A high concept nyomozós sorozatokat szeretem és egy jó alapötlet, kecsegtető szereplőgárda elég ahhoz, hogy az első részt megnézzem, mivel utána, ha olyan a történet és a hangulat simán nézős marad az apró gigszerek ellenére is. Azonban a The Blacklist-ben nem holmi kétdimenziós karakterekről, vagy vázlatos történetről van szó, hiszen a főszereplőn, James Spader-en kívül nem sok pozitívuma van ennek a szériának.
Az első részben sem tetszettek a botladozások, a klisék és a súlytalan jelenetek, történetszálak, de úgy voltam, hogy azért van annyira érdekes az egész és van annyira tetszetős a hangulat, hogy két részt még megnézzek belőle, hátha az írók mutatnak valami olyat, amiért érdemes e sorozat mellett letenni a voksunkat.
A főszereplő zseniális. Bármennyire kidolgozatlan és sablonos a történet a hátán elviszi az egész sorozatot. Nem csoda, hogy ő az egyetlen komolyan vehető és izgalmas szereplő, habár kivetnivalót ebben a karakterben is lehet találni, de ez az, amikor a színész van annyira tehetséges, hogy egy felskiccelt figurát is mesterien hozzon. A többiek már kilógnak a színvonalból, csak hogy példát is mondjak, a Keen ügynököt alakító színésznőnek fa arca, olyan mimikája van, mint Steven Seagal-nak, s annak ellenére, hogy van amikor ez a fajta habitus jól jön át a képernyőn, egy ilyen sorozatban bábuvá teszi a karaktert.
A hangulat nem rossz, pörgős és élvezhető. Nem untam az epizódokat, de ezzel nem azt mondom, hogy jó részeket írtak a készítők. A legpocsékabb története a pilot-nak volt, utána a másodikat és harmadikat felüdülés volt megnézni, mivel jobban kidolgozták az aktuális feketelistás bűnözőt és izgalmas jeleneteket is kaptunk. A legötletesebb a második epizód volt, ami sokkal jobb is lehetett volna, ha nem csapják össze ennyire és írják tele felesleges keménykedéssel, klisés fordulattal.
Az átívelő történetszálak nem lennének rosszak, ha a szereplőket ismernénk, mert szerintem megalapozatlan karakterekkel nem igazán lehet drámai hangulatot teremteni. Az első részben is olyan dolgok történtek a főszereplő FBI-ossal, amiket az után szoktak meglépni az írók, hogy mélyítették a szereplőt, mivel így nem tudtuk átélni azt a csalódást, amit ő érzett a férje iránt, mivel nem ismerjük őket.
A főszereplőt alakító színész mellett ami még tetszik, az a főcím. Mondjuk lehetne hosszabb is, de így is jó ez a Person of Interest-es, 24-es hangulatú főcím.
Értékelés: A The Blacklist nem lenne rossz sorozat, ha kábelcsatorna csinálná, de országoson is lehetne érdekes és izgalmas drámát faragni belőle. Az írók rengeteg olyan klisét használnak, amiket egy rutinosabb tévénéző, aki sok nyomozós, helyszínelős és akciósorozatot látott unni fog, a nem árnyalt szereplők pedig nem igazán javítják a színvonalat. Nem nézném, ha nem James Spader lenne a főszereplő.
5/10
