A sorozatokat készítő tévécsatornák bizony elkényeztetnek minket nézőket és mindig sikerül valami olyat kitalálniuk, ami lehet, hogy ugyanarra a sablonra épül, mint a legtöbb hasonló műfajú sorozat, de mégis több és jobb, mint az átlag. A nyomozósok közül is nem egy olyan példát lehetne mondani, ami nem valami hihetetlenül csavaros ötlet köré épült, de mégis a végeredmény olyan, amiért lehet és érdemes is rajongani. Ez más témáknál is ugyanígy van, és a Looking is azon sorozatok közé tartozik, amik elsőre nem tűnnek valami különlegesnek, de mégis kitűnnek valami miatt.
Nem arra gondolok, hogy azért más, mert melegekről szól, hanem mert úgy nyúlt a témához, ahogy én azt nem vártam volna. Persze tudom, sokakat már az alapfelállás is elriaszt attól, hogy egy jelenetet is megnézzenek belőle, nem is kötelező néznivaló, lényegében egyik sorozat sem az. A Looking attól más, mint a többi hasonló témájú sorozat, hogy nem úgy állítja be a melegeket, hogy ők azok, akiket mindenki bánt és mindenki kiközösít. A sorozat helyszíne is garantálja, hogy nem egy lehúzós és a nézőben rossz érzést keltő történetet fog látni, hiszen San Francisco-ban játszódnak az események.
Emiatt picit utópisztikusnak is tűnik az egész, hiszen elég csak a magyarországi helyzetre és az emberek zömének véleményére gondolni és máris látjuk mekkora a különbség. A Looking pedig nem erre hegyezi ki az epizódokat, nem azt látjuk, hogy milyen csúnyán bánnak a kisebbséggel, hanem egy olyan világot mutat be, ahol nem néznek rossz szemmel vagy meghökkenve két, egymás kezét fogó férfira.
A sorozat lényegében a szitkom és a dráma határvonalán áll, s hol az egyik, hol a másik irányba dől egy picit. Emiatt az egésznek nagyon könnyed a hangulata, vannak benne poénok, amik oldják a néha komolyabb eseményeket, de ugyanolyan érzelmeket ábrázolnak, mint egy hetero kapcsolatot bemutató sorozatban. Azt is mondhatnám, hogy ez egy tipikus, romantikus komédia, csak meleg főszereplőkkel.
A szereplőknek tipikus problémáik vannak, olyanok, amik a legtöbb ember életében előfordulnak. A főszereplő srác (Patrick) például elég gátlásos, a barátaival jóban van, de ha szerelemről van szó, akkor nem igazán mer senkit sem közel engedni magához és az ismerősei előtt is letagad bármit. Az egyik másik szereplő (Dom) pedig a középkorúak szerintem tipikus problémáját hozza a sorozatba, és azzal foglalkozik, hogy mit ért el az életében és nem lenne-e jobb, ha változtatna magán és valami új dologba kezdene. De kapunk tipikus művész karaktert, kötöttségek nélkül élő, bohém szereplőt és sok olyan figurát, amit a legtöbb sorozatban is használnak. A legfontosabb, hogy egyikőjük sem az a meleg karakter, akiket sokan elképzelnek. Nem harsányak, nem öltözködnek kirívóan, hanem többségében hétköznapi emberek a mókuskerékben.
Persze kérdezhetitek, hogy mi értelme nézni ezt, ha csak annyi a különbség, hogy nem hetero szereplők a történet főhősei. Nem egyszerű válaszolni erre a kérdésre, de talán azért, ha nem riaszt el a téma, hogy megértsd a melegek nem egy megvetendő és üldözni való csoport, hanem ugyanolyanok, mint azok, akiket a társadalom normálisnak tekint. Ugyanolyan problémáik vannak, ugyanúgy tudnak érzelmesek lenni és ugyanúgy tudnak szórakozni is.
De persze ezzel nem talált fel semmi újdonságot ez a sorozat, viszont ahogyan bemutatja ezt a zártnak tűnő közösséget és úgy kezeli őket, mint ha a társadalom elfogadná őket, az embernek az lesz az érzése, hogy nem tudja, mások mi elítélendőt látnak bennük. Az sem mellékes, hogy a sorozat szórakoztató, a szereplők remekül vannak megrajzolva, és az évad során árnyalják is őket. Nem ajánlanám mindenkinek, mert ez tényleg nem a széles közönségnek szól, de nem is leszel tőle rossz ember, ha megnézed.
