A Viasat Nature műsorán debütál a Lost - Eltűntek című sorozatból és A Gyűrűk Ura filmtrilógiából is ismert színész saját fejlesztésű műsorának, a vadállatokat bemutató "Dominic Monaghan és a vadak" (Wild Things with Dominic Monaghan) nevű dokumentumsorozat legújabb évada.

A berlini születésű, de angol nemzetiségű színész aktív környezet- és állatvédő, ezen műsorában pedig Földünk legveszélyesebb és legnehezebben megtalálható élőlényeinek nyomában jár. Megvizsgálja a veszélyesnek kikiáltott állatokról szóló mítoszokat, hiedelmeket, és kísérletet tesz arra, hogy megcáfolja azokat, méghozzá mindezt az állatok természetes élőhelyén.

A színész-műsorvezető elárulta, hogy milyen sérüléseket szerzett a forgatás során, melyik volt számára a legcsodásabb pillanat, és elmesélte, milyen állatokkal is él együtt. A Viasat Nature-ön április 24-én, este 7 órakor új évaddal folytatódó műsor házigazdájával készült interjú magyar fordítását csak itt, nálunk olvashatjátok. Dominic Monaghan magyar hangja az új évadban Sarádi Zsolt lesz.

Az emberek többsége biztosan megriadna akkor, ha szemben találná magát egy vadállattal. Ez természetes reakció, így jogosan is merül fel a kérdés, vajon mennyire kell vadnak lenni ahhoz, hogy valaki a Föld legveszélyesebb állatait a természetes élőhelyükön keresse fel.

Igen, mindenképpen érdeklődnöd kell a téma iránt. Sokan félnek ezektől az élőlényektől, és azoktól a helyektől, őserdőktől, óceánoktól, sivatagoktól, ahol előfordulnak. Ezért úgy gondolják, hogy aki ezek iránt érdeklődik, az nem százas. De én nem érzem magam őrültnek, egyszerűen csak kíváncsi vagyok - meséli a színész.

A Dominic Monaghan vezette, 2013-ban indult természetfilm-sorozat egyik fő célja, hogy közelebb vigye a nézőkhöz azokat az állatokat, amik sokakat halálra rémítenek, és emellett leromboljanak jó néhány olyan hiedelmet, amelyeknek nincs valóságalapja.

Nem volt az olyan régen, amikor az emberek a gorillákhoz, oroszlánokhoz vagy tigrisekhez hasonló állatokra úgy tekintettek, mint valamiféle szörnyekre. Ez az érzés persze bizonyos szinten még mindig bennünk van, de már sokkal többet tudunk az állatokról, mint korábban. És már nem úgy tekintünk rájuk mint olyan teremtményekre, amik bánthatnak minket. Bár vannak, amik ezt könnyen megtehetik.

Sokan azt gondolják, hogy minden skorpió veszélyes, hogy minden kígyó csúszós és hogy a pókok éjszakánként belemásznak a szánkba és ott alszanak. Ez csak pár példa egyszerű, hamis mítoszokra, amik nem segítenek az embereknek, és az állatok megítélésének sem tesznek jót.

A színész elárulta, hogy tart otthon jó néhány állatot, de számára a háziállatok nem ugyanazt jelentik, mint a legtöbb ember számára.

Van egy pitonom, két gyíkom, egy tarantulám, három csörgőkígyóm és két méhkaptáram. Ezeket az állatokat nem annyira a társaságuk miatt tartom, hanem inkább azért, hogy megfigyelhessem hogyan élnek, hogyan viselkednek. Szó se róla, élvezem, amikor velük foglalkozom, de mindezt azért teszem, hogy minél többet megtudjak róluk.

Dominic Monaghan legismertebb szerepe a Lostbéli figurája mellett A Gyűrűk Ura Trufája, teljes nevén Borbak Trufiádok. Aki látta a Tolkien műveiből készült filmeket, az tudhatja, hogy jó néhány természetfeletti, és valóban létező élőlény is megjelent a filmben. A színész mesélt arról is, milyen állatokkal dolgozott együtt a forgatás alatt.

