Mars - Utunk a vörös bolygóra (pilotkritika)

2016. november 11. - Jasinka Ádám

Most vasárnap debütál több mint 170 országban egyszerre a Magyarországon forgatott, fikciós és dokumentarista elemeket ötvöző Mars című sorozat első epizódja a National Geographic Channel műsorán. A történet két idősíkon, a jelenben és a jövőben játszódva mutatja be az űrutazás következő nagy lépését, a Marsra szállás valós és képzelt eseményeit az előkészítéstől a kudarcokon át a megvalósulásig.

mars4.jpg

A Mars - Utunk a vörös bolygóra executive producerei (van erre magyar kifejezés?) közt megtaláljuk a többek között A Da Vinci-kód-filmeket és az Apollo-13-at is rendező Ron Howardot és a sok más mellett a most 15 éves 24-en is dolgozó Brian Grazert. Kettejük és persze a stáb többi tagjának szakértelme és tapasztalata pedig meg is látszott az első epizódon, amely tényleg fele-fele arányban volt dokumentumfilm és fikciós scifi dráma. Ugyan minden idősíkváltás előtt határozottan jelzik a nézőknek a fekete alapon megjelenő hatalmas fehér színű évszámmal, pontosan milyen évet is írunk az adott szálon, a készítők azonban nem csak ezzel szerették volna érzékeltetni, melyek a valóságos események és melyek a képzelet szüleményei. A kritika a TOVÁBB-ra kattintva folytatódik.

mars2.jpg

A 2016-ban, azaz a jelenben játszódó események, a megszólaló személyek és a mutatott jelenetek mind valósak, azaz a Mars félig ténylegesen dokumentumsorozat tele rengeteg információval, és az ilyen produkciókra jellemző nagy kijelentésekkel, bizakodó és csillogó szemű tudósokkal, kutatókkal és emberi ésszel lassan fel sem fogható és használatukat meg nem érthető technikai berendezésekkel, számításokkal. A másik részét, a 2033-ban, azaz a jövőben játszódó jeleneteket nézve pedig az az érzésünk, mintha egy másik tévéadóra kapcsoltunk volna, és a NatGeo után valamelyik mozicsatornán elcsíptük volna a Mentőexpedíció előzményét, csak Matt Damon nélkül.

mars1.jpg

Erre az érzésre nem csak a mozifilmes kivitelezés, a tagadhatatlanul remek látvány és rendezés (és persze a színek, azokért különösen rajongok), hanem a Bálna, mint lassan hazánk egyértelmű űrközpontja is ráerősít. A színészi játékon picit érződött, hogy tévére szánt produkciót látunk, nem tudom szándékosan van-e benne (számomra legalábbis) kevés ismert név, de amennyire jót tett neki a frissesség, annyira hiányzott egy-két igen neves, húzó karizmájú színész a sorozatból. Az első részben még nem jutottak nagy szerephez, de mindenképpen meg kell emlékezni arról, hogy két magyar színész is játszik a sorozatban; Sarbó Kata matematikust, Haumann Máté pedig a fikciós Nemzetközi Tudományos Mars Alapítvány egyik vezetőjét alakítja.

mars3.jpg

A kvázi főszereplővel, a Marsra küldött hat fős csapat vezetőjével kissé nehéz volt megbarátkoznom, és nem mondom, hogy maradéktalanul sikerült megkedvelnem őt a rész végére, de talán nem fog zavarni abban, hogy a folytatást is élvezzem. A Mars - Utunk a vörös bolygóra kissé hasonlít a Titanic című film elejére, amikor valós személyek és események keverednek az írók által kitalált világgal. Ez a kettősség pedig az elején nagyon fura volt, de szerencsére a közel egy órás első részben - ha valaki vevő az ilyesmire - könnyen rá tud hangolódni a sorozat ritmusára.

Aki a mozifilmes, sorozatos élményt keresi, az is megtalálja benne, amire vágyik, és aki az űrutazás újabb nagy lépésének előkészítésére, a tudósok, az ebbe a vállalkozásba pénzt és energiát fektető emberek (pl.: Elon Musk) véleményére, meglátásaira kíváncsiak, azok számára is érdekes lehet a NatGeo új sorozata. A Mars - Utunk a vörös bolygóra egy nagyon különleges produkció, és talán nem is kérdés, hogy a dokumentumsorozatok jövője a kevert műfajban keresendő.

Fotó: FOX

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.