Nem. Vagyis attól függ, kit kérdezünk meg. Kalmár Csaba január 12-én az origon publikált egy cikket, ami elég felszínes lett, ennek ellenére is sok hozzászólót vonzott. Az iromány arról szólt, hogy vannak az USA-ban bombasiker sorozatok, amit nálunk a kutya sem néz, meg vannak olyanok, amiket a világ egy része nem is ismer, ergo nem is sikeres, nálunk meg mégis az. Na bumm. Ezzel senki nem találná fel a spanyolviaszt. Már csak azért sem, mert mi magyarok vagyunk. Nem amerikaiak, nem angolok, nem németek, nem törökök, nem japánok és nem is ausztrálok. Minden országnak megvan a saját maga szokása, hagyománya, kultúrája, mentalitása, felfogása. Ebből következően nekünk is. Nincs ez máshogy a televíziózás világában sem. Elég botorság lenne elvárni azt, hogy két különböző nép tökéletesen ugyanazokat a dolgokat, filmeket, sorozatokat szeresse, ugyanazt vetítse a tévé mindenütt, ugyanolyan tempóban, sőt egymásnak megfeleltethető nézettséggel. Aki ezt elvárja, az vagy nagyon naiv, vagy tudatlan.
Maga a cikk alapvetően nem rossz, csak a nesze semmi, fogd meg jól tipikus kategóriája. Ennél sokkal izgalmasabbak az ehhez érkező hozzászólások, amik bár vélemények - és ehhez mindenkinek joga van -, mégis téves felfogásból indulnak ki. Most az írás egy-két megállapítására, illetve a kommentek között uralkodó félreértésekre térnék ki.
A tovább mögött folytatom az értekezést.
"Olyan sorozatok futnak be itthon, amelyek jobbára ismeretlenek a nagyvilágban"
A szerző egész nyugodtan írhatta volna a nagyvilág helyett az USA-t is, úgy kevésbé lett volna átlátszó a dolog. A mai médiafelfogás egyik legszembetűnőbb jelensége, hogy az Egyesült Államok kínálata az etalon, amit az egész világon vetíteni kellene, mivel az a mérvadó, a kultúra, a minőség, a színjátszás és a szórakoztatóipar csúcspontja. Az összes többi ország saját termékeit pedig nyugodtan le is húzhatná a WC-n, mert úgysem érhet fel Amerika magasságáig. Amikor az ember Győzikére, Mónikára, Joshi Bharat-ra vagy az Éjjel-nappal Budapestre gondol, akkor talán helytálló is ez a megállapítás, hiszen a mai magyar kínálat minőség szempontjából egyenlő a nullával. Ami persze nem nulla, hiszen több százezren nézik, tehát valamit mégis ér. De erről majd kicsit később részletesebben írok. A fő gond mindenesetre az, hogy a többség csak azt ismeri, amit a saját országa kínál. Vagyis ha az ember olyan szerencsétlen és saját gyártás tekintetében kissé sivár helyen él, mint Magyarország, akkor még a szomszéd fűje is zöldebbnek tűnik, mint a mi kiszáradt gyepünk. Ugyanakkor sokaknak lövése sincs, hogy milyen kincseket gyárt Japán, Dél-Korea, Törökország, a Skandináv-félsziget államai vagy akár a közutálatnak és lenézésnek örvendő Dél-Amerika. Vajon rá vannak-e ők arra szorulva, hogy az USA hegemóniájának alárendeljék magukat és ne legyen ismeretlen a kínálatuk a nagyvilágban? Csak az az értékes, amit több millióan ismernek szerte a Földön? Szerintem nem. Vagyis attól, hogy valami nem amerikai, még lehet jó, függetlenül attól, hogy ismerik-e a jenkik. Kit érdekel? Ha nálunk nézett, akkor megérte a befektetést.
"az USA-ban jelentős nézettséggel futó szériák vegetálnak, majd csendben kimúlnak"
Megint csak magamat tudom ismételni: nem amerikaiak vagyunk, hanem magyarok. Ha nálunk a többségnek nem pont az tetszik, mint az amerikaiaknak, akkor sem dől össze a világ. Nem kell őket konzumidiótaként mindenben követni, hiszen ők sem tévedhetetlenek és tökéletesek. Az ő ízlésük sem különb, mint a miénk, de mivel többen vannak, így könnyebben el tudják adni az igazukat.
