A Fargo című sorozattal egy ideje már szemezgettem, de csak nem volt hangulatom hozzá és nem is tudom, végül is mi miatt néztem meg az első epizódot. A sorozat alapjául szolgáló, vagy legalábbis az alapot adó filmet nem ismerem, és lehet, hogy egy nagy klasszikus nyújtotta élménnyel vagyok kevesebb, de a sorozat előtt nem is igazán hallottam a Coen testvérek filmjéről. A Fargo első részét megnézve viszont lehet benevezek rá, hiszen amit látványban és színészi játékban nyújtott ez az epizód, az bizony nagyon is felkeltette az érdeklődésemet.
A sorozattól nem is tudom, mit vártam elsőre, talán valamiféle krimis történetet, amit a havas és zord, a nyüzsgéstől elzárt kisvárosi atmoszférával támogatnak meg, vagy valamiféle drámai történetet. Erre fel az első rész minden volt, csak könnyen beskatulyázható nem. Az egyik részről ott van a komolyabb hangvétel, a gondolatiság, a környezetet nagyon jól kihasználó és a nézőt is picit lehúzó történet, amiben rengeteg a negatív szereplő, akik valahogy mindig és mindenben megtalálják szegény főszereplőnket. A másik oldalon pedig ott van a humor, a bizarr és furcsa látvány, a néha túl sok gesztikuláció, teátrálisabb színészi játék, szokatlan rendezési megoldások és a nézőt picit felvidító egysoros poén, vagy helyzetkomikum.
Az egészet a kicsavart és nem hétköznapi megoldások miatt akár komolyan se kellene venni, de amilyen furcsa mód humoros, olyannyira jól sikerültek a drámai jelenetek és hiába mulatságos egy-egy szituáció, ha utána visszarántanak minket a kisvárosi, szürke hangulatba. Ez a kettősség a rész elején nagyon furcsa volt, nem tudtam, hogyan is álljak a sorozathoz, szórakozzak vagy gondolkodjak-e el rajta. Persze tudom, hogy a kettőt lehet egyszerre is, de akkor is szokatlan volt, hogy ilyen szinten képesek a kettőt összehozni és egyik jelenet és oldal után fordulunk is a másik felé lendület megtörése nélkül.
A hangulat és történet mellett, ami lenyűgözött az a színészi játék volt. Az egyik főszereplő egy esetlen, saját munkájában is csak közepesen jó, ismerősei és rokonai által is piszkált, lenézett ember, akit Martin Freeman tökéletesen formál meg. A karakter sorsa egyszerre elszomorító és szórakoztató, ebben a kettőségben pedig nagy szerepe van a megvalósításnak, annak, ahogyan a színész képes elnyomott és esetlen maradni a drámai jelenetekben is.
A másik főszereplőt, a bérgyilkost alakító Billy Bob Thornton már a megjelenésével közölte, hogy ő sem lesz olyan könnyen megfejthető figurája a történetnek. Az első részben sok szereplőt ő mozgat, s látszólag ezt csak élvezetből teszi, azért, hogy az embereket kirágassa a hétköznapi életéből, abból a helyzetből amibe beleszokott, vagy épp belefásult. A két fő karakter találkozása ebből a szempontból is érdekes, hiszen az ellentétek találkozása igencsak felkavarta az állóvizet, mind a fő karakter, mind a városka életét tekintve. A Fargo az első rész alapján furcsa egy sorozat lehet, de az, amit mutattak nagyon is tetszett.
