Összehasonlítási alapom annyira nincs. Annyira, hogy ez az egyetlen olyan rész, amit teljesen megnéztem a kilencedik évadban járó X Factor-ból. Összehasonlítani csak a magyar verzióval tudom, mivel csak ezt a kettőt követem. A magyar verzió eddigi két évadát megnéztem, és ha jól emlékszem csak egyetlen részt hagytam ki, amikor a Vastag testvérek párbajoztak egymással. Azt is azért, mert Bécsből jöttünk hazafele. A brit verzióból pedig pillanatokat láttam csak, sztárfellépőket vagy videókat magukról a versenyzőkről, igazán végig teljesen most láttam belőle adást és megérte. Az eredeti verzió nagyon jó, az angolok értenek a hatáskeltéshez.
Kezdésnek tájképeket látunk, illetve bemutatják az ismét megújuló zsűrit, amelynek egy oszlopos tagja van csak, aki mind a kilenc évadban benne volt, Louis Walsh. Aki mellesleg szórakoztató és vicces ember. A zsűri női vonalát két hölgy, a tavalyi évadban már zsűriző Tulisa Contostavlos és az egyesült államokbeli verzióban zsűriző Nicole Scherzinger erősíti. A negyedik zsűritag a Take That énekese Gary Barlow. A zsűritagok hatásos módon, repülőgépből kilépve érkeztek meg.
A műsor válogatóit különböző helyszínen vették fel, néhol az eredeti zsűrivel, néhol pedig vendégzsűritagokkal. Az első válogató adásban több helyszínről válogattak, de egy vendégzsűritag szerepelt csak benne, Mel B. Mel B, aki az ausztrál X Factor szűritagja kicsit rossz hangulatban lehetett, hiszen egy emberhez volt csak kedves szava. Az olyan megszólalások, mint hogy szívesebben nézni a száradó festéket, mint a versenyzőt kicsit megdöbbentették a közönséget. Engem szórakoztatott.
Az első válogatóban azonban kiderül újra, hogy mi az ami nagyon hiányzik a magyar verzióból. A tömeg, a közönség. Kicsi helyen kis közönséggel veszik fel a magyar válogatókat, míg Nagy-Britanniában stadionokban zajlanak a válogatók, és a tömeg hangja, jelenléte nagyon sokat számít az előadások alatt.
Énekesek terén az első válogató annyira nem hozott lázba. Voltak jók és voltak rosszak, viszont senkinél se éreztem azt, hogy ő tetszik. Az a lány, aki saját maga írta a dalt tényleg jó volt, szép hang, megható előadás. Őt tudnám csak kiemelni, akire visszaemlékszem, mint jóra. Viszont akire visszaemlékszem, az a Pink imitátor.
Leadtak egy Prince és egy Rod Stewart hasonmást, persze egyikük sem ért el sikert. Ekkor azonban bejött a színpadra Zoe Alexander. Belekezdett Pink - So What című számába, majd egy leállítás után, miszerint nem Pink-et szeretnék a színpadon látni, hanem Zoe-t belekezdett egy Emeli Sande dalba, a Next to Me-be, amit szintén leállítottak. Mind a négyen azt hiányolták, hogy a nem adja saját magát, még mindig Pink. Ekkor azonban az énekes ledermedt és abból is lehetett sejteni, hogy valami érdekes fog történni, amikor a háttérben megszólalt Hans Zimmer - Dream is Collapsing című száma az Eredetből. Az énekes eldobta a mikrofont, a közönség felhördült, de a java csak ez után következett. Az alábbi videót érdemes megnézni
Az első válogató rész jó volt. Jó hangokkal és egyéniséggekkel találkoztam, de mivel nem láttam a korábbi évadokat nem tudom eldönteni, hogy ez mennyire volt jó kezdés. Mindenesetre hatásos volt.
Értékelés: Elkezdték. Botrány volt és jó hangok is. Furcsak alakok és hatásos belépő. Nem beszélve a következő rész beharangozójáról, amiben ismét lesznek furcsaságok.
7/10
