A 24-gyel érdekes a kapcsolatom, hiszen úgy lett az abszolút kedvenc sorozatom, hogy egy teljes epizódot sem láttam belőle akkor, amikor a legnagyobb siker volt mind külföldön, mind Magyarországon. Ennek a kvázi ismeretlenségnek csak egy előnye volt, mégpedig az, hogy amikor megízleltem Jack Bauer világát, akkor nyolc évadnyi utazás várt arra, hogy egyhuzamban megnézzük. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy éjjel-nappal ez a sorozat ment nálunk. Micsoda élmény volt.

 A nyolc évad megnézése után pedig olyan űr keletkezett, amit sokáig nem nagyon tudott semmi sem betölteni. Persze amikor kicsit halványodott a 24 hatása, és az, hogy mindent ehhez hasonlítsak, akkor lettek új kedvencek, de valahogy egyik másik sorozat sem tudta ugyanazt a rajongást kiváltani. Nem a világ legjobb sorozata a 24, és igen, vannak hibái, de mégis egy olyan világot tárt elénk és olyan körítésben, amitől a mai napig libabőrös leszek, ha rá gondolok. Az akciójelenetek, az összeesküvések, a terrorizmus, az árulók, az önfeláldozó hősök és egy olyan egyszemélyes tömegpusztító fegyver, mint Jack Bauer. Ezek miatt imádom annyira ezt a sorozatot.

 Az új évadot természetesen nagyon vártam, de volt bennem egy kis félsz, hogy lehet nem ütik meg azt a mércét, amit régen tudtak, és nem lesz olyan élvezetes nézni, ahogy a főszereplő megmenti a világot. De talán a legnagyobb kérdés mégsem ez, hanem az volt, hogy tudok-e majd ugyanúgy rajongani az új évadért, mint a régiekért. A kilencedik évad tizenkét része viszont bebizonyította azt, hogy ez a téma továbbra is működik és a tévében is lehet látványos akciójeleneteket készíteni. A 24 hangulata az évek alatt szinte semmit sem kopott és habár Kiefer Sutherland nem olyan fiatal már, mint az első részben, továbbra is elhiszem, hogy bármire képes.

 Az évad azonban nem csak pozitív dolgokban erősített meg, ugyanis elkövettek az írók egy-két olyan dolgot, ami igencsak meglepett. Az egyik, hogy így, tizenkét epizódban is képesek voltak két részre szedni a történetet, és megint kidobtak jó pár epizódot az alapozás miatt. A huszonnégyes felállásnál megszoktam, hogy az évad eleje rendszerint nem igazán szól semmiről és csak öt-hat rész után indulnak be kő keményen az események, de itt pazarlásnak éreztem ezt.

 Az évad eleje jó volt, szó se róla, szinte ott folytatták, ahol a nyolcadik évad végén abbahagyták, mind látványban, mind zenében, mind színészi játékban hozták azt, amivel a 24 rajongóit lekenyerezhetik. A probléma csak az, hogy ezt a laza felvezetést egy ilyen rövid évadban annyira nem nézik jó szemmel, vagyis én nem örültem neki. A történet második fele azonban kárpótolt mindenért és azért, amit a hetedik rész után műveltek megint képes voltak úgy rajongani, ahogyan régen. A fináléban pedig be is párásodott a szemem.

 Az utolsó részben ugyanis Jack Bauer ha nem is olyan fokon, mint régen, de megint képes volt átgázolni mindenen és mindenkin. De nem csak ez az egy rész volt olyan jó, hiszen az évad második felére én nem tudok és nem is akarok egy rossz szót se szólni, mivel az írók újra megadták azt az élményt, amit a 24 óta csak nagyon kevés sorozattól kaptam meg. A logikai bakikat, önismétlést pedig nem hiszem, hogy ennek az évadnak kellene felróni, hiszen nem most lépik meg először az ilyen húzásokat.

 A kilencedik évadban nem csak a történet és a hangulat, hanem az új és régi szereplők zöme is említést érdemel. A régiek közül jó volt látni Heller-t, Audrey-t és természetesen Chloe-t, valamint az egyik meglepetés embert is, míg az újak közül egyértelműen a Kate Morgan-t alakító Yvonne Strahovski lett a kedvencem. Nem csak a színésznő miatt, hanem mert a szerepe tökéletes fiatal Jack Bauer-ként viselkedik.

 De a magyar a szinkron mellett sem lehet szó nélkül elmenni. A 24 az egyik olyan sorozat, amit csak magyar nyelven nézek, és ennek az az oka, hogy így kedveltem meg, a másik pedig, hogy imádom a főszereplő magyar hangját. Az évadban Kőszegi Ákos hozta azt, amiért őt tartom a legjobbnak, de férfi vonalon kiemelném még Kárpáti Leventét is, aki fantasztikusan illet a karakterére, ahogyan a sokat kritizált Spilák Klára - Yvonne Strahovski párossal se volt az ég egy világon semmi probléma.

 A 24 nem ezzel az évaddal fog bekerülni a legjobb sorozatok közé, de amíg ilyen szinten képesek szórakoztatni, addig nem is érdekel engem semmi más.