Hiába, hogy a Family Guy közvetlen spin-offja, a The Cleveland Show-t sokan a Seth MacFarlane univerzum mostohagyermekeként szokták emlegetni. Pedig nincs igazuk. Már a második évadra kiforrta magát, ekkor az épp kreatív válságát élő anyasorozatnál is jobb volt. Vajon ez továbbra is igaz, vagy romlott-e a Brown család teljesítménye?
Nem, és nem a válasz, bármennyire is ellentmondásnak hangzik elsőre. A Family Guy feljavult, a Cleveland Show pedig hoz egy állandó szintet. Ez a maga módján szórakoztató, időnként nagyon vicces, és ugyanúgy beszólogat a teljes amerikai társadalomnak, és különösen a szórakoztató iparnak. Erre eklatáns példa volt az a rész, amikor fény derül a hip-hop Illuminati létezésére, na azt szívből ajánlom mindenkinek. Vagy, mikor megmutatták, különböző országokban milyen, lenne a helyi Cleveland Show. A szatíra és az irónia, a kifigurázás kedvelt eszköze az íróknak, ez általában jól is sül el.
Probléma viszont, hogy a címbéli főszereplő egy sótlan, unalmas alak. Persze a szájába adnak sok beszólást, humoros egysorost, de ez nem változtat azon, hogy egy fásult, sótlan kábeltévé-szerelő, aki lusta, e mellé még kissé bigott és konzervatív, ami különösen mókás egy afro-amerikai karaktertől. A felesége egy fokkal jobb, de a barátai is csak a sztereotípiák miatt jobbak: egy redneck farmer 300 kilós feleséggel, alig rejtőzködő meleg fehér féri (zseniális szinkronhanggal), és persze a Seth világ kötelező állata, az általa megszóltatott medve.
Nevelt tini lánya, Roberta alig kap képernyőidőt, őt is csak a hófehér wannabe rapper barátja menti meg. Rallo, a mikrofon frizurás kisfiú a 70-es évek fekete kultúrájának továbbéltetője, fő célja hogy erőlködés nélkül laza és cool legyen. És megérkeztünk a sorozat legjobb karakteréhez, Cleveland Brown Juniorhoz. Ő csak egy útkereső felsős iskolás, 150 kg-os testel, és a hozzávaló óriási lélekkel. Mégis neki írják a legjobb történeteket, ő képviseli nagyjából a józanságot, és tart görbe tükröt a túlsúlyos amerikai társadalom elé.
Érdekesség még, hogy a széria a Family Guy-nál is jobban épít a családi, rokonsági szálakra. Cleveland szülei, Roberta szülei, avagy az ex-férje gyakran feltűnnek, és demonstrálják, miért akarjuk időnként közei rokonainkat megfojtani egy kanál vízben. Az viszont sajnálatos, hogy az évadzáróra két különálló részt kaptunk, amik semmiben se tértek el az évköziektől. Az egyik túlságosan a családi szálra koncentrált (az apjának kiskora óta megfelelni akaró férfi sztereotípiára építve), amit a Juniorék által ellopott kosaras emelős szál enyhített. Az utolsó rész dettó, Clevelandék összetrombitálták a teljes rokonságot, viszont a Junior rúdtáncol vonal miatt megérte megnézni. Azt viszont nem tudom hová tenni, hogy Cleveland barátai miért hiányoztak teljesen a záró részekből.
Az értékelésnél kicsit bajban vagyok, bármennyire is voltak jó pillanatok, részek az évadban, sose vágytam arra, hogy azonnal megnézzem a részeket. Kicsit megszokás ez nekem, de nem bánom, mert ezért fel-felvillant a zsenialitásából, a sok afro-amerikai szubpoén mellett. A pontszám a 4. szériára 6/10, pedig nem sok hiányzott a 7/10-hez. A Cleveland Show sorsa jelenleg bizonytalan. Nem szerepel a FOX őszi/midseason műsortervében, viszont az elkaszáltak listájában sem. Berendeltek egy rendőrőrsös animációt 2014-re, de ha azzal is Allen Gregory/Napoleon Dynamite szinten buknak, nem lepődnék meg, ha az olcsósított rajzvázlatok közül újra előbukkanna bajszos barna barátunk.
