba, de sok olyan szituáció volt, amikor a helyi műsorvezetők is rémüldöztek.

 A bikás játékoktól ezért is tartottam, viszont nem voltak olyan rosszak maguk a feladatok, sőt hangulatában szerintem sikerült is hozni azt, amit én ismerek a régi műsorból, az idétlen, a játékot igencsak megnehezítő jelmezeket. Ami a nosztalgiára még ráerősített az a narrátor, Gundel Takács Gábor volt, aki a játékok alatt végig kommentálta az eseményeket. Mindezt pedig roppant szórakoztató stílusban tette, és nem egyszer sokkal jobban szórakoztam a kis poénjain, mint a versenyzők esetleges bénázásain.

 Az új műsornak a narrátoron kívül két helyi műsorvezetője is van Varga Edit és Harsányi Levente személyében. A párosuk teljesen rendben volt, nem lopták el a show-t a többiek elől, de a feladatokat jó hangulatban mutatták be és barátian élcelődtek is kicsit egymással.

 Az évadban a magyar csapattal versenyeznek amerikai (kanadai, egyesült államokbeli és dél-amerikai), francia, orosz, egyiptomi és indonéz játékosok, így nevezhetjük meglehetősen színesnek a felhozatalt. A magyar játékosokról a versenyszámok előtti kis bejátszásokból tudunk meg egy-két dolgot, de nagyon sokan vannak ahhoz, hogy mindenkire emlékezzen a néző az adás végére. Az ismert emberek arcát persze könnyebb megjegyezni, ahogyan a csapatkapitányt, Csapó Gábort is.

 Az első adáson én nagyon jól szórakoztam és szerintem ez a lényeg. A figyelmet sikerült fenntartani, a játékok pörögtek és bár nem tetszett annyira a bikás feladat a veszélyforrás miatt, mégis adott egy kis pluszt, ami miatt a külföldi játékosokért is lehetett izgulni. Az új Játék határok nélkül első része jól sikerült és kellemes szórakozást nyújt azoknak, akik beszállnak ebbe a színes játéksorozatba.