És tényleg. Ennyire élvezetes, hangulatos, stílusos nyomozós sorozatot nem is tudom, mikor láttam utoljára. Az első rész berántott és az egész évadban a hatása alatt tartott, nem tudtam nem ezt a sorozatot nézni, egyszerűen semmi, még a legnagyobb kedvenceim sem érdekeltek, annyira nem hagyott nyugodni, ki ölte meg Danny Latimer-t?
Nem is igazán a gyilkos kiléte, persze az is, de nem elsősorban ez izgatott. Annyira jól működött a kémia, nem csak a két főszereplő között, hanem az egész kisvárosban, hogy a szereplők sorsa, titkaik jobban vonzott. Folyamatosan derültek ki érdekes foltok a városlakók múltjából és nem egy megrázó sorssal találkoztunk. Ezeknek köszönhetően pedig az elsőre ellenszenves szereplőket nem, hogy megkedveltem, de sajnáltam is. Mindenképpen jó jel, hogy érzelmeket váltott ki belőlem a sorozat, amit jellemzően az angol műsorok érnek el nálam.
Sokan hasonlítják a Broadchurch-öt a The Killing-hez, ami persze nem alaptalan, de nem érdemes e kettő szériát egymáshoz mérni. A dán sorozat amerikai remake-je egy sötét tónusú, főképp a tragédiára, a politikai visszhangra és az erős érzelmi benyomásokra épít, míg az angol sorozat hatásos, könnyedebb, világosabb a színvilága, viszont pont emiatt és a kisebb város miatt, de borúsabb, baljóslatúbb, viszont semmiképpen sem naturalista, mint a The Killing. Igen, nekem jobban tetszik a Broadchurch, amiben közrejátszik, hogy remek a színészi gárda, illetve a látvány.
Az angol szériában is központi szerepet kap a történetben a család gyásza, de nem annyira megterhelő a néző számára, nem zúdítják a nyakunkba az egész terhet, amit ők is cipelnek már az első jelenetekben. És itt ki is emelem, hogy a történet felépítése remek. Nem kevernek minden szereplőt már az első részben gyanúba, mint a Mayday-ben, mégis érezhető a feszültség. Talán a harmadik rész környékén adják az írók az első jelet, aminek köszönhetően el kezd gondolkodni a néző, de komolyabb impulzusok, szó szerint lavina csak ez után jön.
Vetésforgó módjára kerül szinte minden városlakó a gyanúsított szerepkörébe és minden ilyen jelenetnél el is hisszük, ő tette. Majd sorra dőlnek meg ezek a teoriák és nem csak a nézők, de a nyomozók is elbizonytalanodnak. A történet fűzésének remekségét és átgondoltságát bizonyítja az is, hogy az első részben látott traktor és a csipcsup ügynek tűnő betörés a sorozat első évadának későbbi részében is szerepel.
Az utolsó előtti részben már lehetett sejteni, hogy a fő gyanúsított nem biztos, hogy a tettes is. Nem részletezném a spoiler miatt, de kitalálható volt az ügy. De, és megjegyzem, de, annyira hatásosan és jól csinálták meg a finálét, hogy nem a letartóztatáson volt a hangsúly, hanem azon, hogy a tettes családja és a kisváros hogyan viselkedik, miután kiderül.
Az érzelmi reakciók, mind a nyomozók, mind a városlakók részéről jól sikerültek. Beleborzongtam és katartikus volt. Látni, ahogyan valakinek az addig békésnek hitt élete tönkre megy és látni, amint megtörik, mikor kiderül, az ő rokona követte el a gyilkosságot.
A színészek tökéletesen játszanak. A két főszereplő pedig jó választás volt. Nem csak jól játszanak, hanem olyan karaktereik vannak, olyan jó párbeszédeik, fricskákkal megtöltve, hogy élvezetes nézni őket. Két ellentétes szereplő, akik a rész végére hasonló élethelyzetbe kerülnek és egymáshoz hasonlóak lesznek.
Értékelés: Nem az első ITV-s sorozat, ami addiktá tett. Az első részt nem akartam megnézni, de annyira tetszett, hogy ledaráltam a nyolc részt. A történet vezetés első osztályú, a kitartott képek gyönyörűek, a zene hatásos és a látvány első osztályú. Az angol sorozatoknak van egy olyan hangulata, olyan érzésvilága, amit semmilyen másik ország nem tud visszaadni. A Broadchurch van legalább olyan jó nyomozós, mint a Sherlock, és a csatorna be is rendelte a második évadát.
8/10