Az egész mai magyar kereskedelmi tévézés (kiváltképp a két nagy esetén) feltételezéseken alapul. "Összefüggő, hosszú történettel operáló szerializált drámák már nagyon ritkán hoznak jól" - olvasható a cikkben. Tényleg? Tényleg. Na de miért? Ennek több oka is van. Az egyik, hogy a népesség nagy része buta. Ez így erős kijelentés, de lényegét tekintve igaz. A műveltségi, iskolázottsági szint sajnos a lakosság jelentős részénél elég alacsony, viszont a társadalomban betöltött arányszámuk alapján többségben vannak (hasonló ez az úgynevezett jövedelmi piramishoz, ahol a nagyon gazdagok alkotják a piramis szűk csúcsát, a középosztály a középső szegmensét, a csórók meg az alsó részt - csak itt az értelmi és igényszintet kell vizsgálni). Márpedig ha többségben vannak, akkor őket kell elsősorban szórakoztatni, mert abból lesz a nézettség, a reklámozók meg szépen kicsengetik a nagy lóvét a csatornának, a csatorna meg boldog, ahogy a proli is, mert a fárasztó(?) munkanap után olyan faék egyszerűségű szórakozást kap az esti vacsora mellé, hogy az amúgy sem túlzottan sok agysejtjei még véletlenül sem fogynak tovább, ha esetleg az alkohol vagy a cigaretta nem tenné meg a jótékony hatását. Nekik tökéletesek a nyomozós sorozatok (Dr. Csont, A mentalista, Castle, Glades), mert kapnak heti 40 perces ügyet, amit a végére megoldanak, némi humort, romantikát, aztán ki is lehet kapcsolni a dobozt. Közben esetleg minimális szinten megerőltethetik magukat, hátha kitalálják, ki a gyilkos. Ha nem, az sem baj. Ezzel most nem azt mondom, hogy csak a legostobábbak között népszerűek a nyomozós sorozatok, de a rajongók nagy részét ők teszik ki - miközben magasról letolják, hogy az USA-ban sikeres-e, mikor mutatták be, ismétlést látnak vagy új részt és még a reklámot is túlélik valahogy. Az ő köreikben nemhogy a szerializált sorozatok nem lennének sikeresek, de más se nagyon.
Vagy mégis? Azt írtam, hogy feltételezéseken alapul minden. A gyakorlatban ugyanis sosem próbálták ki azt, hogy csak "igényes", komoly, elgondolkodtató műsorokat vetítsenek főműsoridőben, a sok selejtet meg száműzzék valami huszadrangú csatornára, esetleg egy késői időpontra. Magyarán a "prolinak" nem is nagyon volt lehetősége kipróbálni, hogy mi lenne, ha este 10-től nem a Gyilkos elmék lehengerlően izgalmas kalandjait vagy a bánat tudja hová valósi helyszínelők nyomozását látja, hanem mondjuk Walter White egyre mélyebbre kerülését a bűn világába vagy épp különböző jelöltek harcát a trónért. Mint ahogy a gagyinak és szánalmasnak (nem mellesleg egyesek szerint Trianon okozójának) tartott Szulejmán helyett sem a nagyon nagyra tartott Downton Abbey-t kapja az RTL Klub nézője. Kosztümös egyik is, másik is, akkor nem mindegy? Hát nem, mert a megítélésük tett róla. Ami kapja a díjakat és fel lehet vele vágni, az biztos sokkal jobb, mint valami török csöpögős izé, hiába van már abból is négy évad, százon felüli résszel. Valamit tehát tudhatnak a törökök és a nézők - még akkor is, ha az USA vagy Nagy-Britannia lakossága az életben sem hallott róla. Ismét senkit nem érdekel ez a tény, főleg azokat nem, akik megkapják a Nielsen adatait. Megnézték 900 ezren a Szulejmánt és nyerte a sávját? Akkor miről beszélünk? Jó ez a nézőnek, mit akar itt holmi netes firkász minőségi sorozatot meg szitkomot.
A szitkomok hiánya is igazából arra vezethető vissza, hogy kezdetben 23 óra után próbálkoztak vele, később meg az akkor már finoman szólva sem új Egy rém rendes családdal. Azt látták, hogy nem jött be eléggé, ezért párhuzamot vontak az összes többi szitkommal. Szerintük az sem lenne nézett, ezért megy délutánra vagy egy kábelcsatornára. A "proli" pedig nézheti tovább azt, ahogy gyilkolnak, a vérben tocsognak, majd a két főszereplő jópofáskodva, nem egyszer egymásba szeretve megoldja az ügyet. Nagyszerű. Ha meg humorra vágyik valaki, megkapja a Showder Klub vagy Sas József lábszagú poénjait, jó kis magyar szokás szerint.
