Sosem voltam nagy rajongója a dél-amerikai lavórdrámáknak. Kifejezetten taszítanak azok a sorozatok, ahol Esmeralda Punciella megtudja hogy nagybátyja valójában a féltestvére, aki titokban kavar a Vak angyallal. Szerencsémre azért vannak olyan országok, ahol tudják, miként kell ezt jól csinálni.
Ezek közül a legkiemelkedőbb számomra Törökország. Az RTL II indulásakor ugyan már lement "A végső akarat" c. sorozat, de most hogy az anyacsatorna is adja, szélesebb közönség láthatja, és ennek örülök. Az alapszitu röviden: Lale kétgyerekes anyuka, aki doktornőként dolgozik. Boldogan élnek, anyjukat és apjukat imádják a lányok. Aztán a dokinéni egy nap rosszul lesz a rendelőben és kiderül ugyanúgy agydaganata van mint anno édesanyjának (szeretném leszögezni, hogy a rákot nem lehet örökölni csak a hajlamot) és bizony nem érdemes tartós tejre költenie. Úgy dönt, elhagyja családját és elkezd castingolni az utódja szerepére.
Ez önmagában is elég lenne drámának, de ráadásnak még bekerültek a képbe további érdekes karakterek. Lale húga, aki csak akkor bulizik, ha úgy van, és általában úgy van persze kölcsönpénzből. Kollegája, aki a betegek hozzátartozóival olyan kedves, mint egy kaktusz, de amint a dokinéni betegsége kiderül mindent félredob, mert a kollegialitás ugye.... vagy lehet, hogy nem csak az. Aztán ott van az óvónéni, aki tökéletes lenne a célra hisz a lányok második anyjukként szeretik, ráadásul gyerektelen szingli. Kerim, aki az óvónénit dobta (ami azóta is fáj mindkettőjüknek) és most tanárként dolgozik éhbérért, valamint Seyda az ő "drága" kis neje, aki inkább lenne Szulejmán szultán mindennel elhalmozott ágyasa, mint egy ovis gyerek anyja és pedagógusfeleség.
A törökök nagyon pengék dráma témakörben ezt már több sorozatban is igazolták. Mégis ez valahogy más megközelítésben mutatja be a szerelmet, mint mondjuk az eddig látott történetek. Talán ez a legérzékenyebb szituáció, amit ki lehet találni, és bizony ebben picit hasonló, mint egy brazil szappanopera. Viszont úgy is lehet nézni, mint egy pszichológiai tesztet, hogy felmérhessük, mi miként reagálnánk hasonló élethelyzetben. Soha nem szoktam egy sorozat zenéjével foglalkozni, de most mindenképp meg kell, jegyeznem hogy Günay Uysal tökéletesen vissza tudja adni a széria melankólikus, kissé nyomasztó hangulatát. A szinkronról nem tudok sokat mondani, nekem tetszik a főszereplő hangjának Bertalan Ágnes, ahogy a többiek is pont passzolnak.
Véleményem szerint "A végső akarat" nem lesz olyan kirobbanóan nagy siker, mint mondjuk az Ezel, vagy a Szulejmán. Talán még depressziósabb mint "A sziv útjai" volt de ettől függetlenül mégis egy remek sorozatnak gondolom az első részek alapján.
8/10
