A köztévé már-már veteránnak számító vígjátéksorozatának legutóbbi, negyedik évadja számomra annyira félresiklott, hogy alig tudok a képernyőre került 24 epizódból emlékezetes, vicces jeleneteket felidézni, de még konkrét részeket is nagy nehezen tudok előcsalogatni a humor-raktáramból. A Munkaügyek - IrReality Show az első évad óta folyamatosan változik és ez a természetes. Emberek írják, változnak ők is, ezálltal a stílusuk, a látás- és előadásmódjuk is alakul és lehet, hogy mást tartanak fontosnak, viccesnek most, mind három-négy évvel ezelőtt.
A negyedik évadra behozott új író(k) azonban sajnos lejtmenetbe állították a sorozatot és persze nem fair, hogy csak egy-két embert hibáztatok a Munkaügyek - IrReality Show megbicsaklásaiért, unalmas, üres epizódjaiért, de érdekes módon azzal, hogy idén már csak ketten írják a történetet (Litkai Gergely és Kovács András Péter), valamint hogy új line producert is kapott a sorozat, valahogy más lett az összkép és bár nem tudott ugrásszerűen megnőni a minőség, az irány, amelyen elindultunk az 5x01-gyel számomra sokkal értékelhetőbb és sokkalta élvezetesebb, mint a negyedik évados ámokfutás.
Az irodák életében, a közigazgatásban nem ritka az átszervezés, a sorozat talán ennek megfelelően, de ismét kijátszotta ezt a kártyát és habár nem sikerült még mindig felülmúlni az ominózus, átszervezéses-pletykás részt az első évadból, összességében korrekt nyitányt láthattunk, ami hozott jó pár vicces jelenetet és végre ismét felállították a görbe tükröt a magyar bürokrácia elé és elég sok olyan szituációt, helyzetet teremtettek ebben a részben, amely sajnos nagyon is jellemző talán az egész magyar társadalom mentalitására, a munkamódszerre.
Arra gondolok például, hogy a főnökök rendre próbálják az ismerőseiket, a családtagjaikat előnybe, jövedelmező pozícióba hozni. Az sem ritka, hogy egy-egy átalakítás, átszervezés során a munkatársak előre fúrják, előre fenyegetik egymást, hogy majd, ha hatalmat kapnak, akkor visszavágnak a korábbi sérelmekért. Az ötödik évados szezonkezdésben - igaz csak említés szintjén - de megjelent a korrupció, a hűtlen kezelés is és az, hogy sokszor a felelősöket nem megbüntetik, hanem előléptetik vagy áthelyezik egy másik pozícióba.
A korábbi epizódokból hiányoltam ezt a valóságot, ezt a sajnálatosan nem tisztességes magyar rendszert és kifejezetten örülök annak, hogy ilyen szinten sikerült ezt belecsempészni a megszokott inkompetenciával együtt. Az előző évaddal ellentétben előrelépés történt a részek szerkesztése terén is, ugyanis szinte nem is volt üresjárat az 5x01-ben, minden karakter érdemben részt vett a történetben és senki sem volt túl sok vagy túl kevés. Azt nem mondom, hogy nem szerettem volna többet látni egyes szereplőkből, de maga az összhatás meglepően kellemes és szórakoztató volt.
Annak is örülök, hogy nem erőltették bele a karakterek tipikus húzásait, mozzanatait a részbe és János gyógyszerfüggőségét is mérsékelten, felületesen kaptuk most ellentétben a korábbi részekkel. Nem beszélve arról sem, hogy végre nem csak sablonokból álltak a szereplők, hanem volt néhány önálló, stílusban saját magukhoz is illő, nem univerzális mondatuk. A negyedik évadban ugyanis szerintem sokszor előfordult, hogy olyan párbeszédeket írtak a készítők, amelyekben nem igazán volt lényeges a szereplők személye.
Az ötödik évad első része az új irány és lendület mellett új szereplőket is hozott, ugyanis a Katalint váltó Erzsébet helyére egy új személyzetis érkezik, aki habár jellemét, személyiségét tekintve közel áll Róberthez, jócskán túl is tesz rajta és ez a lekezelő, kicsit talán mogorva, "old meg magad" stílus szerintem nagyon jót fog tenni az irodának és a sorozatnak is. Az évad első részében még nem kapott ez a figura olyan hű de nagy poénokat, de szerintem meg fogják találni az írók a hangját, hiszen Róbertnél is kellett pár rész, mire beért a stílusa.
A másik új szereplő egy új pozíciót fog betölteni az átszervezett hivatalban, ugyanis ő lesz a jogtanácsos. Ez a karakter még nem tűnt fel ebben a részben, de talán róla beszéltek a legtöbbet és sikerült valamennyire megalapozni a figurát úgy, hogy nem is láttuk és nem is szólalt meg.
Az ötödik évad első részének irányával én elégedett vagyok és bár nem vártam a negyedik évad után annyira a folytatást, most pozitívan csalódtam és volt két olyan poén, amelyért igencsak megérte megnézni ezt az epizódot. A Munkaügyek - IrReality Show-nak ideje lenne visszatalálnia a helyes ösvényre és szerencsére úgy látszik, az írók a jó irány felé fordították a sorozatot az első rész alapján.
