Az első évad után megcsinálták a készítők a sorozat előzményét feldolgozó hat részes minisorozatot, amit a nulladik évadként szokás emlegetni. Ebben az évadban képet kapunk arról, hogy miként lett Quintus Lentulus Batiatus a gladiátoriskola vezetője, hogyan került az iskolába Crixus és mi vezetett a két egykori barát, Batiatus és Solonius ellenségeskedéséhez.

 Az előzményévad csak porosodott, mert nem igazán volt kedvem ahhoz, hogy a remek első évad élményét elrontsák egy új központi figurával, és ki tudja milyen történettel. De szokás szerint látatlanban ítélkeztem, mivel ha szimplán az eseményeket és a hat rész felépítését nézzük, akkor azt mondhatom, hogy méltó az első szezon zseniálisan vezetett, feszültséggel teli történetéhez.

 Ha viszont az egész évadot akarom megítélni akkor sem húzhatom a számat, mivel a központi szereplőt, Gannicust is simán megkedveltem. Lehet, hogy nála a szinkron is hozzátett, de a többi gladiátor közül kitűnő stílusú rabszolga bizony igencsak kedvező irányba lendítette a címszereplő nélküli évadot. De a többi karakter sorsát is ugyanolyan izgalmasan tudták csavarni, hogy panasz nem lehet ennek a sorozatnak a karakterizációjára. A tovább mögött folytatom.

 Az lenyűgözött, hogy az írók milyen furfangosan, minden részletre odafigyelve terelgették a sorozat nézőit. Az első részben is sok olyan apróság volt, amire felkaptam a fejem; gondolok itt Batiatus és Solonius barátságára vagy a Doctore kilétére. Ezeket a szálakat fokozatos magyarázták meg és oldották fel az évad közbe. Ez a hat rész pedig majdnem olyan cselekményes volt, mint az első, tizenhárom részes etap.

 A történet felépítése se volt semmi, de engem mégiscsak a szereplőkkel nyertek meg ismét. A régiek közül Batiatus és Lukrécia párosa csak finomodott, és habár nem voltak olyan húzásaik mint az első évadban, azért látszott, hogy ők ketten az egyik legjobban megírt karakterek. Az újaknál viszont sikerült igazi undorító és szemétláda szereplőket bevezetni a történetbe. A legunszimpatikusabb Tullnius volt, de Batiatus apját se szívleltem. Azonban nem csak gyűlölni való szereplőket írtak a készítők, gondolok itt Gaia-ra vagy Melitta-ra.

 Az írók tényleg zseniális munkát végeztek, mert rengeteg részletre figyeltek és nagyjából ott hagyták abba a minisorozatot, ahol az első évad kezdődik. Azt nem mondom, hogy aki bele akar nézni ebbe a szériába az ezzel, Az aréna isteneivel kezdje, mert sokkal jobban érthető a történet, ha a gyártási sorrendet követjük.

Értékelés: Az évad során remek gladiátor mérkőzéseket láttunk, látványos, akciódús jelenetekkel fűszerezve. A vér látványát a készítők nem csökkentették, ahogyan a meztelenkedés is mintha ebben az évadban több lett volna. Az orgiák érdekesek voltak, na nem úgy, perverzek. De különleges volt látni a Római Birodalom lakosainak és előkelőségeinek nem épp dicső életét. A történetvezetés és a remekül árnyalt szereplők miatt ez a szezon is zseniális.

8/10