Az Amerikai Egyesült Államokban elég ritkán fordul elő az, hogy egy onnan nézve külföldinek mondott sorozat adásba kerüljön valamelyik kereskedelmi tévécsatornán. Erre egyfelől nincsenek rászorulva, hiszen évente annyi saját gyártású szériát tűznek képernyőre, hogy hely és pénz se nagyon lenne talán külföldi produkciókra, arról pedig nem is beszélve, hogy a nem amerikai sorozatok nem az amerikai nézők szokásainak (elvárásainak?) megfelelően épülnek fel. Emiatt láthatjuk elég gyakran azt, hogy ha egy német, egy latin-amerikai, vagy egy skandináv széria hatalmas sikert fut be, akkor abból elkészül az amerikai - nézőkre szabott - helyi verzió is.
Így járt például a Forbrydelsen (The Killing), a Broadchurch (Gracepoint), a Bron/Broen (The Bridge) és az ominózus, címben is szereplő Titkok és hazugságok is. Ahogy pedig az egy remake-nél lenni szokott, nem csak a történet változhat meg egy kicsit, hanem a karakterek egymáshoz fűződő viszonya is alakulhat, nem ritkán nemet is válthat egy-egy figura, vagy pusztán eltűnhet, és a helyét új szereplő veheti át. Aki látta az eredetit, az ritkán szokott elismerően nyilatkozni a feldolgozásról, aki pedig az újjal ismerkedett meg először, nem gyakran fanyalodik rá a többségében európai alapokra. Persze a remake-ek gyártása nem csak a tengerentúlon, hanem hazánkban is divat, elég csak példaként felhozni az HBO sorozatfelhozatalát, vagy az RTL Klub-os Válótársakat.
A Titkok és hazugságok első szezonja kerek, lezárt történetet mutat be, amelynek végén az írók ugyan résnyire nyitva hagynak pár ajtót, mégsem éreztem feltétlenül azt a finálé után, hogy be kellene nyitnom rajtuk, hiszen megkaptam szinte minden kérdésemre a választ és olyan komplex élményként hatott, hogy nem szerettem volna semmivel sem elrontani. A sorozat azonban talán nem várt sikert hozott az azt vetítő amerikai tévéadónak, és mint tudjuk, az aranytojást tojó tyúkot nem szabad és nem is szokták levágni, így kis gondolkodási idő után bejelentették, hogy folytatják a szériát, méghozzá egy új családdal, egy új gyilkossági üggyel, de most már Cornell (Juliette Lewis) nyomozó figurájára építkezve. A készítők ezzel a lépéssel ingoványos talajra léptek, hiszen eddig ott volt a kezükben az ausztrál fonál, amit mivel teljesen föl is gombolyítottak, segédvezető nélkül kellett ismét tíz résznyi történetet összehozniuk.
A kedvcsinálót a TOVÁBB mögött folytatom minimális spoilerekkel.
Az első évad magasra tette a lécet, és nem csak a történet volt nagyon jó, hanem a képen látható, és a figurákat szinkronizáló színészek játéka is. Azzal, hogy az Amerikai Egyesült Államokban csak ősszel, de idehaza az AXN-en már augusztus végén, 28-án este bemutatkozó szezon egy teljesen új környezetben játszódó esettel foglalkozik, teljesen új szereplők életébe nyerünk majd bepillantást. A második évfolyam első két részét premier előtt nézhettük meg az AXN jóvoltából, ami egy tök jó dolog, de azzal, hogy a szériából csak heti egy epizód kerül képernyőre, így elég sokat kell várnunk arra, hogy választ kapjunk a második rész végén látott eseményekre. És mivel ez egy krimi, húzták is az idegeinket.
