A bejegyzés megcsinálása előtt azon gondolkoztam, hogy vajon nem fokozom-e le a színészeket azzal, hogy csak szinkronosként említek meg őket, vagyis utalok rájuk például ebben a cikk címében is. Azért gondolkoztam el ezen, mert múltkor a Morning Show-ban, amikor előkerült a szinkron, mint téma és felhívták Nikodém Gerdát (szinkronrendező; Jo, a profi, A szállító) akkor ő azt mondta, ha nem emlékszem rosszul, hogy nincs olyan, hogy szinkronszínész, hanem olyan színészek vannak, akik szinkronizálnak is. Ergó, minden szinkronos színész, de nem minden színész szinkronos, vagyis hellyel-közzel. De mivel ebben a cikksorozatban főként ismert magyar hangokkal foglalkozunk, illetve a tévénézők többsége a szinkronból ismeri az adott színészeket (megint csak tisztelet a kivételnek) vegyük úgy, hogy ők most szinkronosok, színházi és filmszerepek ellenére.
Az első részben az egyik személyes kedvenc (ki nem az?) magyar hangomnál nézzük meg azt, hogy játszott-e magyar sorozatokban, tévéfilmekben. Rajkai Zoltánról, mint szinkronosról, azt érdemes tudni, hogy rendkívül univerzális, sokféle szerepet képes nagyon is jól megformálni. Szinkronizál többek között az Aprics László rendezésében készült A főnök, a Hannibal vagy a Hornyák Mihály által rendezett Sherlock és Watson című sorozatokban, de főszerepet visz a The Walking Dead-ben és A Grace klinikában is.
A tévénézők azonban nem feltétlenül külföldi sorozatokból ismerhetik csak a hangját, hiszen nem egy magyar, saját gyártású sorozatban is játszott. Az egyik első munkája volt - a szinkron aranybánya - Angyalbőrben, amiben Édert alakította.
De láthattuk a Kisvárosban is, mint Gyuszit, a Kádár Transz egyik kamionsofőrjét.
A Munkaügyek - IrReality Show-ban, mint Varga Pál újságírót.
Szerepelt még a Privát kopó és a Tűzvonalban című sorozatokban, illetve biztos van még olyan tévéfilmes vagy sorozatos munkája, amiről nincs feljegyzés az interneten.