Persze bárki mondhatja azt, hogy semmi értelme a 19-23 óra közötti szakaszt értelmiségi programmal kitölteni, ha egyszer az "értelmiségiek" kevesebben vannak. A múltkori cikkemben már említettem, hogy hivatalosan az értelmiségi később néz csak tévét (22-23 óra után), így a nekik szánt tartalom pont ott a legmegfelelőbb, az átlag egybites emberkéket nem kell ilyennel terhelni. Másrészt azért sem lenne értelme, mert már a délutáni sávok is el vannak rontva. Az teljesen logikus, hogy optimális esetben a nézettség 22 óráig felfelé ível, ennek megalapozásához elengedhetetlen az, hogy délután is a vonzóbb, többeket elérő és érdeklő programok kerüljenek képernyőre. Ez manapság a telenovellákat és a saját gyártású dolgokat jelenti. Előbbit az "értelmiség" lenézi, mert szappanos, gagyi, olcsó, túljátszott, hiteltelen és túlnyújtott, utóbbit meg azért nézi le, mert magyar. Ha már a délutánt ezzel alapozták meg, akkor elég éles váltás lenne 19 órakor betenni egy olyan odakint sikeres szitkomot, ami mondjuk nem többkamerás (vagyis ahol nem a konzervröhögés szabja meg, hogy mikor kell nevetni). Egy jó kis dokureality és kékfény után hülyén venné ki magát mondjuk a Városfejlesztési osztály vagy a Modern család. Legalábbis a feltételezés szerint, hiszen még egyszer mondom: nem próbálták ki a gyakorlatban. Mint ahogy azt sem, hogy mondjuk főműsoridőben animáció/anime menjen. Anno délután megbukott a Mr. Bean, legutóbb A Simpson család filmjét még az RTL II is legyőzte, amikor a Dragon Ball Z-t a késő esti órákban műsorra tűzték, a kutya sem nézte. Ebből - talán jogosan - levonták azt a következtetést, hogy ez sem kell az átlagnak. Viszont ha már a híradóban azt látják, hogy gyilkolnak, a rendőrség, a mentők meg nyilatkoznak, akkor a nyomozós sorozat is könnyebben lecsúszik az ember torkán. Megint mindenki nyer. Csak az nem, akinek tele a hócipője ezekkel.
Az eredeti cikknek van egy jó megállapítása: "a legtöbb hazai tévéző csatornát néz, és nem műsort". Igen, nálunk valóban így van. A ValóVilág 2 óta mindenképpen az RTL Klub számít piacvezető csatornának, folyamatosan nyeri a napokat, heteket, hónapokat. Úgy vonzza és tartja meg a nézőit, mint mágnes a vasat. Szóval nem lehet őket azzal vádolni, hogy nem csinálják jól azt, amit. De ha abból indulunk ki, hogy amúgy is őket nézné a többség, akkor talán kipróbálhatnák, hogy normálisabb, igényesebb programokat kínáljanak az embereknek. Hiszen ezen az elv mentén akkor is ők nyernének, ha a Fókusz, az Éjjel-nappal Budapest és a nyomozisztán helyett valami mást kapna a néző. Hogy mit? Ezen lehetne vitatkozni, hiszen vannak, akik a filmekre voksolnának (de nem ám a Bud Spencer-féle vonalra!), más szerint amerikai sorozat kellene, de vetélkedőkre is igény lenne, mindezt a vonatkozó médiatörvény szabályainak betartásával (19 órakor ne főzzön már drogot a rákos kémiatanár, ahogy a motorosok se keménykedjenek, és a Winchester testvérek se akciózzanak odaát). Igen ám, csak itt jön be a fő probléma: ahhoz, hogy egy csatorna piacvezető legyen a saját országában, kell a saját gyártású tartalom, ami máshol nincs. Olyannal, amit egy rakás kisebb csatorna is vetít(het), ők szépen lejjebb csúsznának a nézettségi versenyben, mert nem különböztetné őket meg semmi mondjuk a Comedy Central-tól, ha szitkomot adnának kora este, vagy az AXN-től, ha csak NCIS lenne. Az öt országos amerikai csatorna is saját tartalmat vetít főműsoridőben - nyeri is a sávját valamelyik. Persze nincsenek is rászorulva import termékekre, mint ahogy elvileg mi sem lennénk. A TV2 az utóbbi időben ezt bizonyítja, hiszen az amerikai sorozataira nem volt kíváncsi a többség (A Bura alatt is szépen kimúlt), míg az Édes életre igen. Ők tehát levonták azt a következtetést, hogy rendes országos csatornához méltóan saját tartalom kell, mert azzal lehetnek versenyképesek. Ezért lett nagyon hosszú a Tények, ezért indult el a Magánnyomozók és még a későbbi sávban is ezért fut a Jóban Rosszban (sőt már hétvégéről is kirobbantották a sorozataik egy részét az Édes élet ismétlésének javára). Az RTL Klub pedig ezért nyomatja több mint 15 éve a Barátok köztöt és lassan egy éve a budapesti fiatalok bulizását, piálását.
