A Wallander című sorozat, és a brit változatról beszélek, ugyanis a svéd író, Henning Mankell regényeiből Svédországban és az Egyesült Királyságban is sorozatot készítettek. Az angoloknál a BBC csatorna készítette el az első évadot és 2008-ban adták, majd a második évad 2010-ben, a harmadik pedig 2012-ben készült el, és a negyedik évad lesz a sorozat utolsó évada.
A Wallander is ugyanolyan felépítésben készült, mint a Sherlock, azaz három közel kilencven perces epizódot tartalmazó évadokat forgattak. Jó megoldásnak bizonyult ezt a rendszer, hiszen nem tűnik olyannak, mint az Amerikai Egyesült Államokban szokásos tömeggyártás, azaz húsz részes évadok készítése. Persze kábeles adókon készülnek tíz rész körüli évadok, de három részes évadokat nem szoktak az Amerikai Egyesült Államokban készíteni.
A Wallander viszont érzékkel készült, ami elmondható a legtöbb brit sorozatról. Nem csak az írók, akik Henning Mankell regényeiből készítik a sorozatot, hanem a rendezők és a színészek is profik, a második évad is ugyan olyan szinvonalas, mint az első volt, sőt, még ridegebb és komorabb a hangulata.
Az angolok, hogy hitelesen adják vissza a svéd, mondhatnám látásvilágot, amit minen skandináv sorozatban látunk, legyen az dán, vagy svéd, a rideg, szürke, de mégis érzéelmekkel teli jelenetek miatt a sorozatot Svédországban forgatták. A második évad első része az Arcnélküli gyilkosok regény alapján készült és szerintem tökéletes kezdés volt.
A kezdő jelentben egy idős házaspár tanyáján vagyunk és két gyanús alak oson a házuk felé. A vágások és a kameraszögek is mind tökéletesek, a fehér ló, ami az istállóban van, pedig kontrasztja mind a sorozatot komor hangulatának és a szereplők rideg, távolságtartásának és mind a jelenetek ridegségének. A házaspár boldogan vacsorázik, mikor az egyik alak benyit és a férfi mögé lép. A feleség pedig meglátja őket. A kamera a házat mutatja kívülről és halljuk a hölgy sikítását.
A főszereplő, Kurt Wallander szerepére Kenneth Branagh-t kérték fel, és a BBC-nél értik a dolgukat, hiszen tökéletes választás volt. Kenneth Branagh Wallander-e az őszes, borostás, elhanyagolt férfi remekül jelenik meg. A világ összes fájdalma Kurt Wallander vállain van, aki magával nem is törődik, csak lánya a fontos neki és a munkája. Képes a rendőrség fogdájában aludni, semhogy hazamenne és kipihenné magát, éjszakánként is dolgozik és ruhát sem cserél, belefeletkezik a munkájába.
Az első részben, a magánéleti szálban látjuk, hogy Wallander-nek nem egyszerű látnia azt, hogy lánya egy szír származású, de svéd férfival jár. A főszereplőnek gondot okoz az is, hogy mikor először találkozott lánya barátjával furcsán érezte magát. Nem tudta, hogy előítéletes a külföldiekkel szemben. A nyomozásra pedig kihat ez az érzése.
A nyomozás közben ugyanis a rendőrségről kikerül az az információ, hogy a bűncselekményt külföldiek követhették el. Az emberek szélsőségesebb gondolkodású csoportja pedig nem kedveli a külföldieket és valaki felrobbantott egy lakókocsit ott, ahol a külfödiek élnek, és egy külföldi munkást is lelőtt. A nyomozás lassan halad és nem is sikerült előrelépést tenniük a rendőröknek, a külföldiek elleni támadások miatt pedig Kurt Wallander-t felfüggesztik.
Az ügyek megoldása nem technikai kütyüknek köszönhető, hanem a józan észnek és a megfigyelésnek. A sorozatban a magánéletnek és az érzéseknek központi szerepe van, és a hangulat is ezek miatt komor, depressziós.
Értékelés: A Wallander-nek kifinomult és jó ízlésvilága van. A sorozat fényképezése és rendezése az, ami elsőosztályú a színészi játék mellett. A sorozatban nappal sincs vakító világosság, felhős az égbolt, és az éjszaka is rideg és rejtélyes. A szabadban játszódó jelenetek környezete olyan, mintha a főszereplő, Kurt Wallander hatással lenne rájuk, és a mezők, a szél is úgy viselkedik, amilyen hangulata van a főszereplőnek. A második évad első része jó volt, a Wallander pedig az egyik különleges nyomozós sorozat.
7/10
