Megmondom őszintén, nem vagyok elégedett ezzel a szezonkezdettel. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt olyan tánc, vagy rész, ami tetszett volna, de sajnos a kicsit lazára engedett adásmenet és a sok reklám miatt azt éreztem, hogy ez nem is annyira showműsor, inkább egy táncos bemutató. Nem tudtam az első perctől kezdve egy hullámhosszra kerülni az új évad első részével és egy-két tényleg jól sikerült produkció győzött csak meg arról, hogy van ebben az évadban is potenciál.
A potenciált ne a versenyzőkre értsétek, mert mindegyikük a maga tudása szerint oldja meg a feladatot és jól is sikerült a válogatás, inkább a buktatója az egésznek és főleg a hangulatnak az, hogy az RTL Klub egy olyan faramuci helyzetbe hozta magát, amiből nem tudnak azonnal kievickélni. A Csillag születik új szezonjának lefújásával elő kellett kapni olyan ismert magyar embereket, akik nem csak hogy szerelmespárok, házastársak, de tudnak időt szakítani, plusz munkát is vállalni. Ez utóbbi pedig nem jött össze, mert ugyan sikerült nyolc ismert embert leszerződtetni, de az időbeosztásaik miatt élő műsorról szó sem lehetett, mivel a legtöbbjüknek a színház és a koncertek fix programot és pénzt jelentenek.
Az élő adás hiánya pedig rányomta a bélyegét az adásmenetre. A felvétel miatt azt gondoltam, hogy nem fogják elhúzni az egész műsort, feszesre húzzák azt, amit kell és pörgősen, élvezhetően megcsinálják. Erre megkaptuk a szokásos, mondhatni RTL Klub-os szerkesztési elvet; két-három énekes/táncos és reklám, két-három énekes/táncos és reklám. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha élő adásról van szó, de ha már felvételről adják és megvan az a luxus, hogy itt-ott bele lehet vágni a kész anyagba, akkor lehetne kicsit nézőbarátabb módon elkészíteni ezt, mert amúgy összességében a sok reklám, a sok megszakítás miatt nem lehetett ráhangolódni a műsorra.
De nem csak a negatívumokat tudom felsorolni, ugyanis jó dolgok is voltak a műsorban. Az egyik, hogy láttunk jó táncokat, ami így az első adásban meglepő volt. Rezes Judit például le sem tagadhatná, hogy van némi előképzettsége, mert sütött a mozdulataiból az a fajta kecsesség, amit a tánc megkövetel. Az ő tánca például az adás legjobbja volt szerintem. De Makranczi Zalán bohóckodása és Máté Kriszta kicsit visszafogott, de mégis elegáns megmozdulásai is bejöttek, s nem csak azért, mert kímélnie kellett a térdét. Szinetár Dóra volt az, akitől picit többet vártam, de lehet csak azért éreztem közepesebbnek a táncát, mert ők kezdték az évadot. Szabó Győző meglepően jól mozgott, bár a színpadkép egy csöppet hipnotikus volt a sok vibrálás miatt, de az egész produkciót élveztem. Eszményi Viktória ügyes volt, Heilig Gábor és Bárdos András pedig hozta a műsorban szokásos poénra vett megoldásokat. Azaz, ha a táncokat és a versenyzőket nézzük, nem kaptunk egy fokkal sem rosszabb minőséget, vagy kevésbé szórakoztató produkciókat, mint az előző évadban, sőt meglepően színes mezőnyt válogattak össze.
A probléma csak az, hogy az ilyen maratoni adásmenet nem igazán nézőbarát és akarva-akaratlanul is, de én például elkezdtem mással foglalkozni a reklámszünetek alatt ezzel kvázi kiragadtam magam a műsor hangulatából. Lehet, én vagyok a régimódi, vagy furcsák a tévézési szokásaim, de azt szeretem, amikor egy műsor leköt, érdekel és a reklám alatt kapkodok, sietek, hogy ne késsem le a folytatást, és a figyelmemet fent tudják tartani. Ehhez az kell, hogy legyen egy olyan impulzív valami, ami körbelengi a műsort, a sorozatot és megteremt egy különleges hangulatot aminek köszönhetően együtt tudsz érezni a versenyzőkkel, szereplőkkel és nem azt érzed, hogy te vagy a tévéző és képernyőn keresztül nézed az eseményeket, hanem hogy ott vagy, ahol az események játszódnak és nem tud semmi kizökkenteni.
Az új évad táncai bármennyire is tetszettek, valahogy mégsem tudok elégedetten bólogatni, hogy ez az, ez jó adás. A lecserélt díszlet különösen tetszik és az is, hogy nincsenek kiesők, de az epizódgyőztes kiválasztása erőltetettnek hat ezzel a pluszpontozással. A zsűriről felemás a véleményem, Esztergályos Cecília hozza a tavalyi formáját, ahogyan Keleti Andrea is azt a stílust képviseli, amit a negyedik évadban megmutatott. Csonka András az ítész szerepben jobb, mint műsorvezetőként, csak kapjon szót a művésznő mellett. Jáksó László sem árul zsákbamacskát, akik hallgatják a rádiós műsorát, vagy ismerik a tévéképernyőről azok tudják, hogy milyen. Nem is hozott ezért meglepetést, vagyis füllentek, mert voltak olyan gondolatai, amiket nem vártam. Jó, rendes kritikát nem vártam tőle. Azért a Bárdos Andrásos vagy Szabó Győzős közjátékok viccesek voltak.
Az élő zenét és vagy éneket hiányoltam, de a táncok azért jól sikerültek és mégiscsak ez a műsor lényege. Az furcsa volt, hogy az előző évadokkal ellentétben nem két-két tánc van adásonként terítéken, hanem mindegyik páros más stílusban táncol. A táncok kiválasztása pedig játékos formában, kerékpörgetéssel történik. A versenyzők szimpatikusak és jó pont az is, hogy nem celebekkel akarják eladni a műsort, hanem azért olyan ismertebb emberekkel, akik nem a bulvármédia szereplői (jó, tudom Szinetár Dóra, Szabó Győző igen, de mégsem mindegyikük az). Tetszett na, csak dolgozni kell még az adás felépítésén, hogy ne legyenek benne üresjáratok, vagy kevesebb reklámszünet kellene.