Felmerül a kérdés: ha már kell a saját tartalom, akkor nem lehetne valami színvonalasabbat, jobbat? Dehogyisnem, de mint azt a múltkor már írtam: minimális befektetés, maximális haszon. Ha olcsóbban is kijön az egymillió feletti nézettség, akkor minek vesződjenek azzal, hogy lutri módon kidobjanak több pénzt az ablakon egy igényesebb alkotásért, ami lehet, hogy két rész után bukna? Nálunk az "értelmiség" rá van állva, hogy legyen heti sorozat. Nekem nem hiányzik, sőt a napi vetítésben hiszek mindenütt, de azt is be kell látni, hogy ha valami heti öt alkalommal is képernyőn van, akkor szükség szerint alacsonyabb színvonalú, mint az, amivel ráérnek tökölni és tökéletesíteni. De a lényeg az, hogy nézik annyian, amiért megéri képernyőn tartani. Feltehetőleg azért, mert ők jónak tartják. Márpedig a "jó" egy nagyon szubjektív fogalom. Ami szerintem jó, más szerint nem biztos. És ez persze fordítva is igaz.
"A hazai tévés piacon nem négy-öt egyformán erős tévétáraság verseng"
Nem bizony, hanem csak kettő (az M1 versenyképességét inkább hagyjuk). A lakosság száma is alacsonyabb, két csatorna között pedig máshogy oszlanak el, mint öt között tennék. Az RTL Klub bármihez nyúl, arannyá változik, a TV2 meg inkább csak salakanyagot tud csinálni, bár a Sztárban sztár vagy A Nagy Duett üdítő kivételnek számított.
A TV2-t persze az ág is húzza, mivel véleményem szerint többségében olyan sorozatokat sikerült bezsákolniuk, amiket akkor sem néznék, ha a saját műsoraik helyett csak azokat adnák. NCIS, NCIS Los Angeles, A férjem védelmében, Luxusdoki, Psych, Sherlock és Watson, Zsaruvér, Célkeresztben - egy sémára épülnek és/vagy dögunalmas sorozatok. Nézővonzó erejük változó. Ráadásul itt még bejátszik az is, hogy a Universal Channel vagy az AXN is előszeretettel vetíti ezeket a szériákat, így még jobban megoszlik az amúgy sem acélos közönség. Néha még a Viasat és a Story4 is előkapja valamelyik "TV2-es" sorozatot. Az RTL-csoport meg saját magának odaadja a saját cuccait, és tök jól megvan a Prizma vagy a Sorozat+ is a már sokadszorra ismételt, gyenge színvonalú sorozataival.
Szóval nincs arra garancia, hogy a kint sikeres dolgok nálunk is sikeresek legyenek. A célszemély szép nagyot bukott a Viasat3-on - nem, nem azért, mert a Viasat megvágta, ők normális időpontban kezdték, de nem érdekelte annyira a nézőket, így ment délutánra, ahol vágni kellett. A kereskedelmi csatornák nem jótékonysági intézmények, ha kell, kegyetlenül éjjelre teszik a műsort vagy rosszabb esetben le is veszik a képernyőről a sorozatot. Ez sem magyar sajátosság, Amerikában ha valamit nem néznek elegen, két rész után megy a levesbe, és egy pillanatig sincs lelkiismeret-furdalása senkinek, hogy több millió emberrel kitoltak. De nálunk szegény Jackie nővér sem véletlenül szenved éjfél vagy éjjel egy óra után, ahogy a Peren kívül sem viccből került le pár rész után a képernyőről azért, hogy helyette a Doktor House részeit láthassuk. Mint ahogy a Comedy Centralnál is őszintén megmondták, hogy hiába szeretik ők az Office-t, a Louie-t vagy az Azok a 70-es évek - show-t, ha a nézők nagy részének nem kell, akkor csak jófejségből nem marad emberi időpontban. Senki nem olyan hülye, hogy veszteséget csináljon magának. A többség dönt - függetlenül attól, hogy "proli" vagy "értelmiségi". Persze az odakint elhasalt dolgok is lehetnek nálunk népszerűek, ha az RTL-re kerülnek (pl. A széf, A kód). Mert a siker titkát nálunk úgy hívják, hogy RTL. Ami még ott sem sikeres (Vundersőn és Zuperszexi, Csont nélkül), azzal bizony baj van. Nem is kicsi.
