A magyar bloggerek közül az egyik legismertebb, sorozatokról, filmekről ír jó meglátású kritikákat, emellett rendszeresen beszámol a magyar nézettségről. Blogját közel öt éve indította, de korábban is nézte a sorozatokat. Általában szereti hamar leírni a gondolatait, mi pedig szeretjük olvasni. Interjú Desmond Wallace-szal.
AJ: Melyik volt az első olyan sorozat, ami valamiért nyomot hagyott benned?
Desmond Wallace: Sliders. Sokat nem kellett gondolkodnom a válaszon, bár igazából már gyerekkorom óta vonz a sorozatok világa, de a Sliders volt az a sorozat, ami elvarázsolt. Igaz, hogy az utolsó évadokra aztán tönkrevágták, de ettől még a mai napig boldogan gondolok vissza az első három évadra.
AJ: És mi volt az első komoly darád? Mennyi részt tudtál egyhuzamban megnézni?
DW: Ez már egy nehezebb kérdés. Általában nem szoktam túl sok részt egyhuzamban megnézni. Maximum napi kettő-három, bár szitkomokból volt már olyan, hogy egy fél évadot is megnéztem egy nap alatt, de az ilyen akciók ritkaságszámba mennek. Általában rengeteg dolgot szeretnék csinálni a szabadidőmben, így próbálom úgy beosztani, hogy jusson idő, sorozatra, filmre, sportra és olvasásra is. Nem beszélve az élet egyéb területeiről.
AJ: Mi volt az, ami igazán megfogott a sorozatok világában? Gondolok itt valami olyan hangulatra, szereplőre, vagy történetre, ami hatással volt rád.
DW: Azért szeretem a sorozatokat, mert egy szép hosszú történetet mesélnek el, amely során egyre jobban megismerjük a karaktereket. A Sliders esetében például az alapötlet, a dimenziók közötti utazás volt az, ami rögtön levett a lábamról. Aztán említhetném az X-aktákat is. Bár sose voltam UFO-hívő, de Chris Carter mégis egy olyan szépen felépített összeesküvés elmélettel átszőtt sztorit tudott kiötleni, hogy sokáig lenyűgöztek a látottak. Vagy említhetném még a Twin Peaks-t is, ami gyerekfejjel még elég félelmetes volt számomra.
AJ: A blogodat látva képet kap az olvasó a hobbijaidról; biciklizés, futás, filmek, könyvek, sorozatok és a nézettség. Melyik az, amelyik igazán kikapcsol, vagy ez hangulatfüggő?
DW: Részben hangulatfüggő, de ha tényleg kikapcsolásra vágyom, akkor ehhez a bicikli a megfelelő eszköz. Nyeregbe pattanok, aztán jöhetnek a kilométerek! Volt már olyan, hogy agyilag teljesen lefárasztott a munka, de egy jó kis délutáni biciklitúra (40 km) teljesen felfrissített.
AJ: Hogyan képzeljük el azt, ahogyan blogolsz? Megnézed az adott részt, közben jegyzetelsz, vagy teljesen átadod magad az élménynek? Vagy van valami speciális technikád?
DW: Nincs semmilyen speciális technikám. Megnézem az adott részt vagy filmet, aztán majd írok róla. Általában szeretem rögtön leírni a gondolataimat a látottakról, de előfordul, hogy csak egy héttel később jutok el addig, hogy megírjam a véleményemet.
AJ: Mi alapján válogatsz? Bepróbálsz új sorozatokat csak úgy kíváncsiságból, vagy kell valami, ami megfog?
DW: Ha érdekes az alapötlet, akkor megnézem a pilotot. Aztán, ha valami elsőre nem érdekel, de sok jót olvasok róla, akkor szintén megnézem a pilotot. A folytatás már kérdéses, de általában a hitványabb sorozatok mellett is túl sokáig tartok ki.
AJ: Tudom, sablonos és szinte megválaszolhatatlan kérdés, de mi a kedvenc sorozatod? Ha könnyebb válassz egy drámát és egy szitkomot.
DW: Ez nekem egyszerű kérdés. A kedvenc sorozatom (és egyben a legjobb), amit eddig láttam, az a LOST. Érzelmek, rengeteg dráma, nagy veszteségek, elveszett emberek, ami a sorozat lényegét adja. A sziget, a rejtélyek pedig csak körítés. Hatalmas élmény volt számomra a hat évad. Nem véletlen, hogy innen kölcsönöztem a bloggernevem egyik felét.
Szitkomnál már picit nehezebb kiválasztanom egyet, de az Egy rém rendes családot emelném a többi felé. Al Bundy egy ikon a szitkomoknál. Rengeteg ütős beszólás köthető hozzá, de a családja is eléggé idióta ahhoz, hogy a néző remekül szórakozzon a Bundy család mindennapjain.
AJ: A nézettség hogyan jött a képbe? Érdekel az, hogy a kedvenc szériáid hogyan hoznak, vagy a magyar televíziós piac vonz?
DW: A magyar televíziós piac nem nagyon érdekel, viszont arra mindig is kíváncsi voltam, hogy melyek a legnézettebb műsorok. A sorozatjunkie-n is ez volt a kedvenc rovatom, aztán egy ideje megörököltem winnie-től a magyar nézettséget. Azonban nem csak a tévés nézettségek, hanem a Box Office adatok is érdekelnek, így vasárnap esténként mindig csekkolom a friss tengerentúli adatokat, hétfőn pedig Aeon Flux-éknál a magyar TOP 10-et.
AJ: Mióta nevezed magad hivatásos bloggernek? Egyáltalán így nevezed-e magad, vagy szimplán olyan valaki vagy, aki szereti kiírni a véleményét magából?
DW: Szerintem az a hivatásos blogger, aki fizetést kap a blogolásért. Én nem ilyen vagyok. Egyszerűen indítottam egy blogot (már majdnem 5 éve), ahova leírhatom a véleményemet a sorozatokról, filmekről, na meg néha még egyéb más dolgokról. Annak pedig örülök, ha olvassák és véleményezik is az olvasóim az írásaimat.
AJ: A blogodat én is szívesen olvasom, és ezt nem a fényezés miatt mondom, de remek meglátásaid, józan gondolataid és könnyen olvasható stílusod van. Autodidakta módon képezted magad, vagy vannak írással kapcsolatos tanulmányaid?
DW: Természetesen vannak az írással kapcsolatos tanulmányaim. Első osztályban a tanító nénim megtanított írni. Viccet félretéve, nem jártam újságíró suliba, de mindig is grafomán voltam, szóval a blogolás előtt is sokat írtam. Valamilyen szinten meg tudom fogalmazni a gondolataimat, de attól azért messze vagyok, hogy elégedett legyek a saját stílusommal.
AJ: Arról is írtál, hogy vannak olyan időszakaid, amikor nincs kedved sorozatokat nézni. Saját tapasztalatból tudom, hogy van olyan hangulata az embernek, amikor kedvenc szériái, műsorai sem érdeklik. Szerinted ez belefásulás, vagy egyszerűen megteltél és kell a másfajta kikapcsolódás?
DW: Ilyen időszak nálam akkor van, ha túl sok a munka. Ilyenkor néha már annyira lefáraszt a meló, az agyalás a különböző problémákon, hogy már nem aktív, csak passzív kikapcsolódásra vágyom. Ez néha előfordul, de egy idő után elmúlnak az ilyen időszakok.
