Az ötödik évad őszi premier, számomra meglepően élvezetes epizódjának színvonalát az egész szezonban tudták tartani Borbás Marcsiék, és megint egy olyan évadot kaptunk, aminek minden része után bizony a konyhába vezetett az út egy kis bármiért.
Az első részekből még hiányoltam picit az ismert embereket (nem celebeket, hanem zenészeket, színészeket, műsorvezetőket...), de valahogy az évad közepére eljutottak odáig a szerkesztők, hogy nem volt szükség egy-két talpraesettebb, a poénokat a kisujjából kirázó mókamesterre, hogy szórakoztató vonalat csempésszenek az amúgy rendkívül értékes műsorba. Ahogy teret engedtek a készítők az aktuális tájegység, falu lakóinak úgy színesedett, úgy lett egyre kötetlenebb és üdítőbb a műsor, s nem egy kimondottan gasztro, hanem inkább egy felvidító, szívet melengető országjáró sorozatot néztünk, amiben régi, egyszerű, ízletes magyar ételeket készítettek el, hol valami különlegességet, hol pedig hétköznapi recept alapján.
A műsor szerkezete, azaz a kvázi epizodikusság megmaradt és ennek keretében kaptunk kelebiai, szerb, bácskai, szilvás, gombás, erdélyi, gyökérzöldséges és ünnepi (Mikulás, Karácsony, Szilveszter) adásokat is, amik egytől egyik remekül sikerültek. Nem mondom, volt egy-két rész, aminek úgy áltam neki, hogy na ebből egyrészt mit lehet kihozni, másrészt nem is igazán érdekel a téma, de valahogy mindig sikerült meglepetést okozniuk, s valami kis történelmi, vagy egyéb csemegével de a képernyő elé vonzottak és nyálcsorgatva néztem, ahogy Marcsi végigeszi konkrétan Magyarország tájegységeit. Na ezért irigylem, pedig sok munka van ezzel a műsorral.
Azt nem tagadhatom le, hogy melyek voltak a kedvenc epizódjaim, kivétel nélkül azok amikben vagy süteményeket készítettek, vagy húst, de lakodalmas adagokat. Nézhetjük egyébként fogyókúrás szempontból is ezt a műsort, mivel vannak olyan epizódok, amiket elég nézni és már jól is lakik az ember. A Mikulásos különkiadásban annyi édesség volt, hogy bár muszáj voltam enni valamit, azért elég is volt egy csoki.
A másik amiért szeretem nézni a Gasztroangyalt az a sok hasznos tanács, a régi dolgokhoz való visszanyúlás, a természetes, jó minőségű alapanyagok okos, gazdaságos felhasználása, a remek tippek (pl. az előző szezonban a spájzos, de milyen spájzos adás) és az országjárás, ami ugyancsak ötletet ad kiránduláshoz, vagy kedvet csinál olyan éttermekhez, kifőzdékhez, piacokhoz, amik mellett lehet, hogy naponta elsétálunk bevásárlás közben és nem tudjuk, hogy milyen jóságokat árulnak.
A finálé epizód, hogy angolos kifejezéssel érjek egy all star adás volt, amiben különböző tájegységekről elhívtak egy tanyára olyan, a saját területükön kimagaslót alkotó embereket, akik nem feltétlenül az ötödik szezon részeiben, de szerepeltek a műsorban. A szilveszteri különkiadás pedig tényleg remek lezárása volt ennek az etapnak, remek poénokat hallottunk és nem utolsó sorban, de olyan ételeket főztek, sütöttek, hogy megkívántam mindet. Az külön szórakoztató volt, ahogy az italra hegyezték ki a poénokat, zseniális.
A Gasztroangyal minősége tehát maradt olyan jó, amilyen volt, sőt talán egy picit szórakoztatóbb évadot is kaptunk, mint vártam, de tényleg le a kalappal a készítők előtt, hogy ilyen jól be tudják mutatni azt, hogy főzés szempontjából milyen kincseket is rejt Magyarország, és egyes dolgokban mennyivel jobb a magyar konyha, mennyire gazdagabb, mint a magasztalt külföldi ételfelhozatal.
8/10
