Ez az a sorozat, aminek se az alapötletét, se a szereplőit, sőt, még a róla alkotott véleményeket sem ismertem. Mert ugye vannak olyan sorozatok, amiknek a dicshimnuszaiba, és egekig magasztalt kritikáiba a hype miatt az ember belebotlik, ha tévés oldalakat olvasgat, de vannak olyan sorozatok is, amik lehet, hogy jók, de mivel kevesen nézik őket és nincsenek sztárolva, így a nagyközönséget elkerülik. Na, én pont így jártam a The Glades-szel, ami annyira jó, hogy vétek kihagynia annak, aki szereti a poénkodós, nyomozós sorozatokat. (Vagy írhattam volna azt is, hogy aki szereti a Castle-t, de ne szaladjunk ennyire előre.)
Az alapfelállással nem váltják meg a nyomozós sorozatok univerzumát, mivel bevált recepthez nyúltak; egy sármos, pimasz és zseniális férfi nyomozót (Jim) áthelyeznek egy érdekes karakterekkel teli városi rendőrség gyilkossági osztályához, ahol társul kapja (persze csak sorozatilag, nem történetileg) a boncnokot (Carlos), valamint az egyik friss diplomást (Daniel), aki a boncnok irodájában dolgozik. Ezen felül kapunk még egy eltökélet és kimért főnökasszonyt (Colleen), aki hozzáállásban és felfogásban ellentéte a főszereplőnek, és egy csinos, fiatal ápolónőt (Callie), aki ápolónői munkája mellett végzi az orvosi egyetemet és neveli egyedül a fiát.
A legtöbb sorozatjunkie elolvasva a leírást azonnal kaszálná is ezt a sorozatot, mivel nem nyújt semmi olyat, amit egy random epizodikus és szerelmi szálas krimi ne tudna. Igen, az előítéletek. Persze, nem én leszek az, aki mást fog lekapni a tíz körméről azért, mert pár, tényleg klisés sor elolvasása után prekoncepciói vannak, hiszen én egy-két jelenet után kaszálok olyan sorozatokat, amikért később rajongani szoktam. De a Glades-nek tényleg érdemes megnézni az első részét, mivel annak ellenére, hogy a tipikus, egykaptafás vonalat hozza (mondjuk ez se igaz annyira, mivel vannak érdekes ügyek is) az egésznek olyan szórakoztató és jó a hangulata, hogy már csak a szereplők, az interakciók és a dráma miatt is érdemes nézni.
A nyomozások, gyilkossági ügyek habár a sorozat epizódjainak központi elemei, mégis azt érzem, hogy a karakterek érdekesebbek, izgalmasabbak és az írók is a drámát csinálják szívesebben. Olyan fele-fele arányban kapunk komoly rendőri munkát és poénos vagy drámai jeleneteket, amik nagyon jól kiegészítik egymást. A legérdekesebb talán a műfaji besorolás, mivel inkább dramedy, mintsem dráma vagy krimi. Persze a poénkodással el lehetne rontani az egész sötét, komor és bűneset-központú hangulatot, de a Glades alapból egy harsány színvilágú és jókedvet sugárzó, humoros krimi, ami megtalálta azt a mezsgyét, amin mozogva ki tudja elégíteni a nyomozásra, a szappanra és a csipkelődős beszólásokra vágyok igényeit. Az első évadban érdekes ügyeket és drámát kaptunk, amiket jó és élvezetes volt nézni.
A The Glades-szel kapcsolatban két dolgot emelnék ki, amik nagyon tetszenek; az egyik a szereplők közti interakció, remek odamondásokkal, poénokkal, komikus helyzetekkel, amik nem parodisztikusak, illetve a bitang jól sikerült magyar szinkron. Jó, Czvetkó Sándor hangját imádom, és a Castle és a Boston Legal után nem meglepő, hogy itt egy hasonlóan bohókás és kedvelhető figurát kapott, amit tökéletesen hoz. A női főbb szereplőt Major Melinda szintén remekül formája meg, s egy az egyben illik a hangszíne és a hangjátéka az eredeti színésznőre. A harmadik, akit kiemelnék az Orosz István, aki elsőre furcsa volt Carlos-hoz, bár nem hallottam az eredeti hangot, de belejött a szerepbe és a legjobb poénokat a két férfi főszereplő párosa adja a sorozathoz.
8/10
