Az erőltetett, előre felvett alánevetésnél, amellyel megpróbálják a nem vicces jeleneteket viccesebbé tenni csak az erőltetett, kényszerített tapsolás a rosszabb. Számomra élvezhetetlen mind a stand-up, mind bármilyen show, ha egy beszélgetés vagy monológ, ami nem hosszabb, mint 5-10 perc, számtalanszor megszakad csak azért mert szinte kötelező tapsolni akkor, amikor kiejtik az Olimpiai bajnok szópárt vagy bármilyen olyan kifejezést, ami "megkívánja" a tapsot. De ne menjünk el amellett, hogy elkezdőtött a DTK Show második évada.
A műsor előző évadát akkor néztem, amikor belekapcsoltam. És a látott részek nem voltak rosszak, sőt, néha egészen jó beszélgetések voltak, érdekesek és jó poénok. A második évad első része a nőkről szólt. Női sportolókról, igazi nőkről, akik a család mellett karriert is építettek, valamint az olyan nőkről, mint például Tóth Gabi, akinek az egész élete szinte a bulvárlapok oldalain szerepel.
Az első rész első pár perce arról szólt, hogy D. Tóth Kriszta elmondott pár mondatot, majd a közönség tapsolt, számomra idegesítően, érzelem nélkül, csak tapsolt. Utána megint volt pár mondat és ismét taps. Ez ment egy kicsit sokáig. Azt elfelejtettem, hogy a kezdésben volt egy kis felvezető, amiben olyan mozgás-tánc volt, amikor a táncosok ruhája fekete, hogy beleolvadjanak a háttérbe, s csak a kezük, lábuk, karjuk és egyéb kellékeik világítanak, és ezzel adnak elő egy koreográfiát. Ez jó volt.
Az első vendég Risztov Éva volt, akivel egy korrekt interjút csinált D. Tóth Kriszta. Nem voltak felesleges kérdése, gondolok itt a Milyen volt a vízben? Elfáradtál? típusúakra. Az interjú végén azonban kicsit erőltették Risztov Éva egyik nyilatkozatát, amiben azt mondta, hogy a legjobban anyukája rántott húsára vágyik. Születésnapja alkalmából kapott egy szelet rántott húst gyertyával a tetején és egy meghívást egy budapesti étterembe vacsorára, rántott húsra, ínyenc módon.
A műsorban egy vendégcsalád is szerepelt, akik az Olimpia alatt kisgyermekükkel voltak Londonban és szurkoltak a magyaroknak. Róluk készült egy kép is, amikor magyar szorkulói mezben és kifestve ültek a közönség soraiban. Velük beszélgetett egy kicsit D. Tóth Kriszta.
A következő vendégek, akik erősítik a női vonalat, Tordai Teri és lánya, Horváth Lili. Aranyos beszélgetés volt. Megtudhattunk vicces történeteket és családi élményeket. Annyi tényleg a műsor javára írható, hogy a beszélgetések jók, jól felépítettek és érdekesek. Ehhez a jó kérdések, jó kérdező és a jó vendég is kell.
A követező nem épp a műsor előnyére váló mondat, az "Ovizsaru, filmtörténeti remekmű" és az utána következő idézet a filmből. Az ezt követő gyerek megnyílvánulások a férfi-nő kapcsolatról nekem jól megírt, és gyerekszínészekkel előadott pár percnek tűnt. A kiválasztott, tipizált gyerekek és a hozzájuk képzelt beszédmód és ülés pozíció még jobban rontott a műsoron. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogyan csinálják azt, hogy az egyik pillanatban magasba emelik a műsort és a következőben ugyanezzel a lendülettel el is rontják azt.
Az újabb vendég Spitzer Gyöngyi, Soma mamagésa volt. Kedvelem őt, érdekes dolgokat szokott mondani, mégha nem is mindig fontos, jobban mondva nem mindig beszél olyan dologkról, amikről én hallani szeretnék. Ennél jobban most nem sikerül megfogalmaznom. A lényeg, hogy kicsit spiritulális dolgokról volt szó, afrodiziákumokról, és vágykeltő, energiát adó ételekről. Ismét megcsinálták azt, amit az előző évadban is, hogy belevonják a műsorba a közönséget és az a legnagyobb pozitívuma a műsornak, a közvetlenség. Most a Soma által készített ételeket osztották szét az első sorban ülő férfiaknak, persze vágykeltő ételeket.
- Nem fogják tudni elkülöníteni az étel hatását a jelenlétünktől.
- Akkor menjünk kicsit hátrébb.
A műsor legjobb pillanata, ami ezentúl minden részben benne lesz az az interpretative dance, magyarul interpretatív tánc (sokat fordítottam rajta). Annyit jelent, hogy a vendég kap egy fülhallgatót, amiben valami zaj, tengerzúgás szól. A színpadra pedig érkezik egy színész (Bródy Norbert), aki egy dalt próbál előadni a testével. Sajnos nem saját ötlet, hanem a BBC2-n látott műsor magyarítása, de akkor is jó ötlet és vicces. Itt egy videó az eredeti angol verzióból.
Ez után felszálltak D. Tóth Krisztáék az új metrószerelvényre. Berendezték plüssállatokkal a vezetőfülkét és versenyt futottak a szerelvényen.
Az utolsó vendég Tóth Gabi volt, akinek ismét új színű a haja. Ez a beszélgetés is jó volt. Látszik, hogy ennek a műsornak ez az erőssége, az apró humoros jelenetek is kifejezetten jók. Az erőltetett tapsolás azért a végére elfogyott, és ez pozitívum. Az angoloktól átvett interpretatív tánc nagyon jó ötlet. A Tóth Gabis interjúban azért előkerült a testvérével kialakult helyzet is. Érzelemmel teli beszélgetés volt. Tóth Gabi a végén pedig egy dallal zárta a második évad első részét.
Értékelés: Jobban tetszett, mint a szintén második évadát kezdő Fábry. Számomra érdekesebb vendégek, könnyedebb beszélgetések és humorosabb jelenetek voltak a DTK Show-ban. Kicsit bulvárosabb műsor ez, és pont ezért tetszik. Az első évad is jó volt, viszont, hogy hosszabb lett a második évad adásideje több idő jut egy-egy vendégre és ez kihat a beszélgetésekre is, a jó irányban. Az új elem, a tánc lett a kedvencem.
7/10
