Amikor az egyik, ha nem a legjobb jogi drámát jegyző és az epizódjait néha rendező King-házaspár bejelentette, hogy a hetedik szezonnal kiszállnak A férjem védelmében-ből, akkor őszintén elkeseredtem, hiszen a látásmódjuk, a társadalomkritikájuk, a véleményük egyes témákról szerves és nagyon fontos részét alkották a sorozatnak. Ahogyan Aaron Sorkin a The West Winget, vagy ahogyan David E. Kelley a Boston Legal-t, Michelle és Robert King úgy határozta meg a The Good Wife-ot, a heti ügyeket, a karakterek viszonyát egymáshoz és a valóságban is megtörtént esetekhez. Nem csoda, hogy az író házaspár nélkül már a CBS sem szerette volna feltétlenül folytatni a díjnyertes és tényleg maradandót alkotó jogi drámáját.
Mivel magyar szinkronnal nézem a sorozatot, ezért nem is értem még a végére, ami abból a szempontból mindenképpen pozitívum, hogy az űr, amelyet A férjem védelmében biztosan hagy maga után, még nem alakult ki nálunk idehaza. A King-házaspár szerencsére azonban nem hagy fel az írással, hiszen egy három éves szerződést írtak alá tavaly a CBS Television Studios-zal, amelynek első eredménye a június 13-án debütált BrainDead című politikai thriller, amely szinte ugyanazt a szintet tudja már az első rész alapján, amit a Julianna Margulies főszereplésével készült jogi széria, csak sokkal több humorral és misztikus elemmel, és kevesebb ügyvédeskedéssel.
A BrainDead ugyanis egy olyan politikai dráma, melyben az emberek, főként a Fehér Házban dolgozók agyát idegen életforma falja fel, és veszi át a megfertőzöttek felett az irányítást. A sorozat úgy indul, hogy egy meteor becsapódik valahol Oroszországban, majd az űrből érkezett elemet az Amerikai Egyesült Államokba szállítják, ahol épp pénzügyi válsággal küzd az államapparátus, és aminek eredményeként százezer embert kellene elbocsájtani egyik napról a másikra. A demokraták és a republikánusok vitájának azonban nem csak az a következménye, hogy szinte kiürül a Fehér Ház, hanem hogy nem jut pénz a frissen az államokba szállított meteor részletes kivizsgálására sem. A TOVÁBB mögött folytatom a kedvcsinálót.
A meteorral érkező idegen lények, kis hangyaszerű bogarak így könnyen kiszabadulhattak nem csak a hordozójukból, hanem abból az épületből is, ahol elraktározták a meteort és útjukra indulhattak, hogy minél több embert fertőzzenek meg.
A BrainDead főszereplőjét a legutóbb a 10 Cloverfield Lane-ben játszó Mary Elizabeth Winstead alakítja, akivel szemben elsőre kétségeim voltak, de magasan túlszárnyalt minden elvárást és sokkal jobb színésznő, mint azt eddig gondoltam volna róla. A figurája, Laurel Healy egy kevésbé, vagy talán egyáltalán nem is sikeres dokumentumfilm-rendező, akinek nem csak a filmjeihez nem sikerül elég pénzt összekalapoznia, de diákhitelét sem tudja könnyen törleszteni. Az egyik családi látogatáson édesapja (Zach Grenier) felajánlja neki, hogy állja a költségeket és segít a hitelében is, ha egy évig D.C.-ben dolgozik és jobb keze lesz a demokrata szenátorként dolgozó bátyjának és információkkal látja el a Fehér Házból. Laurel végül félig belemegy az alkuba, és hat hónapra Washingtonba szegődik, akkor még egyszerű, irodai munkára.
A történetről nagyon sok mindent nem szeretnék elmondani, alapnak szerintem ennyi elég, hiszen mint mindent, ezt is nektek kell felfedezni és nektek, nézőknek kell megélni az egyes szituációkat, A férjem védelmében-ben is megszokott remek párbeszédeket és persze, a remek színészi alakításokat. Laurel bátyját egy igazi krimiveterán, a Döglött aktákban és a Law&Order: Special Victims Unitban is több évet lehúzó Danny Pino alakítja, a sorozatban kulcsszerepet játszó egyik republikánus szenátort a Monkkal világhírűvé váló Tony Shalhoub formálja meg, mellettük pedig feltűnik még az az Aaron Tveit is, akit a Graceland óta imádok.
A BrainDead le sem tagadhatná készítőit, hiszen a jelmezekben, a rendezésben, a díszletekben és még a zeneválasztásban is hajaz, mit hajaz, szinte ugyanazt hozza mint A férjem védelmében, és engem szerintem ezzel nyertek meg már az első jelenetek alatt. A brutálisan hosszú 18 és fél perces cold open után beindultak az események, és azt kell mondanom, hogy régen láttam ennyire jól felépített, a karaktereknek, a történetnek és mindennek megágyazó első részt, amely egy másodpercig nem engedte el a kezem, nem untatott és úgy ért véget, hogy már most nézném az egész, tizenhárom részes szezont.
A visszatérő zene, a megfertőzött emberek tekintete pedig mindent visz. Aki imádta A férjem védelmébent, az ha teheti és ideje engedi nézze meg a BrainDead első részét, mert egyrészt ilyet szerintem még tévében nem nagyon láttunk ilyen minőségben, és mert Michelle és Robert King megmutatta, hogy nem csak egy történet és nem csak egy jól megrajzolt karaktercsapat van a fejükben.
