A Csengetett, mylord? az egyik olyan szituációs komédia sorozat, aminek a részeit nem sorrendben néztem, vagyis nem pontosan sorrendben. A Comedy Central-on láttam a részeit, és tetszett, az angol humor különös kedvencem. A Csengetett, mylord?-ból az első részt nem láttam, és mivel a Downton Abbey miatt is, de a XX. század eleji Angliában játszódó, úgynevezett upstairs-downstairs sorozatokat szeretem, és most keresem az olyanokat, amik e korszakban, ilyen úri környezetben játszódnak, a Csengetett, mylord? számításba jött.
Az 1920-as években játszódó történetben a központban a Meldrum rezidencia áll, amiben láthatjuk az úri világ és cselédség egyszerűsége közötti kontrasztot, ellentétet. Egyfajta társadalomkritika ez a sorozat, amely tükröt állít az arisztokráciának. A sorozat érdekessége az, hogy vígjáték sorozatként nem szokott módon, egy rész negyven perces. Az új szituációs komédiák húsz percesek, Jimmy Perry és David Croft pedig azért készítették a részeket hosszabbra, hogy a nézők azonosulhassanak a szereplőkkel.
Az angol vígjáték sorozatok nagyszerű darabjai majdhogynem egyszerre készültek, ugyanis a Csengetett, mylord?, a Fekete Vipera és a Hallo, Hallo is egy időben voltak népszerűek és sikeresek. Nem sorrendben írtam őket, nem tudnék választani, hogy melyik tetszik jobban, hiszen mindegyik sorozatnak meg van a maga humora, és hangulata, amiért szerethető.
A Csengetett, mylord első része az első világháborúval kezdődik, egy csata helyszínén vagyunk és két férfit látunk. Az egyik Alf Stokes, a másik James Twelvetrees. James elhivatott és szeretne előrenyomulni a fronton, de nem mer és kétszer is visszafordul. Egy gödörbe menekülnek mind a ketten, ahol egy férfi fekszik. Alf leveszi a férfi karóráját és a smaragdot a gyűrűjéből. A bunkerhez akarnak menni, de mivel dezertőrnek neveznék őket, ezért a férfit, aki a gödörben fekszik elviszik magukkal. A férfi éltben van és így megmentik az életét. A kórházban látjuk, hogy a férfi Edward Meldrum, Teddy. James így került a Meldrum házba, mint footman, azaz inas.
Lord Meldrumnak azonban új főkomornyikot kell keresnie, és a meghirdetett állásra Alf Stokes érkezik, aki lányával Ivy Teasdale-lel cirkuszi mutatványokból éltek, de kirúgták őket, így Alf-nak régi szakmájával, komornyikként kell munkát keresnie. Ivy-nak viszont semmilyen felszolgálói képesítése nincs, de Alf, miután megkapta a főkomornyik munkát cselédlánynak felveteti Ivy-t.
A sorozat jól bemutatja, hogy milyen is az úri világ, milyenek az elképzelései, és mennyire maradiak. A cselédség pedig próbálja szolgálni az úri családot, de a munkás osztály sztrájkja, és a bolsevizmus miatt az uruk ellen tesznek, persze csak a maguk módján: megisszák az uraság borát, esznek az ételükből.
A humoros részek pedig jók, szórakoztató poénok, arcjátékok és helyzetkomikumok vannak a sorozatban. Az ismétlődés is a humor alapja, ilyen a tasli, amit James és vagy Mrs. Lipton ad Henry-nek, vagy a "Ne szólj, szám, nem fáj fejem." ismétlése. A szereplők jól megírt karakterek, különböző erkölcsi normákkal rendelkeznek, egyikük céltudatos inas, másikuk pedig esetlen, de becsületes cselédlány.
Értékelés: A vígjáték sorozatok között a legjobb humorral rendelkezők közé tartozik. A színészek jók és az írók is jó jeleneteket, poénokat írnak. Az upstairs-downstairs sorozatokat kedvelem, a cselédség, a szokásaik és szabályaik, tisztelni valók. Ez a sorozat az egyik, ami időtálló humorral rendelkezik.
7/10
