Az RTL Klub saját gyártású szórakoztató műsorát olyan sokszor szóltam már le, hogy elgondolkoztam azon, lehet nem is a Showder Klub színvonala csökkent annyira, hanem én nem vagyok már vevő erre a fajta humorra. Mert hiába van egy-két jó produkció, egy-két tényleg zseniálisan tehetséges fellépő, ha összességében nem tudja a nevetés utáni vágyamat kielégíteni az, ha valaki csak vicceket sorol egymás után a közönség előtt.
Ezzel szerintem el is mondtam a műsor egyik hibáját, vagyis azt, aminél én többre, színvonalasabbra vágyom. Mert az rendben van, hogy nincs két egyforma fellépő és nem is lehet elvárni mindenkitől, hogy olyan jó legyen, mint azok a nagynevű humoristák, akik az első évad óta meghatározóak. De én már nem tudok azon nevetni, hogy valaki elmondja azokat a vicceket, amiket az interneten is elolvashatok. Történetek, saját élmények, beszámolók, felépített események, ezeket várom el, s lehet ezért is kapta tőlem sokszor az ívet a Showder Klub, mivel olyat akartam látni, és hallani, amit nem is céljuk megcsinálni.
Nem arról van szó, hogy ne a minőség lenne a cél, de ami engem megnevettet az nem biztos, hogy a nézők nagy részének szórakoztató, ezért sem kell egy irányba beállítani a humort, még ha azt is tartom a legjobbnak.
A tizenharmadik évadot, ha ezek alapján ítélem meg, és nem azt nézem, hogy milyen volt régen vagy én milyet szeretnék látni, akkor korrektnek nevezném, mivel elég széles volt a humor merítése. Emiatt persze voltak jobb és közepesebb epizódok is, de összességében mindig volt egy-két poén, amin jót nevettem. A meglepő az, hogy olyanok is tudtak viccesek lenni, sőt, a legtöbb ilyen poént azok mondták, akiktől nem vártam volna ilyet. Igen, kicsit előítéletes vagyok, de megadom az esélyt mindegyik humoristának, mert ki tudja, lehet, hogy nagy kedvencet szalasztanék el.
Az évad azért is volt fontos, mivel mérföldkőhöz érkezett a műsor, hiszen adásba került a századik epizód is, illetve kaptunk egy különkiadást, amit a személyes kedvencem, Badár Sándor csinált meg. A jubileumi adás viszont nem volt olyan, mint amilyennek egy századik adást elképzel a néző. Nem volt rossz, nem arról van szó, hogy unalmas vagy érdektelen lett volna, de én azt vártam, hogy nem a megszokott stúdióban és nem egy-két fellépővel, valamint ismétlések beadásával lesz kitöltve az adásidő.
A két különkiadás volt talán a szezon legjobbja, s egyértelműen Badár Sándor vitte a prímet, bár a többi rutinos humorista is kitett magáért, főleg Dombóvári István, aki a századik epizódban hozott egy olyan vonalat, amiből többet kérnék, mivel szórakoztatóbb, mint az átlag produkciói. Az évadzáró viszont picit csalódás volt, hiszen Aranyosi Pétert leszámítva nem volt valami szórakoztató, s talán ha nem is ő lett volna a műsorvezető, akkor nem lett volna ennyire jó.
A szezonban látott és hallott produkciókat ha összegezni kellene azt mondanám, hogy a tipikus színvonalat kaptuk meg, ami jelenthet jót és rosszat is, mindenesetre volt annyira színes a kínálat, hogy mindenki találjon kedvére valót.