Nem sok állattal volt dolgunk a filmforgatás során. Az egyik jelenetben, amikor egy vadászpókkal bajlódtam a földön, akkor volt ott mellette még pár százlábú is, de nagyon kevés ehhez hasonló jelenetem volt. Lovakkal viszont elég intenzíven dolgoztunk és velük mindig csodálatos a munka. Az ember és a ló közti kapcsolat elég mély és egyedi tud lenni. A munka nagy részében azonban emberekkel dolgoztunk, persze előfordult, hogy odatévedtek állatok a közeli erdőből, de mindig visszatereltük őket és forgattunk tovább.

Az nem olyan szokatlan dolog, hogy valakit érdekeljenek a különféle állatok, a vadállatok. Az viszont már annál inkább, hogy valaki újra és újra visszamenjen a természetbe és felkeresse a legveszélyesebb állatokat azok természetes élőhelyén. Hogy honnan eredhet az ilyen fokú kíváncsiság? Monaghan sem tudott rá egyértelmű választ adni.

Amennyire vissza tudok emlékezni, mindig is megvolt bennem ez a kíváncsiság. A legkorábbi emlékeim egyike, amikor hat vagy hét éves lehettem, és Olaszországban, a bátyámmal megpróbáltunk elkapni pár gyíkot. Mindig is lenyűgöztek a dinoszauruszok, a világűr, és azok a feltételezett élőlények, amik odakint élhetnek. Rengeteget olvastam kisgyerekként tigrisekről, gorillákról, orángutánokról, a Galápagos-szigetekről, de ez akkor még nem volt több puszta érdeklődésnél.

Gyerekként például mindig is különösen izgattak a hangyák. Minden alkalommal, amikor megláttam egy fészket, belenéztem és játszottam az ott levő hangyákkal. Biztos, hogy zavartam őket, azt is mondhatnám, hogy az idegeikre mentem. Mindig is jellemzett a kíváncsiság, az hogy többet tudjak meg dolgokról.

A filmforgatás sohasem veszélytelen dolog, de ha az ember különféle őserdők belsejébe, vadállatok területére merészkedik, az kimondottan nem biztonságos. Monaghannek volt is néhány kellemetlen esete, ami bizony orvosi beavatkozást igényelt.

Nagyon ügyelek arra, hogy ne sérüljek meg, de volt jó pár alkalom, amikor az állatok okosabbak voltak, mint én. Azt hiszem, ha komolyan megsérülnék, és az már kihatna az életem hátralevő részére, akkor az lenne az a pont, amikor el kellene gondolkodnom, hogy folytassam-e. Eltört már néhány csontom, megvágtam már magam számtalanszor, de sosem múlt el a vonzalom, mindig vissza akarok menni a természetbe, a vadvilágba. Úgy értem, ha nem forgatnám ezt a műsoromat, akkor is utaznék, és azt hiszem, hogy az életem végéig az állatok nyomában lennék. Mert ez az, ami motivál arra, hogy utazzak.

A "Dominic Monaghan és a vadak" forgatása során nem egy olyan momentum volt, ami beleégett a műsorvezető és a stábtagok emlékezetébe. Ezek közül emelt ki párat a színész.

Láthattuk, hogyan operálnak meg egy afrikai elefántot, egészen elképesztő volt. Nagyon közel jutottunk egy hatalmas hím orángutánhoz Indonéziában, az is magával ragadó élmény volt. Nagy rajongója vagyok a rovaroknak, hüllőknek, és előfordult, hogy olyan dolgokat is láttunk, amikre nem számítottunk. A különféle vándorhangyák és a különösen viselkedő sáskák mind-mind ámulatba ejtettek. De ami egészen lenyűgözött, az az volt, hogy élőben láthattam Ecuadorban egy hálódobó pókot.

Ez a pók úgy vadászik, hogy a hálóját a hátsó lábain tartja és folyamatosan pásztázza az erdő talaját. Amikor pedig meglátja a zsákmányt, akkor úgy rádobja a hálót, ahogy a halászok teszik munka közben. Az állatvilág csodálatos, ez a gondolat mindenhová elkísér.

Köszönet az interjúért a Próbakő Kommunikációnak és a Viasat Nature-nek! Az interjút készítette Ewa Wieczorek, fordította Jasinka Ádám.