A köztévé műsorai közül tavaly a Gasztroangyal, idén tavasszal pedig a Magyarország, szeretlek! ünnepelte a századik adását és most ehhez a társasághoz csatlakozott a Munkaügyek - IrReality Show is, ami 4x20-as részével érte el ezt a kerek epizódszámot. A sorozatról, ha elfogna egy erősen nosztalgikus, mámoros pillanat, akkor nem tartom kizártnak, hogy hosszú, kacifántos sorokon keresztül tudnám ecsetleni, hogy mégis miért és mennyire jó is ez a magyar szitkom. A harmadik és a negyedik szezon eddig leadott részei alapján viszont annyit változott a humor, hogy egy nosztalgiagőzben fürdő írás sajnos nem tükrözné a valóságot, azt az állapotot, ami jelenleg a Munkaügyeket jellemzi.
A sorozat minősége sajnos hanyatlik. Nem szeretném kerülgetni az ősrajongók számára is fájó igazságot, de ez nem az a Munkaügyek, amibe én anno beleszerettem. A humor természetes változásával, a távozó és érkező írók keltette új iránnyal eredendően nem lenne semmi problémám, mert meg lehetett szokni a harmadik évad nyújtotta szórakozást is, de összességében mégis egy olyan lejtmenet mutatkozik meg a színvonalban, amit ha egyszerűen kellene jellemeznem, akkor a jellegtelen, üres és elnyújtott szavakat használnám.
Az egyik múltkori epizód nézése közben fordult elő velem szerintem először az, hogy nem tudott berántani a történet és az órát néztem, mikor lesz már vége az adott epizódnak. Az eddig leadott 100 részből persze nagy teljesítmény, hogy csak egy volt olyan, ami szerintem nagyon kilógott a sorból és el is ismerem, hogy ha nem is mindig egyenletes a minőség, de mindig vannak apró, humoros jelenetek, amik részben kárpótolnak a sivár és egyszerű történeti elemekért. A kép azonban közel sem ennyire jó, mivel sokkal több mostanában a negatívum, mint a jó, vicces pozitívum.
A századik résztől összességében nem vártam semmi nagy durranást, de talán mégis, szerettem volna látni valami újszerűt, valami nosztalgikus adalékot, valamit ami visszatekint a sorozat és a hivatal történetére. A helyzet azonban az, hogy az egyszeri néző, de talán még a legfanatikusabbak sem jöttek volna rá ennek az epizódnak a nézése közben arra, hogy bizony ez valamiért különleges, legalábbis szimbolikus. A századik rész. Az ünneplés elmaradt, se kivágott jeleneteket, se bakiparádét, semmi különös, az eddigiektől eltérőt nem kaptunk. A századik rész egy korrekt, szórakoztató fejezete volt ennek a hektikus, már-már a sorozat mélypontjának is nevezhető évadnak.
Elnézést kérek azoktól, akik a sorozatot régen nem szerették és most kedvelték meg, illetve azoktól is bocsánat, akik semmiféle minőségingadozást nem éreznek a humorát illetőleg. Nem szívesen írok ilyen rossz hangvételű írást, elhihetitek, de úgy érzem, ki kell írnom a csalódottságot. A Munkaügyek - IrReality Show függetlenül attól, hogy ez a negyedik etap mennyire nem nyeri el a tetszésemet továbbra is előkelő helyet foglal el a kedvelt sorozataim ranglétráján köszönhetően annak a légkörnek, annak az egykor meglévő, a magyar hivatali munkamódszert és morált kifigurázó humornak, amit az utóbbi részekből hiányolok.
Nem azt mondom, hogy csak ezekről a témákról kellene, hogy szóljanak az epizódok, de az elmúlt időszakban a hivatal, az ügyintézés nem játszik központi szerepet és habár a legtöbb rész történetének kiindulópontja valahogy mégis kapcsolódik ehhez, mégsem érzem azt, hogy ne csak kiszolgáló elem, ne csak díszlet lenne ez a régen az egész humor magját képző intézmény.
Az ügyintézésnek görbe tükröt állító tematika hiánya mellett a negyedik évadra sablonossá, kiszámíthatóvá, szürkévé tett karakterek miatt sajnálkozom talán leginkább. A sorozatban sok szereplő van, ezzel nem is lenne semmi probléma, az írók meg is birkóztak a feladattal és mindenki egyenlő mennyiségű és minőségű játékidőt kapott, hozta saját magát. Az utóbbi időben viszont faék egyszerűségű, sokszor egyéniség nélküli, bárki, akár egy új karakter által is elmondható, fajsúly nélküli mondatokat kapnak a szereplők, az érdemi, húzó poénok rendre elmaradnak és a langyos vízből nincs, aki kiemelkedjen.
A századik epizód ugyan jól sikerült, nevettem is és voltak ötletes, szórakoztató megoldások, de az unalmas részek mellett a picit jobban sikerültek számomra már nem képesek kihagyhatatlan sorozattá tenni a Munkaügyeket. Nem teszem fiókba, nem erről van szó, de valahogy nincs hiányérzetem, ha nem az adás napján vagy akár nem is másnap tekintem meg a részeket. A színészek továbbra is kiválóak, ez szerintem nem vitás, a mostani történetek viszont felvizezett változatai az egykoron tömény, fricskákkal teli humornak.
A képek forrása: mediaklikk.hu
