Az idei sorozat szezon egyik, hanem legjobb pilot-ját mutatta meg a nézőknek a Hannibal. Hatásos és meghökkentő volt egyszerre, nem fukarkodva sem a vérrel, sem a borzalmakkal. A második résznek elvárásokkal álltam neki, hogy bizony ez sem lesz különb és kevésbé jó, mint az első rész. Csalódtam? Picit, ugyanis az írók belekezdtek a sorozat, sajnos, nem sajnos, műfaját jellemező epizodikus részekbe.
Azt továbbra is tartom, hogy Bryan Fuller zseniálisat alkotott és ahogy a második rész kezdődött ismét libabőrös lettem. Nem rémisztő, vagy félelmetes volt, inkább bizarr és hatásos. A díszlettervezőt innen csókoltatom, mert remek munkát végez, gyönyörű színek, sehol egy oda nem illő árnyalat, minden szó szerint, a falaktól a bútorokon át az ételekig megkomponált. A főcímről nem is beszélve, ami szintén tökéletes. (Az interneten elérhető a pilot forgatókönyve, ajánlott olvasmány a jegyzetek miatt is.)
A második részről akaratlanul is spoilerezhetek, szóval aki még nem látta az óvatosan szemezgessen.
Az első jelenetek olyan hatásosak, amilyennek kell lenniük, hogy a nézőt berántsa a hangulat. Ebből a szempontból is remek munkát végeznek. Az előző részhez kapcsolódóan láthattuk, ahogyan Will Graham-ék megérkeznek a sorozatgyilkos faházához, ahol ráakadnak egy-két furcsa és bizarr dologra. Ez rendben is van, látjuk, hogy Will-t mennyire megviselte, hogy lelőtte azt az embert ezért Jack elküldi őt Hannibal doktorhoz.
Egy mellékszálat is belecsempésztek a történetbe, amit egy kíváncsi és túlbuzgó újságíró nő és az ő karrieréhsége jellemez. Ezt vehetjük közhely témának is és nem is vagyok kibékülve azzal, hogy csak ennyire futotta. Az újságíró hölgyünk annyira akarja a cikkeket írni Will-ről, hogy kihallgatja az egyik terápiát a doktor és a Will Graham között. Ez után persze kérdezősködni is akar, ami egy jó kis csavarját adja a történetnek, mivel Hannibal csak ennyit mond:
- Maga rossz kislány. Most mit csináljak magával?
Majd bevágják azt a jelenetet, amikor Hannibal és Jack vacsoráznak. Az ember pont erre számít és ezt is kapja. Ilyet az első részben is csináltak, mikor a doktor reggelit vitt Will-nek, én abban sem vagyok biztos, hogy nem valamelyik áldozatból falatoztak. A kiszámíthatóság itt jót tett a sorozatnak, ebben a jelenetben emiatt volt vicces és élvezhető.
Az epizodikus ügyet viszont a Gyilkos elmék megirigyelhetné. Bizarr, gusztustalan és gyomorforgató látvány volt az, amit mutattak a készítők, maga a tény, hogy ez megtörténhet és mégis, az egyszerű módja volt az, ami kiverte a biztosítékot. Imádom. Nem a szokványos gyilkosság volt, hanem valamiféle perverzió. Ezt nem spoilerezném el.
Kicsit laposabb volt a második rész, a történet sem volt annyira csavaros és izgalmas, de azért jó pillanatokban nem fukarkodtak a készítők. A rendőr lelövése, az áldozatok megtalálása és a gyógyszertári jelenet se volt kutya. Will Graham és a többi szereplő jelleméből most keveset láttunk, de érezhető, hogy az írók megpróbálják érzékeltetni és úgy alakítani a díszletet, ahogy változik a főszereplő lelki világa. Visszatérő képek és az első rész átívelő történetszála is szerepelt a részben, szóval nem volt rossz.
Értékelés: Annyit csalódtam csak, hogy az első rész izgalmát nem tudták újra megcsinálni és Hannibal sem volt annyira „jó kedvében”. Viszont még így is az egyik legjobb újonc sorozat. A megvalósítás, a rendezés és a jelenetek közötti vágóképek szintén dicséretet érdemelnek. Trükkösek, látványosak, élvezhetőek a megoldások. A potenciál továbbra is meg van az idei egyik legigényesebb új sorozatában.
7/10
