Sikerült elmennem e sorozat mellett. Láttam róla híreket, képeket, de nem izgatott. Nem is tudtam mikor indult, s hogy kik szerepelnek benne, főképp ki csinálja. Idáig bírtam. Egy szép napon ugyanis hanyatt feküdtem az ágyon és pilledtem. A televízió néha háttérzajként szokott csak menni, s most sem volt másképp. Mielőtt napló formát öltene a bejegyzés abbahagyom. Szóval kapcsolgattam és a FEM3-on találtam magam, a Született szinglik-et nézve. Nem tudtam mi ez, de megtetszett, amit láttam. Rá is kerestem és mit ne mondjak négy-öt nap alatt ledaráltam az első évadot. Most jelenleg a második évad közepe fele tartok, s csak egy dolgot sajnálok, vagyis kettőt. Először is, már csak egy évadom van (3.), amit még nem láttam és utána szeptemberig kell várnom az új részekre, a másik a harmadik évad nem szinkronos, és én beleszerettem a szinkronhangokba.
A sorozatot az a Bill Lawrence alkotta meg Kevin Biegel-lel, aki a Scrubs (Dokik, kedvenceim egyike) című szitkomok kreálta. A Cougar Town tipikus, és nagyon szerethető szitkom. A tipikus jelző pedig Bill Lawrence-re vonatkozik, ugyanis felismerhető, hogy az ő sorozata ez. A karakterek viselkedése, a vágások, elmélkedése, a dramaturgia és a párbeszédek mind hajaznak a Dokik stílusára, ami nagy pont. De mégis más tud lenni ez a széria. Kezdjük ott, hogy egy kertváros zsákutcájának lakói állnak a középpontban. És egy családot leszámítva szingli mindenki.
Többet nem árulok el, a cselekményeket illetőleg, viszont mindenképpen említést érdemelnek a karakterek és az őket megformáló színészek. Kezdjük talán a főszereplőnővel Courtney Cox-szal. Olyan anyukát, nőt játszik (és többnyire minden nő a sorozatban ilyen kicsit), aki érzelmeivel megpróbálja irányítani a férfiakat, nem drámára kell gondolni, hanem apró gesztusokra, elszólásokra. A sorozat elején megismerjük, hogy elvált férjétől Brian Van Holt), és gyerekét (Dan Byrd) saját maga neveli. Ingatlanközvetítő irodája van egy kissé "bitch" alkalmazottal (Busy Phillips), aki a sorozat előrahaldtával szerethető, szétszórt, csacsogó karakter lett. És a "bitch"-sége is komikus, mintsem irritáló. A szomszédságban élő egyetlen házaspár feleség tagja (Christa Millet) igazán irányítja a férjét (Ian Gomez), aki egyetlen szóra kénytelen ugrani.
A szereplők és a karakterek nem is lennének így írva izgalmasak, ám megnézve egy részt is élvezhetjük a kis pluszt, amit maga Bill Lawrence jelent. A kis apróságok, amik mozdulatban, gesztusokban nyílvánulnak meg, tipikus Dokik-os mozgások, hanglejtések és szituációk. Egyszóvel néha elkomolykodott ökörség. Persze jóindulattal, ugyanis minden szabad percemet most elveszi a sorozat nézése, amely egyszerre beszippant és vágysz arra, hogy tovább nézd.
A Dokik utóhatás ott is megnyílvánul, hogy egy rész alkalmával a televíziót néző karakterek egy Dokik epizódot néztek, valamint Christa Miller (aki a Dokik-ban dr. Cox feleségét játszotta, és az életben Bill Lawrence felesége). Néha feltűnik egy-egy régi Dokik-os szereplő (dr. Kelso (Ken Jenkins) Courtney Cox sorozatbeli apukáját alakította). Plusz mivel Courtney Coy és volt férje David Arquette a producerek feltűnnek Jóbarátokbeli színészek is, mint például Lisa Kudrow vagy Jennifer Aniston. Mind a három Jóbarát ugyanazt a szinkronhangot kapta, akik a régi sorozatukban is hangjuk voltak.
Amikor az a hír látott napvilágot, hogy a sugárzó csatorna, az ABC, elkaszálja a Cougar Town-t nem igazán éreztem semmit, mivel még egy részt se láttam belőle. Most azonban elkenődnék, ha időközben a TBS meg nem mentette volna. Szerencse. Így megkapta a negyedik évados berendelést, viszont Bill Lawrence kicsit háttérbe vonul a teendőket illetőleg. Remélem nem kopik meg a sorozat eddigi fénye a csatornaváltás és háttér-változtatások miatt.
Értékelés: Mindenképp ajánlott bepróbálni ezt a sorozatot. Mindenkinek ajánlom, főleg azoknak, akik vevők voltak a Dokik-ra. Nem fognak csalódni. Vicces és élvezhető sorozat. Ha kell fetrengősek a poénok, erősen sírósak, és ha arra van szükség előkerülnek a poénmentes érzelmek, amelyek hatásosak és hihetőek, hiszen szinte súlytalanul tálalják őket, és akkor, amikor kell, nem mellesleg mindegyik szereplővel lehet azonosulni. Évadkritikát nem írok, mivel már a harmadik évad is lement, én pedig túl gyorsan mentem át az első huszonnégy részen ahhoz, hogy szavakba tudjam önteni ennél jobban, ami így visszaolvasva nem épp olyan, ami miatt belekezdenék. De ilyenekkel találkoztam majdnem minden fórumon, és ezért nem is néztem bele, ami egy rossz döntés volt, mivel az ember szívéhez nőnek a karakterek, épp úgy, mint a Dokikban. Egy összértékelést adok az első másfél évadról. Sanszos, hogy ezt a számot a nyolc részes (ennyi lett az első évad csak, de lesz folytatás) Veep fogja elérni nálam, esetleg megugrani.
9/10