A Titkok és hazugságok folytatásának egyik főszereplője Eric Warner (Michael Ealy), aki nem csak, hogy a családi magántőke-vállalat új igazgatója, de friss házas is. Az élete látszólag minden szinten rendben van; sikeres, jómódban él, szeret dolgozni és szereti is a munkáját, a felesége csinos, kedves és bájos, valamint pontos, precíz, a maga területén kiemelkedően teljesít. Az egyik este, egy baráti összejövetel azonban nagyon rosszul végződik. Eric felesége, Kate (Jordana Brewster) több emeletnyi zuhanás után életét vesztette. Az első rész pedig itt nyit, jobban mondva azzal a jelenettel, ahogy a férj rohan lefele az irodaház lépcsőin, majd kifut az épület elé, és azonnal a hatalmas vértócsában fekvő feleségéhez siet.
Kis idő elteltével megérkezik a rendőrség, és Cornell nyomozó is, aki a tőle megszokott érzelemmentes arckifejezéssel, karót nyelt, rideg stílusával és kissé ideges járásával máris feltérképezi a helyszínt és fejben jegyzeteli is a gyanúsítottak listáját. Ahogyan azt az első szezontól megszokhattuk, Cornell a második évad első két részében sem szerepel valami sokat. A nyomozás továbbra sem a szemünk előtt történik, a kihallgatásokat a főszereplőhöz hasonlóan mi nézők is csak kívülről követjük végig, így se azt nem tudjuk, mit kérdez a nyomozó, se azt, mi a kérdésekre adott válasz. Tanácstalanok és kiszolgáltatottak vagyunk, és ezt imádtam már az első szezonban is.
Cornell úgy a főszereplője, és főként mozgatórugója a történetnek, hogy képernyőn töltött ideje csekély a többi karakteréhez képest, és a Titkok és hazugságok úgy nevezhető kriminek, hogy sem a helyszínelésbe, sem a nyomozásba, sem a bizonyítékokba nem látunk bele. Mi nézők a főszereplő árnyékaként veszünk részt a történetben, Ericet követjük mindenhova, az ő emlékeiben kalandozva ismerjük meg, hogyan találkozott a feleségével, milyen konfliktusaik és szép pillanataik voltak. Már az első évfolyamban is ez volt az érzésem, de most még szembetűnőbb, hogy ebből akár két sorozatot is lehetne forgatni. Az egyikben a nyomozókat, a rendőri munkát látnánk, a másikban pedig azt, amit végeredményben meg is kapunk a tévében; az emberi drámát, azt, hogyan dolgozza fel az illető a traumát, hogyan kezeli azt a helyzetet, hogy a rendőrség szemében ő a fő gyanúsított és minden lépését, múlt- és jelenbeli tettét megkérdőjelezik, valamint hogy
a rendőri manipuláció és az alkalmazott kis pszichológiai trükkök hatására hogyan kezd el kételkedni saját magában, a saját igazában.
A leglátványosabb jelenet ebből a szempontból az volt, amikor hosszas kerülgetés után Cornell végre kihallgatta Ericet, és szembesítette a menet közben szorgos munkával összeszedett bizonyítékokkal. Nem tudhatjuk, hogy kijátszotta-e minden kártyáját, de elég érzékletes pillanat volt, ahogy a legkülső körből egy kicsit beljebb léphettük a megoldás felé. Ennek a sorozatnak köszönhetően - ha ez volt a célja, ha nem - átérezhetjük, milyen is egy gyanúsított "élete", milyen amikor minden lépését figyelik, amikor titkos, örökre elfeledettnek hitt információkat ásnak elő a múltjából és milyen érzés, amikor hirtelen szembesítik a bizonyítékokkal, vagyis azok egy részével és az eddig tisztának, szentnek hitt szeretteinek felfedik igazi valóját.
A Titkok és hazugságok új szezonja ugyan döcögősen indult, és pár fordulatot ki lehetett sakkozni az első jelenetek során, a második részben szerintem már egy az egyben ugyanazt a hangulatot hozta, amit az első évadban, és hiába újak a szereplők és a magyar hangok, a légkör és a történetvezetés közel hasonló, Cornell pedig ugyanolyan, mint korábban; kiszámíthatatlan , titokzatos, és bár neki kellene megnyugtatnia minket, pont tőle tartunk a leginkább és amikor feltűnik már sejtjük is, hogy semmi jóra nem számíthatunk.
Fotó: AXN
