Vicces két részről évadként beszélni, de ez van, ugyanis a legsokoldalúbb és legőrültebb rendőrsorozat-paródia, A Touch of Cloth két részes évaddal kezdte a bemutatkozását. Az első részről itt áradoztam, hogy milyen zseniális a humora. A második rész, vagy az évadzáró, kinek hogy tetszik, negyven percének első fele brutális volt. Hozták azokat a poénokat, amiket az első részben és szó szerintem minden megmozduláson nevetni kellett. Azonban a második rész második fele már közel sem volt élvezetes.
Az első részben felvezettek nekünk egy nyomozást, szokásos kihallgatásokkal és helyszíneléssel. Majd a második részben megkaptuk a folytatást, újabb gyilkosságokat és a lezárást a nyomozáshoz. Csakhogy nem sikerült annyira jól összeszedett és egyenletes színvonalú részt készíteni. Hiába veri az évadzáró első fele szinte a legtöbb amerikai szitkomot, a második felével, ami erőltetett volt elrontották.
Azt viszont továbbra is tartom, hogy igazi ínyencségek vannak a sorozatban. Mert nem csupán a dialógusokban vannak a poénok, hanem kihasználják a helyzetek adta lehetőségeket. Szinte minden jelenetben kifigurázzák a rendőrséget, a nyomozós sorozatokra jellemző módszereket és kifejezéseket. A nézőnek elsőre nem is esik le az üvegtáblás jelenetben levő humor, annyira jól van megcsinálna.
Az pedig külön dicséretet érdemel, hogy figyeltek a díszletekre. Ugyanis szinten mindenhol van valami hülyeség elrejtve, valami poén vagy fricska. Nem elég csak egyszer megnézni a két részt, mivel a lehengerlő humor, amit a szereplők és az írók hoznak elterel attól, hogy a helyzetkomikumok és a háttér poénok milyen jól illenek össze úgy, hogy valamit észre sem veszünk.
Az apró gag-ek pedig szintén szórakoztatóak. Ilyen a házkutatásnál a feszültséget keltő zene, amit az egyik rendőr csinál azzal, hogy a zseblámpát ütögeti az egyik csőhöz, valamint a zseblámpába épített fénycsóva hanghatás. Ezek mind kifigurázzák a nyomozós sorozatok hatásvadász eszközeit. De mindezt, a szórakoztatást úgy teszik, hogy a szereplők egy komoly gyilkossági ügyön dolgoznak, s a néző két párhuzamos univerzumot lát. Egyszer könnyesre neveti magát a poénokon, másszor pedig lát egy krimi jegyeket tartalmazó történetet.
Azonban, ne csak dicsérjem. Az első rész és a második első fele tökéletes. Az évadzáró második fele viszont erőltetett volt, annyira ellőtték a puskaport, hogy nem írtak poénokat a fináléra. Lehet, hogy drámaiak akartak lenni, de éppen azzal, hogy az együtt jól működő két párhuzamos univerzumból kivették az egyiket, a humort, a másik, a nyomozós történet nem állt meg.
Értékelés: Összességében ez remek sorozat. Nem kínálják meg a poénokat, egyszerűen lapátolják az arcunkba őket, mint gőzmozdony kazánjába a szenet. És attól is működik a sorozat, hogy nem káosz lesz ebből, hanem egy élvezhető komédia, remek fricskákkal, önálló poénokkal és gag-ekkel. Aki szereti az angol humort, szeretne jót derülni a nyomozós sorozatok kifigurázásán vagy nevet a Csupasz pisztoly filmeken az nézzen bele ebbe a sorozatba.
7/10
