Az RTL Klub kétségtelen, hogy megint egy olyan műsort hozott össze, amiről mindenkinek megvolt a véleménye, ha nézte, ha nem. Az első rész után a legtöbb kritikus, vagy csak hobbi tévéző ott ekézte a saját gyártású, késő esti show műsort ahol lehetett és szinte minden adásrészletét, poénját, szereplőjét leszólta. Ezzel a Vundersőn és Zuperszexi pedig elásta magát azoknál, akik a szokásos epizódkritikák, netes visszhang után döntik el, kell-e nekik egy ilyen műsor. Persze az már rég furcsa, ha valaki más véleményét helyezi a sajátja elé, s inkább beáll a sorba, a fikázók sorába.

 Az első két rész tényleg nem a televíziózás minőségi lényét adta vissza, de olyan borzalmas és humortalan se volt, mint ahogy sokan állították. Én elröhögcséltem a beszólásokon, odamondásokon, de hiányérzetem is volt, amit csak rontott az, hogy a nem spontán adáselemek többnyire kínosra sikeredtek. Az első két epizód után pedig kaszáltam is a műsort, mondván, ha csak ennyi poénra futja, akkor nem én vagyok a célközönség.

 Aztán teljesen véletlenül belefutottam egy egészen szórakoztató jelenetbe, ami után újra el kezdett érdekelni a műsor. A harmadik részt megnézve azt a következtetést vontam le, hogy a készítők látják a hibákat és talán az internetes vélemények hatására, de formálják a szerkezetet. A műsor előnyére vált, hogy megtalálták az összhangot az előre felvett jelenetek és a spontán, kvázi élőzés között.

 A kis videók, gag-ek mint a fahéjevés, Jani autóvezetése, a hazugságvizsgáló, az önvédelem vagy a betyároskodás nagyon tetszettek, és jól illeszkedtek a műsor hírekre, bulvárra reflektálós-beszélgetős vonalába. Az első adások botladozása után a stáb megtalálta a Vundersőn és Zuperszexi saját hangját, csak kár, hogy a nézők ezekre az adásokra nem igazán voltak kíváncsiak.

 A talk show-k meghatározó része az, hogy milyen vendégeket hívnak meg, s mennyire tudnak a műsorvezetők velük tényleg életszagú és a nézőknek érdekes beszélgetést folytatni. Nem mondom, hogy zökkenőmentesen ment a dolog, de voltak jó meghívottak mint Frei Tamás, Caramel vagy Ábel Anita. Utóbbi igencsak elemében volt, mert mind a műsorvezetőknek, mind a vendégtársainak eleresztett egy-egy csípős megjegyzést. A kémia tehát a szezon második felére nem csak a műsor és vezetői, de a vendégek között is megvolt, amivel sikerült oldott és humoros hangulatot csinálni.

 Sokan panaszkodtak, hogy Pákó koránt sem jelenti a humor primissimáját, de én bírtam a köré írt poénokat és sírtam a röhögéstől a fináléban leadott hazugságvizsgálós részen. Az zseniális. Illetve a másik olyan eleme a műsornak, amit egyrészt feleslegesnek és poénmentesnek találtak a kommentezők, az a konferanszié. A kilenc adásban ezt a szerepet Boros Lajos (személyes kedvencem), Dombóvári István, Faragó András, Bárdosi Sándor, Voksán Virág és Abaházi Csaba kapta. Közülük Lali király és Abaházi Csaba voltak azok, akik nekem a legjobban tetszettek, utóbbi volt például az egyetlen, akire rá merték bízni, hogy felmondja a műsormenetet. (Oké, Boros Lajos is csinálta, csak az első részben akkurátusan kikapcsolva hagyták alatta a mikrofont.)

 Összességében azt kell, mondjam, hogy a Vundersőn és Zuperszexi kellemes meglepetés, s amennyire nem tetszett az első részekben, annyira jókat nevettem az évad többi epizódjában. Persze hullámvölgyek voltak, meg egy-két nem annyira tetsző vendég, de ott is voltak olyan beszólások (főleg Jani durrogtatott fricskákat), amik feldobták az egész hangulatát. A letisztult és összeszedett adásszerkezet, valamint az évad második felében levő élvezetes humor miatt mondom azt, hogy kár lenne, ha nem lenne még egy évad a műsorból. Én a Celeb vagyok, ments ki innen!-ben és a Kalandra fal!-ban is bírtam a Sebetyén-Vadon kettős humorát és ez ennek a műsornak se vált a hátrányára.