A magyar FOX a világpremier előtt pár újságírónak és bloggernek levetítette a régóta várt, kisvárosban játszódó, misztikus-thrilleres krimi, a Wayward Pines első részét. A premier nagy örömömre magyar szinkronos volt és nem csalódtam Kertész Andrea hangválasztásaiban és persze a színészek tehetségében sem, de erről a cikk végén, részletesebben.
A Wayward Pines egy tíz részes sorozat, ami Blake Crouch azonos című regénytrilógiája alapján készült, a főbb szerepekben pedig olyan színészeket láthatunk mint Matt Dillon, Melissa Leo, Juliette Lewis, Carla Gugino, Terrence Howard, Reed Diamond és Toby Jones, de szerintem így is van olyan a neves gárdából, akit kihagytam. Azonban nem csak színészi, hanem készítői oldalon is ismert embereket találhatunk, ugyanis az egyik producer M. Night Shyamalan, a kilencedik epizódot pedig Antal Nimród rendezte.
A sorozat első részét a magyar tévézők nem csak az amerikai premierrel láthatják majd egyszerre, mivel a FOX több mint 120 országban fogja május tizennegyedikén leadni a bevezető epizódot. Ez pedig nem lesz egyedi alkalom, sőt, eddig sem volt példa nélküli, ugyanis a The Walking Dead ötödik évadát már így adták és a hatodik is így fog érkezni, valamint a sorozat alapjául szolgáló képregény alkotójának másik szériája, az Outcast is jön majd a FOX-ra.
A címben azért olvashatjátok Stephen King nevét, mivel a könyvtrilógia stílusát sokan az ikonikus horrorszerzőjéhez hasonlítják és ez némileg vissza is köszönt az első részben, a Viharszigetre pedig azért tettem utalást, mivel a Wayward Pines hangulata és a történet alapja némileg rímmel Martin Scorsese filmjére. Ezzel persze semmi baj nincs, főként, hogy nem másolásról van szó, hanem csak arról, hogy a rész megnézése után ez a film ugrott be elsőként, mint hasonlítási alap.
A Wayward Pines-ról az első, amit el tudok mondani, hogy nagyon szépen és következetesen fényképezett. Az első résznek végig szürreális hangulata volt amiatt, hogy a kisvárosban játszódó jeleneteket szándékosan egyszerű beállításokból vették fel. A képen nagyon ritkán láthattunk egynél több embert és a belső, letisztult terek domináltak. A szereplők arcai voltak a képernyő fókuszpontjában és hangsúlyt kaptak a nem egyszer szimmetrikus, már-már Wes Anderson-t idéző mértani pontossággal fixált kompozíciók is.
A nem a kisvárosban játszódó jelenetek rendezettséget tekintve elütöttek a többitől. A külső, emberekkel teli, zsúfolt helyszínek kontrasztban állnak a kis túlzással üres, nagyon zárt hatást keltő jelenetekkel, ezzel pedig folyamatosan tudatosítják a nézőben, ha nem is jön rá azonnal, hogy két különböző világot szemlél.
A történet szerint Ethan Burke titkosszolgálati ügynök és társa két eltűnt ügynök után nyomoznak, amikor balesetet szenvednek, Ethan pedig Wayward Pines-ben ébred fel. Nem is mondanék többet a történetről, mert nem lehet úgy megfogalmazni, hogy ne áruljak el bizonyos eseményeket. A lényeg annyi, hogy a főszereplő különös helyzetekbe sodródik és a rész végén rájön arra, hogy közel sem lesz olyan egyszerű dolga, mint hitte.
A rendezést külön érdemes megdicsérni, szeretem az ilyen aprólékosan, tudatosan, nem csak durr bele, csapó! felvételeket. A legtöbb kisvárosban játszódó jelenet lassú volt, a szereplők csak ritkán kapkodtak, megfontoltan jártak és mozogtak, ez is fokozta a másik világtól való különbözőséget. A történetben viszont voltak hirtelen a nézőre ijesztő események, amik megtörték az egyenletes lassúságot, de mivel ügyesen tálalták, jó volt nézni ezeket.
A látványba beletartozik még a főcím is, ami egész ötletes lett a makett város körbejárásával. Nem mellesleg, így van még egy plusz áthallás az első részben megismert történet és egy vizuális elem között.
Az érzékeinkre ható látványelemeken túl a színészi játék is pazar volt. Az alakítások egy szinten mozogtak, de azért voltak, akik bizony fölfelé kilógtak a sorból. Az egyikük, aki nagyon tetszett az Melissa Leo volt, de az ő játékához kellett a zseniális magyar szinkronhang, Kovács Nóra, aki megint valami fantasztikus teljesítményt nyújtott. A kedvenc női orgánumaim egyike, elsősorban a lágy, halk, súgásszerű stílus miatt, amire most rátett egy lapáttal, megspékelve szándékosan eltúlzott színpadiassággal. Nagyon jó élmény volt hallgatni a hangját és látni a színésznő játékát, remek páros.
A többiek közül nem emelnék ki senkit sem, ahogy a színészek a képernyőn, úgy a színészek a hangjukkal mind-mind remekül játszottak és a hangválasztás szerintem egyik szereplőnél sem sikerült rosszul. A Wayward Pines-t érdemes magyarul nézni, mert ilyen szinkroncsapatot ritkán tudnak egy sorozathoz összeterelni.
A sorozat első része összességében több volt mint kellemes meglepetés, az pedig csak fokozta az élvezeteket, hogy moziban nézhettem meg az epizódot. Az egy-két, máshol már látott történeti elem miatt nem tökéletes alkotás, de szerintem a látvány, a színészi játék és a rejtély miatt ez magasan jobb az átlagnál.
A képek forrása: FOX
