Az RTL Klub-nál úgy döntöttek, hogy indítanak egy olyan műsort, egy olyan formátumot, aminek Magyarországon nem igazán van hagyománya. A főzésre persze különféle variációkat láthatunk a magyar tévés világban, elég csak a kamerával farkasszemet néző és a pult mögött többnyire egyedül dolgozó receptajánlókra (Stahl konyhája, Ízes élet), a vicces párosokra (ReceptKlub), vagy éppen a kulturális és hagyományőrző vonalat is felmutató (Gasztroangyal) műsorokra gondolni. A versenyszerű főzésre viszont eddig csak egy változatot kaptunk, ám a Viasat3 készítette Mesterszakács nem lett az ország kedvenc műsora. Félreértés ne essék, nem a tévéadó miatt nem vált be ez a recept, egyszerűen csak nem volt vevő akkor a magyar nézőbázis egy ilyen realityre.

 A konyhafőnök azért is volt meglepő húzás az RTL Klub-tól, mivel egy olyan témát tálal országos lefedettségű adón, ami merőben eltér az eddig megszokott kínálattól, a scripted- és dokurealityk sorától. Ebből a szempontból mindenképpen dicséretes lépés, hiszen nem a sokak által szidott műfajból kap még egy szeletet a néző, hanem egy olyan valóságshowt lát (mert lényegében az, valóságshow), amiben nem profi énekeseket és vagy táncosokat keresnek a zsűritagok.

 Az első rész alapján A konyhafőnök egy tisztes iparosmunka, amiben van egy kis dráma, egy teáskanál feszültség, egy csipet humor és pár olyan hozzávaló, amire nem mindig szeret az ember ráharapni, mivel marja a nyelvünket.

 A verseny lényege, hogy adott harminc hobbiszakács, akik a tízmillió forintos fődíjat szeretnék megnyerni és ezért különféle főzéssel kapcsolatos feladatokat kell teljesíteniük. Az első adásban hat játékost ismertünk meg, akik közül a rész végére egy valakit már ki is ejtettek a zsűritagok, jobban mondva az illető saját magát ejtette ki, hiszen a párbajban bukta el a továbbjutás lehetőségét, de ennyire ne szaladjunk előre.

 A műsor zsűrijét három szakmájában elismert ember alkotja. Az egyikük és talán a legnagyobb meglepetés számomra Fördős Zé gasztroblogger volt, aki nem véletlenül áll a trió középső helyén. A stílusa laza és természetes, jókat mond és ő szerintem a legszimpatikusabb is. Az ételkritikus Vajda Pierre egyelőre fakó volt, persze mondott egy-két jó gondolatot és poént, de összességében tőle többet vártam, viszont egy rész alapján nem szabad érdemben kritizálni senkit sem, főleg, hogy napi realityről van szó. A zsűri harmadik tagja Bernáth József már érdekes kategória, a szigorú séf szerintem egy picit túl sokat játszik és nem tudom komolyan venni, pedig ha valaki nagyon ért a dologhoz, akkor az ő. A stílusa számomra taszítóvá teszi.

 Az első adásban két feladatot kaptak a versenyzők, az első az volt, hogy el kellett készíteni a saját kedvenc ételüket, azt ami az ő specialitásuk. A második körben pedig az előző feladat győztese dönthetett arról, hogy a többi játékosnak egy könnyű, egy közepes vagy egy nehéz fogást kelljen-e elkészítenie. A védettséget kapott versenyző lehet, hogy taktikázott, bár az első adásban nem hiszem, hogy így gondolkoznának, mindenesetre a legnehezebbet választotta, ami egy csokoládé szuflé volt, gyömbéres körtemártással. A játékosoknak - akik között volt olyan, aki nem is evett még ilyen édességet - a séf elkészített mintája alapján kellett dolgozniuk. A végeredmény persze felemásra sikeredett.

 Az adás végén az utolsó két versenyzőnek kellett párbajoznia, s az aktuális feladat az ízlelőbimbók párharca volt, öt-öt fűszert kellett felismerniük.

 A konyhafőnök első része egy korrekt főzős reality első epizódja volt, nem volt semmi különleges, de nem is volt rossz, vagy unalmas. A közepesnél is picit jobbra értékelem, mert mindig volt valami, ami érdekelt az adás adott részében, csak ha már reality, akkor egy picit több erre a műfajra jellemző vonást várnék. Tudom, sokan pont a bulváros témák miatt nem szeretik ezeket a műsorokat, nem is pont ezekre gondoltam, de egy-két dráma, vagy feszültség jót tenne A konyhafőnök ívének. De persze ezt is mértékkel, mert át lehet esni a ló másik oldalára is.

Fotó: RTL Klub Sajtóklub