Az első két rész alapján ígéretesnek tűnik az újabb Stephen King adaptáció, míg látva a harmadik részt vegyesek lettek az érzéseim. Nem romlott annyira a minőség, viszont ennyi rész alapján belőhető nagyjából, hogy mi is a fő csapásirány és mik azok, amik változnak a pilot-hoz képest.
Az van, hogy nekem bejön az elzárt kisváros az összes őrült és titkolózó lakosával. Nem csak a látvány és a hangulat, hanem a zene is megidézi a kilencvenes évek thrillerjeit, a klasszikusabb értelemben vett hatásfokozó elemeket. De szerencsénkre visszafogottan használják ezeket az eszközöket és nem esnek át a ló túloldalára, nem lesz nevetséges. A kamerabeállások néhol viszont túl rájátszanak a drámára, a sok közeli az arcokról, nem mondom, hogy zavarnak, de kidobnak a történet ritmusából.
A szereplőkkel és a játékukkal továbbra sincs bajom, kiemelkedő talán a tanácstag és Barbie, de a többiek se rosszak, csak nincsenek a középpontban. Érdekes látni, hogyan adnak a szereplőknek teret, hogyan fonják össze a történetszálakat, telerik az eseményeket egyik csoportról a másikra. A felnőtt karakterek mellett vannak gyerek szereplők is, akik nem tipikus Stephen King-es gyerekek, de a fontosabb figurák azért jól működnek.
A sorozatnak nem is annyira a szereplők, vagy a hangulat a hibája. A történet úgy, ahogy, de csúszik. A legtöbb dolgot sarkítva kapjuk meg, vagy vázlatosan és csak nézünk, hogy most mi van? A probléma nézői szemmel a felépítés darabossága és a látvány fakulása. A részek szerencsére nem epizodikusak, nincs a végükön megoldás és folytatásos a történet, szóval vannak cliffhangerek is. De mégis, azt érzem a rész nézése közben, vagy vannak lyukak, nincs átvezetés két esemény között, csak ímmel-ámmal kapunk pár sornyi dialógust és váltunk is egy másik csoportra.
A harmadik részben kicsit leültek a történések. Jó, a kezdésben van egy-két jó jelenet, és a hajtóvadászat se volt annyira vállalhatatlanul rossz, de többet vártam. Nem volt ütközés a burával, verekedés vagy – mint az előző részben – tűz. Ezek miatt volt kicsit látványban unalmasabb az epizód, de mondom, a történet haladt előre, igaz, néhol érdekesen.
Amikor Junior és az újságírónő lenn vannak a járatban, én ott valami őrületet vártam. Oké, Junior ütötte a falat, de a kijutás is semmilyen volt. Elfogyott a gyufa, de pont megtalálták az utat, s szinte katarzis nélkül jutottak a felszínre. Bent ragadhattak volna, vagy Junior akár bánthatta volna a nőt, de nem kaptunk semmi ilyesmit. Itt, ennél a jelentnél bizony megbicsaklottak a dolgok. A hajtóvadászat se volt látványos, és igazán nem volt hatása a történetre. Párbeszédek voltak, de szinte csak elbeszéltek egymás mellett súlytalanul a szereplők.
A pilot és a második rész jó, van látvány és történet is. A szereplők nem változnak meg a két rész alatt. A harmadik epizódban pedig igazán nem volt semmi. Néhol csak vázlatokat kaptunk, és még mindig nem pánikolnak a városlakók. A bura nem váltott ki bennük olyan félelmet, mint amit vártam, főleg az írótól. A főbb szereplőknél csak egy-két dolog az, ami utal rá, hogy ez a helyzet megváltoztatta az eddig énjüket, de igazán ijesztő fordulatot még nem láttam a sorozatban.
Értékelés: Lötyögős történetvezetésű a harmadik epizód. Potenciál van benne, de a látvány, noha számítógépes, azért sokat dobott volna a hangulaton. Ez a rész se volt unalmas, nem azért írok sok negatívumot, mert nem tetszik, de az első részhez képest mind a második, mind a harmadik fakóbb. Persze nem lehet minden részben repülőt nekivezetni a burának, unalmas is lenne, de nem is feltétlenül ilyen látványra gondolok. A tűz, mint eset okés volt, illetve a sorokban álló városlakók is jól néztek ki, ilyesmi tömegjeleneteket, főképp fosztogatást várok. Mindenesetre ez egy gyengébb rész.
6/10