Ebből következően eljutottunk oda, hogy mi van, ha sem a kinti sorozatok hazai eloszlásával, sem a csatorna saját gyártású produkcióival nem vagyok elégedett. Mi lenne? Optimális esetben átkapcsolok egy másik csatornára. Igen ám, de sok helyen még mindig csak hét csatorna közül választhatnak az emberek. A közszolgálati csatornák kínálata sokszor feledhető (a politikai átitatottságot hagyjuk), egy hírcsatorna egy idő után unalmas, szóval maradt a két nagy kereskedelmi. Vagy ha az sem tetszik, akkor lehet olvasni, sétálni, kirándulni, játszani. Persze a többség nem fog, mert a tévé még mindig a legolcsóbb és legkényelmesebb megoldás. Ennél optimálisabb az, ha valamilyen előfizetéssel rendelkezik az ember, ezáltal több csatorna közül választhat. Ugyanakkor ott jóval több ismétlésbe, kevesebb saját gyártásba futhat (ez talán nem akkora baj), viszont anyagilag nyilván többe kerül. A legoptimálisabb pedig az, amikor az ember rendelkezik internetkapcsolattal és tudja is használni azt. Ekkor sokaknak manapság már a televízió sem szükséges.
Végre megérkeztünk oda, ahonnan az origos cikk hozzászólásai kiindulnak: miért nem néz az ember tévét, miért tölt le inkább? Hát azért, mert nem Amerikában élnek. Ugyanis ott sokaknak eszükbe sem jutna letölteni. Este nyolckor leül az ember a FOX vagy a CBS elé, időnként átkapcsol, eszi a pattogatott kukoricát, issza a kólát, közben nevetgél az Agymenők poénjain, a reklámszünetek pedig orvul öt-hat percenként néhány percre lecsapnak, mégis: a nézettség az egekben. Bizony, az amerikai reklámozási módszer magyar, de talán európai szemmel nézve is elviselhetetlen. Ehhez képest az, ami nálunk folyik reklámszünet címszó alatt, az semmi (na persze az RTL3 féle tükörblokkos megoldásig - ami nézői szempontból a világ legnagyobb baromsága, hirdetői és csatornaszempontból meg óriási haszon - nem jutnak el szerencsére; ennek lényege ugye az, hogy a három csatorna közül az egyik műsorához igazítják a reklámokat, és akkor szakítják meg mindhárom csatornán a műsort, amikor az egyiken "optimális" lenne. Így a másik két adó műsorában mondat vagy szó közepén sikerül elindulnia a reklámnak.). Persze a mi drága magyar letöltőink haja ettől valószínűleg kihullana, ha ott élnének, és ugyanúgy levadásznák a részt a helyi torrentboltból. Időtakarékosság mindenek felett! De mivel nem ott élnek, kénytelenek kalózkodni. Kénytelenek? Hát igen, ha naprakészek akarnak lenni. Ebből a szempontból a magyar csatornák jelentős hányada (de főleg azok, akik a legtöbb embert érik el), több hónapos, de sokszor több éves lemaradásban van. A technika fejlődésével és a világ kinyílásával ez a probléma áthidalható - de csak annak, akinek erre van igénye. Aki a neten él, a magyar tévét pedig évek óta elfelejtette, neki nyilván van rá igénye. De több százezer embernek nem biztos.
"Aki manapság még a tévében néz sorozatokat az nem a fiatalok korosztálya."
