A sorozatfeldolgozás virágkorát éljük, elég csak a The Killing-re, a Terápiára, a Társas Játékra, a latin nyelvű Breaking Bad-re, a Devious Maids-re, a Wilfred-re vagy a Bridge/The Tunnel párosára gondolnunk. Mindegyikük egy már befutott széria adaptálása. Ebbe a csoportba iratkozik fel a Low Winter Sun is, ami egy 2006-os brit, két részes mini sorozat amerikai átültetése. Mivel az eredetit nem láttam, így nem tudom megmondani, hogy a készítők miben tértek el, de sejthető, hogy a történetet bő lére eresztik, már csak a tíz részes első évad miatt is.
A közös, amit biztosan állíthatok, az a főszereplő, Mark Strong, aki a brit széria után újra elvállalta a gyilkossági osztályon dolgozó rendőr karakterét. Az nem újdonság, hogy adaptáláskor egy-egy eredeti színész másod ízben is elvállalja a korábban már hozott szereplőjét, ugyanis a Wilfred-nél is azonos a kutyát alakító férfi. Azt, hogy ez jó döntés volt-e, több dolog is befolyásolja, mert előfordulhat az is, hogy Mark Strong a tapasztalatával, a sorozatban való jártasságával segít a készítőknek, de a fonákja is megeshet, azaz bizonyos dolgok egy az egyben átkerülhetnek a szigetországi sorozatból.
Mindenesetre amilyen érdektelenül kezdett az első rész olyan jó lett közben. Nem azt mondom, hogy lenyűgözött és le is darálnám, ha megnézhető lenne mindegyik rész, de a hangulat rendben van, ahogy a színészi játék is tetszik. A történet pedig érdekes, igaz, voltak számomra picit érthetetlen részek – ezek főleg az elején -, valamint az egész epizód kevésnek tűnt. Néztem volna még, meg többet vártam. Üresjáratoknak nem nevezném őket, mert mindig történt valami, de nekem lassúnak tűnt a történetvezetés.
Persze lehet, hogy ez a hangulat, illetve a tíz rész miatt van, de annak ellenére, hogy bejönnek az ilyesfajta, szürke, rideg, baljóslatú, korrupciós és kérdéseket gyártó sorozatok, valahogy a nagy durranásra vártam, a cliffhanger-re, a meghökkenésre. Azt akartam, hogy a jól felépített rész végén kerítsenek a hatásuk alá az írók, legyen libabőr és lehet ezért maradtam hoppon. Mert ha azt nem nézem, hogy valamit még vártam az íróktól, akkor bizony korrekt és érdekes első részt láttam.
Az például tetszett, ahogyan elintézték a rendőrt. Itt kaptunk azért kérdéseket – persze lehet én nem figyeltem -, de nekem homályos, hogy mit is tett? Az egész megszervezése jó volt, igaz néha csak a visszautalásból tudtuk meg, hogy mit csináltak, emiatt pedig zsákbamacskának tűnt az egész. Jobb lett volna, ha minket nézőket is bevonnak az egészbe az elején, nem csak a rész közben tudjuk meg, hogy ja? ez is volt... A történet egyik érdekes csavarja a nem-bízhatsz-senkiben szál, nem tudom merre viszik, de egyelőre csak tessék-lássék kaptunk képet róla. A karakterek jól működnek, ami a színészek munkáját is dicséri.
Értékelés: A hangulat és a látvány is jó. A szereplők első részhez képest kidolgozottak, igaz, csak a két főszereplőt árnyalták, bár náluk is van munka. A sorozatnak két fő csapásiránya van, aminek a kulcsa az egyik rendőr. A bonyodalmakat remélem nem a klisék mentén csinálják, és ha sikerül katarzist kiváltani belőlem, lesz valami igazán durva a sorozatban, akkor jobb pontszámot is adhatok.
6/10