Ez a kijelentés természetesen nettó butaság, elég csak a hetente publikált 18-49 év közötti adatsorokat tanulmányozni egy-egy műsor kapcsán, mint ahogy a 18 év alattiak jelentős része is tévézik (az, hogy mit néz, az már csak rá tartozik, lehet az az M2, a Megamax és az Éjjel-nappal Budapest is).
"nálunk szinkronos amcsi sorozatot a középkorosztály (30-40 évesek) néz. A fiatalok internetről szedik le, ráadásul egyre többen rájöttek, hogy a szinkron sokat ront az élvezhetőségen"
Féligazság, de inkább butaság. Szinkronos sorozatot mindenféle korcsoportból néznek, 4-től 80 éves korig. Már ha a szó szoros értelmében vesszük a sorozat szó jelentését, hiszen az animációktól kezdve a telenovellákon át minden sorozat. Spanyolul nem sokan beszélnek, a magyar szinkron pedig még mindenütt elsődleges forrás. Aki megpróbálkozott nálunk feliratos vetítéssel, rövid úton megbukott vele, legyen az akármilyen késői időpont is (nem véletlen, hogy a Treme című sorozatot is csak a Cinemaxon merik vetíteni, ott sem nézi szinte senki felirattal). A szinkron bár ronthat az élvezhetőségen, de alapvetően megszokás kérdése az egész. Van vagy nincs kategóriába eső dolog, nem pedig jó vagy rossz kategória elsődlegesen.
"nálunk az elérhető ténylegesen HD-ban (nem felkonvertált!) nézhető csatornák száma minimális elenyésző. Ezek után ne csodálkozzon senki hogy inkább letölti az ember HD-ban a filmet 5.1 hanggal, mint SD-ben nézze a nagy csatornákon"
Ezzel nem lehet vitatkozni, de csupán igényességi kérdés. Aki a lehető legjobb minőségre vágyik, annak zavaró. Aki meg nyomorog, és örül, ha van egy képcsöves tévéje, az nem ezen fog siránkozni.
"Baj van az itthoni válogatással is, hogy mi kerüljön a csatornákra. Talán nem is véletlen."
Ezzel tökéletesen egyetértünk. A többség igényére szabják a dolgokat. Ezért hiába is akarnánk mi "reformerek" bármi minőséget belevinni az emberek tudatába, ha nekik a - most a szokásosnál is nagyobb ellenérzést és felháborodást keltő - ValóVilág kell, na meg a tehetségkutatók.
Összefoglalva elmondható, hogy ismét nagyon izgalmas kommentek születettek az origós cikk alatt. Imádom a magyarokban, hogy bármiről is legyen szó, elkezdenek Győzikézni, Mónikázni, Barátok köztözni. Pedig ez a cikk nem erről szól alapvetően, hanem arról, hogy különálló nép vagyunk, saját ízléssel. Nálunk más lesz a siker, mint egy random külföldi országban. Illetve a hazai igényszintről írt a szerző. Amiben még nagyon ügyesek, hogy kijelentik: a tévé halott. Amerikában hol a bánatban mutatnák be a több millió nézőt elérő, sokszor díjakkal jutalmazott sorozatokat, ha nem a tévében? A tévét nem készülékként értette, hanem műsorszolgáltatóként. De ha egyszer meg is hal, Amerikában húzza le a rolót először, nálunk csak jóvan később (mivel el vagyunk maradva hozzájuk képest).
Sokan abból indulnak ki, hogy nálunk mindenki(!) letölt, ezért nem nézik a tévében. Az a baj, hogy a saját szokásaikat rávetítik az egész népességre, de ezzel nagyon tévúton vannak. A másik kedvencem, hogy azért nem nézik, mert szar a szinkron. Ja, persze, Juliska néni a fotelból objektívan megítélte, hogy szar, ezért elkapcsol.
Ami népszerű lesz nálunk, az népszerű lesz. Ennyire egyszerű. Független a minőségtől, ez a mai magyar társadalom tökéletes tükörképe. Azt kapjuk, amit megérdemlünk, mert nézzük. Ha meg nem nézzük, akkor álszent módon felvágunk vele, másokat lenézünk és mindenkit egy kalap alá veszünk. A csatornák elárasztanak minket azzal, amivel akarnak, mi elárasszuk saját magunkat azzal, amivel akarjuk. Közben pedig mindkét csoport azt hiszi, hogy az ő módszere a jó, a másik meg a hülye. A harmadik fél pedig bezsebeli a hasznot. És a történet megy tovább... akár amerikai, akár magyar, akár tévé, akár torrent.
